Boris Johnson brit miniszterelnök arra használja fel a Konzervatív Párt évi rendes kongresszusát, hogy elmélyítse kormánya és az üzleti világ vezetői, illetve a farmerek konfliktusát, akik szerinte a bevándorlás korlátozását használják fel arra, hogy kifogásokat keressenek a vállalkozásaik fejlesztésének elmaradására – írja a Financial Times. A kormányfő újra letette a voksot amellett, hogy az irányításával átvezetik a szigetországot a „magas képzettséget feltételező, magas béreket kínáló, magas termelékenységű gazdaság” korszakába.

Érdekessége ennek az összecsapásnak, hogy egykoron éppen a cégvezetők és a mezőgazdasági termelők adták a konzervatívok legelkötelezettebb szavazóbázisát. A kormányfőt azonban feldühítették azok a megjegyzések, amelyek szerint a kormányt felelősség terheli az elmúlt hetekben a teherautó-sofőrök hiánya miatt kialakult üzemanyag-ellátási gondokért. Ezért úgy dönthetett, hogy új gazdasági üzenettel a szőnyeg alá söprögeti a problémát.

Kapcsolódó

A tory politikusok egy része hasonlóan vélekedhet. Sokak szerint az a baj, hogy az elmúlt időszakban, amikor a járvány miatt az állam mélyen beavatkozott a gazdasági folyamatokba, az az érzés alakulhatott ki az emberekben és a cégvezetőkben, hogy a kormánynak kell megoldani a vállalatok gondjait.

Előre!

Ahelyett, hogy a kormány megnyitná a határokat a bevándorló vendégmunkások előtt, akik enyhíthetnék a sofőrhiányt, illetve a mezőgazdaságban jelentkező munkaerőhiányt, Johnson szerint a jelenlegi bajok a legjobb lehetőséget kínálják arra, hogy újraindítsák a brit gazdaságot. A bevándorlás megfékezése a brexitnek köszönhetően nem lehet kifogás arra, hogy a cégek nem fektetnek be az alkalmazottaik képzésébe és a technológiájuk fejlesztésébe – véli az Egyesült Királyság első embere.

Az ország nem térhet vissza az alacsony bérek, alacsony gazdasági növekedés, alacsony képzettség, alacsony termelékenység kudarcot vallott modelljéhez, ami az ellenőrizetlen bevándorlásra alapult – véli a miniszterelnök, és úgy tűnik, kormánya egyetért vele. Legalábbis az egyik miniszter azt mondta a brit üzleti lapnak, hogy azért nem kedvelik a cégvezetők az előbbi álláspontot, mert megszokták, hogy olcsó külföldi munkaerőt alkalmaznak. Itt az ideje azonban, hogy abbahagyják a sopánkodást.

Hátrább az agarakkal!

Craig Beaumont, a kisvállalkozások szövetségének képviselője azonban azt mondta, hogy sokkolta a kormány álláspontja, Roger Baker, az Institute of Directors szervezet vezetője pedig úgy gondolja, hogy az egymásra mutogatást nem vezet sehová. David Wells, a logisztikai ágazatot képviselő szakmai szervezet igazgatója azt kifogásolja, hogy miután az ágazathoz tartozó cégek erejükön felül helyt álltak a járvány idején, helytelen ezeket hibáztatni a mostani ellátási válságért.

Minette Batters, a National Farmers Union vezetője szeretné megismertet az ország vezetőjét a sertéstenyésztéssel kapcsolatos gondokkal, amelyek odavezettek, hogy kényszervágások történtek, mert nincs elegendő képzett személyzet a sertések feldolgozásához, és az állat-egészségügyi szabályok miatt egyszerűen kiszorultak az ólakból. Johnson erre a problémára flegmán annyit mondott a napokban, hogy végül is ezek az állatok így vagy úgy, de az emberek ebédlőasztalán végzik.

Vízió

A miniszterelnök megosztja vízióját a toryk kongresszusának küldötteivel arról is, hogy a magasabb bérek és a magasabb képzettség szerves része annak a tervének, amelynek célja, hogy magasabb szintre emelje az Egyesült Királyságot. Úgy véli, hogy politikája az egész országnak kedvez. Ugyanakkor sok dél-angliai konzervatív parlamenti képviselő aggódik amiatt, hogy Johnson úgy próbálja fenntartani a párt új szavazóbázisát, azaz úgy igyekszik megtartani a Munkáspárttól átpártolt észak-angliai brexiter választókat, hogy a déli országrésznek jutó kormányzati pénzekből csoportosít át északi projektekre.

A kormányfő azzal érvel, hogy az erőforrások szétterítése csökkenti a lakáspiaci keresletet délen, azaz az ingatlanpiacra nehezedő nyomást, amivel nem tudnak lépést tartani a fejlesztések. Úgy látja, hogy ez a gazdaságpolitika mérsékli az ország délkeleti régiójában a gazdaság túlfűtöttségét, miközben lehetőségeket kínál olyan térségek lakóinak, akikről eddig megfeledkeztek az ország vezetői.