Brexitkompromisszum szagát érzi a levegőben Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai ügyekkel foglalkozó publicistája, aki sokakkal szemben úgy gondolja: Theresa May miniszterelnök és Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke tárgyalásai döntést hozhatnak végre a brit kilépés ügyében. Ez nem azt jelenti, hogy erre biztosan számíthatunk, mert senki sem tudja, mire jutnak egymással, de egy megállapodás lehetősége adott, ami megoldhatná a legsürgősebb feladatot, a brexitdátum meghosszabbításának ügyét.

Közös érdek

Az uniós tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács (ET) ugyanis ahhoz köti a hozzájárulását ehhez, hogy a londoni kormány valamilyen komoly okot mutasson fel, ami indokolja a hosszabbítást. Ha May azzal állna az ET elé, hogy az ellenzékkel kötendő kompromisszumra kér időt, ez elfogadható indok lenne. Nem kellene egy újabb népszavazásra vagy előrehozott választásokra hivatkoznia, amit sem a kormány, sem a parlament nem akar.

A megállapodás nélküli kilépés elkerülése nem csupán az Egyesült Királyság, hanem az EU érdeke is. Kevésbé köztudott, hogy az utóbbinál is komoly ellátási zavarokat okozna például bizonyos Nagy-Britanniából származó egészségügyi eszközök ellátásában, ha a felek között egyik napról a másikra vámhatár keletkezne. Az újabb népszavazás lehetősége - amelyről többször szavazott és minden alkalommal elvetett a törvényhozás - valójában az előbbi lehetőség elleni végső biztosíték szerepét tölti be, így ha az a veszély elmúlik, nem sok értelme maradna a referendumnak.

Jól döntött

Az FT szakírója szerint May jól döntött, amikor belátta, hogy az elvakult brexiterekre és visszafogottabb maradáspártiakra bomló Konzervatív Párt egységének megőrzésért nem tehet többet, miután ennek szellemében született brexitmegállapodását az előbbiek ellenszavazataival háromszor utasította vissza a törvényhozás. Münchau úgy véli, hogy pártvezetői és egyben miniszterelnöki pozícióját az év végéig őrizheti meg, ugyanis a párt szabályai szerint ha belső bizalmatlansági indítvány nyújtanak be ellene, akkor ezt egy évig nem lehet megismételni, és a brexiterek megtették ezt 2018 decemberében.

Úgy gondolhatja, ha teljesíteni akarja kormányfői küldetését, a brexit lebonyolítását, akkor az ellenzék bevonásával kell ehhez megteremtenie a parlamenti többséget. Kicsit emlékeztet ez a németországi nagykoalíciós kormányzásra, ami mindig bekövetkezik, amikor egyik nagy párt sem tus meggyőző többséget szerezni a választásokon. Ironikus, hogy brit belpolitikai felállás éppen az ország EU-s távozása pillanatában emlékeztet ennyire a kontinentális politikai viszonyokra.

Legfeljebb az év végéig

Az EU-nak legfeljebb az év végéig kellene kitolnia a brexit határidejét - véli az FT cikkírója -, főként azért, mert ha valamiben meg tud egyezni a kormány és az ellenzék, azt néhány hét alatt tisztázhatják. Maynek fel kellene adnia néhány vörös vonalat, amelyet nem akar átlépni, elsősorban el kellene fogadnia, hogy a szigetország tartósan az EU-s vámunió része maradhat. (Végül is ha ez a helyzet előáll, akkor az őt követő kormányok elkezdhetnek tárgyalni egy olyan kereskedelmi megállapodásról - például a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezmény mintájára -, ami felválthatná a vámuniós tagságot.)

Cserébe a Munkáspártnak le kellene mondani a második népszavazás követeléséről, ami Corbynnak személy szerint nem esne nehezére, mert soha nem támogatta ezt. Az álláspontok közeledhetnek, erre utal, hogy például abban meg tudtak egyezni, hogy olyan helyzetet akarnak, amelyben véget lehet vetni a kelet-európai bevándorlásnak. A vámunió esetén nem kell lehetővé tenniük az emberek szabad áramlását. Norvégiának például, amely az egységes európai piac része, nyitva kell hagynia kapuit az uniós polgárok előtt.

Ha jön egy brexiter

Az igazi kérdés az, hogy May utóda nem vonná-e vissza a megkötött kompromisszumot? Ezért kellene az év végéig, amíg még ő a miniszterelnök lezárni a folyamatot. Erre az időpontra az EU túljutna az európai parlamenti választásokat követő tisztújításokon, így szokásos decemberi csúcsértekezletén az új európai bizottsági és tanácsi vezetők koordinálásával hozhatná meg döntését a brexitről. Nem kellene azzal számolnia, hogy az ezt követő hónapokban a May helyére lépő brit miniszterelnök, jó eséllyel egy elvakult brexiter teljes szavazati joggal venne részt az ET ülésein.