Az Egyesült Királyságban december 12-én előrehozott parlamenti választásokat tartanak. A győztes mindent visz típusú szavazási rendszerben csak a két legnagyobb politikai erőnek, a Konzervatív Pártnak és a Munkáspártnak van esélye arra, hogy miniszterelnököt adjon az országnak. Ehhez képest az Institute for Fiscal Studies (IFS), az ottani költségvetési tanács azt találta, hogy egyikük gazdasági ígéreteinek sincs meg a fedezete a büdzsében.

Az IFS szerint ha a toryk maradnak hatalmon, akkor nagyon valószínű, hogy többet fognak költeni, mint amivel a választási programjukban számolnak. Ha a Munkáspárt veszi át az ország irányítását, akkor képtelen lesz annyival növelni a költségvetési kiadásokat, amekkorára az ígéreteik teljesítéséhez szükség lenne. Egyik nagy párt sem szólt őszintén a választókhoz - vonta le a következtetést Paul Johnson, az IFS igazgatója.

Kapcsolódó

Szegény választó

E szerint az a néhány választó, aki hajlandó pártprogramokat olvasni, nehéz helyzetbe kerül. Nem tud az alapján választani, hogy melyik nagy párt mit ígér neki, hiszen minkét ajánlat mese habbal. Megteheti, hogy egy kisebb pártra szavaz, ám a Liberális Demokraták és a Skót Nemzeti Párt nem tudja meghatározni, merre induljon tovább az ország. Programjaik egyébként egyszerűek: az előbbi bent akarja tartani az országot az EU-ban, az utóbbi ki akarja léptetni Skóciát az Egyesült Királyságból.

További lehetőség, hogy a választó megpróbál igazodni a politikai divathoz, azaz kifigyeli, mint mondanak a közvélemény-kutatók, és a várható győztes mellé áll. Látszólag könnyű a helyzete: a YouGov közvélemény-kutató intézet tuti pontosnak tartott MRP felmérése azt mutatta, hogy a konzervatívok győznek, kényelmes abszolút többséget szereznek a következő parlamentben. Uccu, voksoljunk rájuk!

Nem oda Buda!

A gond az, hogy van még egy tuti biztosnak tartott jós, nevezetesen Sir John Curtice politikatudós, aki másként értelmezi a tuti közvélemény-kutatási eredményét. Szerinte az MRP felmérés - szemben azzal, aminek látszik - nem a toryk borítékolható győzelmét bizonyítja, hanem üzenetet küld nekik arról, hogy a végeredmény egészen más is lehet. Ez elbizonytalaníthatja a szavazót, aki a várható győztes mellé akarta tenni az X-et.

Curtice szerint a toryk vezetése a szavazásig még hátra lévő időszakban 11-12 százalékról - amit a legtöbb közvélemény-kutatás mutat - akár hét százalékponttal is csökkenhet. Ennek az lehet a vége, hogy a következő parlamentben sem lesz egyik pártnak sem abszolút többsége, és marad a patthelyzet. Sem a brexit, sem az EU-ban maradás, sem az újabb függetlenségi népszavazás kiírása mellett nem lesz többség, döntésképtelen lesz a törvényhozás.

Hogy még nehezebb legyen a választó helyzete, az express.co.uk hírportál közli a ComRes intézet "sokkoló" közvélemény-kutatási eredményét, amely szerint a Konzervatív Párt és a Munkáspárt között már csak 7 százalékpont a különbség. Az előbbit 41, az utóbbit 34 százalékon mérték. Ez a felmérés november 25-26-án készült - az MRP ugyan jóval több ember megkérdezésén alapul, de korábbi adatokra, a november 26-át megelőző héten begyűjtött információkra alapozták.

Aggódik a guru

Egy további guru, nevezetesen Dominic Cummings, Boris Johnson miniszterelnök kommunikációs főtanácsadója az MRP felmérés megjelenése után "kétségbeesett" üzenetben óvta a Konzervatív Párt aktivistáit és szavazóit attól, hogy elbízzák magukat. Lehet, ez pusztán a szokásos púder duma: a kampányban vezető párt irányítói mindig attól tartanak, hogy ha a szavazók biztosra veszik a győzelmet, akkor sokan közülük nem mennek el voksolni. Ezen aztán akár el is úszhat a meccs, ha az ellenfél jól hajrázik.

De az is lehet, hogy egyetért a The Sun bulvárlappal, amely szerint nem szabad hinni a közvélemény-kutatásoknak. A Sun szerkesztői úgy vélik, hogy az EU-ban maradást akaró (remainer) szavazók végül faképnél fogják hagyni a Liberális Demokratákat, és taktikai szavazatot adnak le a munkáspárti jelöltekre csak azért, hogy megakadályozzák a toryk választási győzelmét. A LibDemet 12-13 százalékon mérik, ezért ha tényleg ezt teszik, azzal meglepetést okozhatnak.

Az ezt következően készült közvélemény-kutatások legfontosabb eleme, hogy a szavazók harmada tervezi más pártra adni a voksát, mint amelyik pártpreferenciájának első helyén szerepel. Néhány hete még alig több mint 20 százalék volt ez az arány, és az utolsó napok további változást hozhatnak. Ez aztán szinte lehetetlenné teszi a végeredmény megjóslását - ahogy egy szakértő fogalmazott, a toryk földindulás szerű győzelmétől a kisebbségi munkáspárti kormány megalakulásáig bármi benne van a pakliban.

Miért nem tuti?

Az előrehozott választás kiírásakor, néhány héttel ezelőtt 16 százalékpont volt a konzervatív párt előnye a Munkáspárttal szemben és a közvélemény-kutatások szerint két héttel a szavazás előtt még mindig maradt ebből 11-12 százalékpont. Bár sok felmérés szerint a különbség tovább csökkent még egy héttel a választás előtt is mértek, 9, sőt 12 százalékpontos különbséget - a ComRes például a 7 után 10 százalékpontos eltérést mért.

Johnson ősszel többször is kezdeményezte a választás kiírását, de a parlament leszavazta, miközben Jeremy Corbyn munkáspárti vezér - talán azért, mert a népszerűségi versenyben nagyon le van maradva Johnson mögött - az utolsó pillanatig ellenezte az új választást. Az előbbi és háttéremberei tehát készültek a nagy meccsre, míg az utóbbi pártjával együtt felkészületlenül szállt ringbe.

Johnson fél éven át egyfolytában azzal fenyegetődzött, hogy bármi áron véghez viszi a brexitet. Ennek az agresszív brexiter politikának köszönhetően a konzervatívoknak sikerült visszacsábítaniuk azokat a szavazóikat, akik az év első felében átálltak a Brexit Párthoz. Végül a legtutibbnak tartott felmérés, az MRP fölényes tory sikert jósol. Ennek alapján csak egy kérdés marad: miért nem veszi mindenki lefutottnak a választást?

Szavazás a szavazásról

Azért, mert ez csak látszólag parlamenti választás. Valójában egy népszavazásról van szó. Nem, nem a brexitről, hanem arról, hogy legyen-e újabb népszavazás a brexitről. Ha a toryk győznek, akkor Johnson lesz a miniszterelnök, aki kiviszi az országot az EU-ból, ha a Munkáspárt, akkor jövőre lesz egy újabb függetlenségi népszavazás. Ezért fordulhat elő annyi taktikai szavazat, amennyi egy normális parlamenti választáson nem szokott lenni. Aki remainer, az úgy érheti el, hogy legyen esélye bent tartani az országát az EU-ban, hogy megakadályozza a toryk abszolút többségét. Ezt csak a Munkáspártra szavazva érheti el, nem számít, hogy egyébként utálja-e a pártot vagy annak vezetőjét.

Ezt leszámítva a két lehetséges kormány között nem igazán lesz különbség. Johnson jóindulatúan fogalmazva politikusnak és főként miniszterelnöknek dilettáns, de majd a tanácsadói kiokosítják, mit mondjon és hol kell aláírnia. Corbyn szintén jóindulatúan fogalmazva egy balos álmodozó, de ha lehet hinni a brit sajtónak, a pénzügyminisztere a háttérből majd elkormányozza az országot. Ennek tükrében nem meglepő, hogy Philip Stephens, a Financial Times vezető publicistája annak drukkol, hogy a választás után továbbra is kormányozhatatlan maradjon az ország.