Brüsszel visszautasította az Egyesült Királyság javaslatát azzal kapcsolatban, hogyan ellenőrizzék a londoni City pénzintézeteinek hozzáférését az európai piachoz a brexit után - kezdi a színfalak mögött zajló események ismertetését a Financial Times. A kifogás egyszerű: Theresa May miniszterelnök kormánya olyasmit javasol, ami kivenné az önálló döntéshozás lehetőségét az EU kezéből.

Michel Barnier, az EU brexit főtárgyalója a tagállamok Európa-ügyi minisztereinek tanácskozásán azt mondta, hogy ha elfogadnák a londoni elképzelést, akkor az EU feladná azt a jogát, hogy egyoldalúan dönthessen arról, milyen hozzáférést ad a blokk pénzügyi szolgáltatásaihoz egy unión kívüli országnak. Most, ha tetszik, ajándékként adhatja a kedvező feltételeket, ám az Egyesült Királyság esetén elvesztené ezt a jogát.

Mit javasolnak?

A pénzügyi szolgáltatások terén a londoni vezetés 98 oldalas brexitstratégiája, az úgynevezett fehér könyv a kiemelt egyenértékűség (enhanced equivalence) elvének érvényesítését javasolja. Ez az EU és egyes országok, így az USA és Szingapúr esetén érvényben lévő equivalence szabály bővítése lenne, ami leegyszerűsíti a kedvezményezettek tevékenységét az európai pénzügyi piacon.

London azon a címen akar ennél többet, hogy a sima egyenértékűség nem lenne elég hatékony az Egyesült Királyság és az EU pénzügyi rendszerei esetén, amelyek nagyon mélyen összefonódnak egymással. A kiemelt státus, amit javasolnak, azt jelentené, hogy a két félnek együtt kellene döntenie a pénzpiaci ügyekről. Például az EU nem vonhatna vissza könnyedén olyan jogokat, amelyeket korábban biztosított a briteknek.

Mi a módi?

Az uniós szabályok szerint az Európai Bizottság adhat egyenértékőségi jogokat miután kiderítette, hogy az EU-n kívüli ország pénzügyi szabályozási rezsimje, például bankjainak tőkekövetelményei vagy biztosítékkikötési szabályai legalább olyan rigorozúsak-e, mint az EU hasonló szabályozása. Hasonló a helyzet a többi szolgáltatással is, ami azért érdekes, mert a fehér könyv szerint ebben a gazdasági ágban teljes lenne az Egyesült Királyság és az EU válása.

Barnier - miközben nyilvánosan tartózkodott a fehér könyv ostorozásától - a háttérben gyakorlatilag kizárta ezt a lehetőséget. Vegyünk egy olyan egyszerű terméket, mint a mobiltelefon - fejtegette hallgatóságának. A fehér könyv szerint az áruk kereskedelme terén a szigetország része maradna az EU-s vámuniónak, ami a mobiltelefonokra is vonatkozna.

Az uniós főtárgyaló azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a mobilok értékének 20-40 százaléka a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások ára. Mi van, ha a kettő szétválását kihasználva a brit cégek inkorrekt versenyre kényszerítenék uniós konkurenseiket.

Mi van még?

Brüsszelnek azzal is gondja van, hogy ha az áruk szabadon mozognának a független szigetország és az EU között, akkor hogyan érvényesülhetnének a szigorú európai termékstandardok? Például Nagy-Britannia megtehetné, hogy nem igazodik az agrártermékkel kapcsolatos elvárásokhoz, miután az árut csak a határon ellenőriznék.

Hogyan tudná az unió garantálni az ezek permetezésével, GMO-tartalmával kapcsolatos standardok betartását, ha nem végezhet ellenőrzéseket az előállításuk helyszínén. Más szóval, az EU nem lenne képes garantálni, hogy megvédi az uniós polgárokat attól, amit ártalmasnak tart.

A fotó forrása: Shutterstock