Akár megállapodik az Egyesült Királyság és az Európai Unió a két fél 2021. január 1-jétől érvényes új kereskedelmi kapcsolatairól, akár nem, Írországra sötét árnyékot vet a brexit. Ez az oka annak, hogy Dublin akkor kezdte meg a felkészülést a szomszédos ország kilépésére az EU-ból, amikor még szó sem volt komolyan erről a lehetőségről. Az első tanácskozást ebben a témában 2014 decemberében, másfél évvel a 2016-os brit függetlenségi népszavazás előtt tartották - írja Naele Richmond ír politikus, az ellenzéki Fine Gael párt parlamenti képviselője és szóvivője a Financial Timeson megjelent cikkében.

Az ír gazdaság mindig erősen kiszolgáltatott volt az Egyesült Királyságnak, annak ellenére, hogy a két ország viszonya sokat változott az elmúlt 100 évben. Amikor Írország 1973-ban csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, az ország kivitelének 55 százaléka a brit piacon talált vevőt. Ez azóta kilenc százalékra csökkent és immáron az ír export közel fele az EU-s tagállamokba irányul. A mezőgazdaság területén azonban nem ez a helyzet.

Kapcsolódó

Maradt a függés

Az Egyesült Királyság nagyjából 50 százalékát vásárolja meg az ír marhahúsnak, 34 százalékát a tejtermékeknek és 80 százalékát a gombának. A font gyengülése a 2016-os referendumot követően az euróval szemben elmosta az ír gombatermesztő ágazat értékének tíz százalékát. Ez mutatja a legjobban mennyire fontos a diverzifikálás a brexit hatásainak kivédésére. Egy példa az ír cheddartermelés, amelynek 80 százalékát a szomszédos szigetre exportálják. Az ezzel foglalkozó farmerek részben bivalymozzarellára próbálnak átállni, hogy új piacokat találhassanak maguknak.

Az átállás jegyében 2018-ban már kilencmillió euró értékű ír marhahúst vittek ki Kínába, ami várakozások szerint 120 millióra nő. Az EU-ban is növelni akarják piacaikat az írek, ennek szellemében a dublini kormány erősítette az ország diplomácia jelenlétét az uniós tagállamokban és új konzulátusokat nyitott Frankfurtban és Lyonban.

Tranzitútvonal

A másik komoly gond, hogy az ír export, ezen belül a romlandó élelmiszerek kivitele, az Egyesült Királyságon átvezető szárazföldi tranzitútvonalon folyik. Évente 150 ezer kamion hárommillió tonna árut szállít a brit szigeten keresztül, mert így kevesebb mint 20 óra az út a kontinensre, míg kompon 40-60 óra. Ezt hívják szárazföldi hídnak. Miután ez bonyolultabb lesz, amikor az Egyesült Királyságban más vámrezsim lesz érvényben, mint Írországban, és kamionsorok fogják akadályozni a gyors haladást a határokon, jelentős kikötői fejlesztések indultak Dublinban és máshol.

A túloldalon új kikötőket keresnek, amelyeken át gyorsabban bejuthat az ír áru a célországokba, mintha a zsúfolt ismert kikötőket használnák. A kisebb francia lehetőségek mellett megcélozzák Lisszabont, az észak-spanyolországi Santandert, illetve a belgiumi Zebrugge-t. A brit üzleti lap cikkírója szerint Írország bízik abban, hogy megszületik a kedvező kereskedelmi feltételeket tartalmazó brit-EU megállapodás, miután a földrajzi közelségnél fogva ez elemi érdeke. Ugyanakkor az ország jövője immáron egyértelműen nem a régi gazdasági partnerhez, hanem az Európai Unióhoz kötődik.