Margaret Thatcher az 1980-as évek legendás brit miniszterelnöke egész életén át harcolt a kommunizmus ellen. Vele egy húron pendülő politikai barátjával, Rondal Reagan amerikai elnökkel együtt egyszer azt is kijelentette, hogy a berlini fal a szabadság szégyenteljes korlátja. Egyik beszédében hangot adott annak a reményének, hogy az európai demokráciákhoz egyszer csatlakozhat Prága, Varsó és Budapest is, ám a történelem számon kérte rajta, mennyire gondolja őszintén ezeket a szavakat - emlékeztet Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

A szovjet birodalom bomlásnak indult, ami arra késztette a Vasladyt, hogy meggondolja magát. Egy hosszú négyszemközti találkozón Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral (képünkön) mai szemmel nézve meghökkentő ajánlatot tett tárgyalópartnerének. "Nem akarjuk, hogy Németország újraegyesüljön - fejtegette -, mert az megváltoztatná a második világháború után kialakult határokat, aláásná a nemzetközi kapcsolatos stabilitását." Hozzátette még, hogy Gorbacsov nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja a NATO ezzel ellentétes nyilvános kommunikációját. A nyugati katonai szövetség valójában nem ösztönzi a Varsói Szerződés és a kelet-európai kommunista rendszerek bukását.

Tollakat eltenni!

Ha az ajánlat akkor nyilvánosságra került volna, kommunikációs atombombával ért volna fel. Nem véletlen, hogy utasították a tárgyaláson jelen lévőket, hogy tegyék el a tollaikat és a jegyzettömbjeiket. Gorbacsov tanácsadója Anatolij Csernyajev később fejből írt egy hosszú emlékeztetőt, egy rövidebb változatot pedig Thatcher egyik embere, Charles Powell készített, amit csak néhány ember láthatott a brit tisztviselői karból.

A brit miniszterelnököt személyes érzelmei vezették a szovjet kollégájának tett ajánlata során. Soha nem tudott megszabadulni a németekkel szembeni mély gyanakvásától. És hasonló cipőben járt pártja, a Konzervatív Párt jelentős része is. Vajon a németek agresszív terjeszkedési hajlama, része-e nemzeti karakterüknek? Erre keresték a választ azok, akik elődei a brit birodalmat építették. Thatcher egy évvel később kirúgta euroszkeptikus miniszterét, Nicholas Ridleyt, miután azt mondta, hogy az egységes európai valuta ötletadója Adolf Hitler náci diktátor. A lelke mélyén azonban egyetértett vele - véli az FT szakírója.

Félelmek

Mások is osztották félelmeit Európában. A hidegháború politikai stabilitást eredményezett, amit a rendszerváltás lerombolt. Thatcher az Antant felélesztését ajánlotta Francois Mitterrand francia államfőnek 1989-es találkozójukon a németek túlsúlyával szemben, ám a franciáknak más tervük volt. Úgy gondolták, hogy az integrált Európával és az egységes valutával, az euróval tarthatják kordában a veszedelmes túlsúlyt.

Eltelt harminc év és Németország elkötelezettsége a demokrácia és jog uralmán alapuló nemzetközi rendszer mellett keveseket érdekel a brit Konzervatív Párt brexiterei között. Boris Johnson miniszterelnöknek gondot okoz, hogy megállja, hogy párhuzamokat vonjon az EU és a náci Németország között. Az eurót a politikai hegemónia eszközének tartják - véli az FT cikkírója.

Státus quo

Annyiban igazuk van, hogy Európában domináns szerepe van a német gazdaságnak, ám azt szem elől tévesztik, hogy az EU arra van kitalálva, hogy ezzel szemben politikai ellensúlyt képezzen. A NATO-n keresztül az USA által biztosított biztonsági garancia a katonai ellensúly. És a brexit éppen az előbbi erőegyensúlyt ássa alá. Franciaország egyedül marad Németországgal szemben egy olyan korszakban, amikor Donald Trump amerikai elnök mindent megtesz azért, hogy gyengítse a NATO-t.

Thatcher Gorbacsovnak tett ajánlatát udvariasan úgy interpretálhatjuk, hogy igyekezett megőrizni a nemzetközi kapcsolatokban kialakult, kiszámítható viszonyokat teremtő státus quót. A brexiterek az ellenkező irányba haladnak: ha van valami, ami Németország túlságosan erőssé válásához vezethet, akkor az a jelenlegi európai rendszer gyengítése vagy pláne szétesése.