A britek éppen olyan megosztottak voltak a brexit - azaz 2020. január 31. londoni idő szerint éjjel 11 óra - előtti napokban, mint a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás kampánya óta bármikor - írta az amerikai Associated Press (AP) hírügynökség.

Az ország uniós korszakának utolsó, egyben független időszakának első politikai konfliktusa arról szólt, hogy miként emlékezzenek meg a uniós kilépés pillanatáról. A 2016-os referendumon 52-48 százalékos arányban győztek a kilépést pártolók és ez a fele-fele arányú megosztottság azóta sem változott. Az elmúlt három és fél évben folytatott vita a brit-EU válás feltételeiről csak tovább mérgezte a felek viszonyát, a szélek felé - teljes szakítás kontra a brexit feladása - sodorva a feleket.

Kapcsolódó

Homlok egyenest

Az Európa-pártiaknak az a bizonyos éjjel 11 óra keserű emlék lesz, miután az Egyesült Királyság feladja a részvételt az európai projektben, amelynek célja a történelmük során számtalan háborút vívó európai nemzetek összebékítése, továbbá egy hatalmas, félmillió embert átfogó szabadkereskedelmi övezet létrehozása és a lehetővé tétele annak, hogy az európaiak bárhol tanulhassanak, dolgozhassanak és élhessenek a Európában.

A kilépés támogatói kitörő örömmel fogják megélni ezt a pillanatot, miután úgy gondolják, hogy az Egyesült Királyság újra független országgá válik, miután megszabadul 47 éven át tartó tagságától az Európai Unióban, amelyet egy nemzetek feletti bürokrácia irányít saját érdekei szerint. A Brexit Párt vezetői és több ezer szimpatizánsa ott lesznek a londoni parlament piros-fehér-kék színekben villódzó épülete előtt, ahol beszédekkel színezett, zenés-táncos, az újévi fesztiválokra emlékeztető ünnepséget tartanak.

Jelképek

A szervezők azt akarták, hogy megkongassák a Big Ben harangját a kilépés pillanatában, ami félmillió fontba (185 millió forint) került volna, mivel a harangtornyot éppen felújítják. A kormány ráérzett, hogy pénzkidobással vádolhatták volna - a felállványozott épületen megjelent egy felirat, amely szerint a hajléktalanok segítésére kellene költeni ezt a pénzt az értelmetlen rongyrázás helyett -, ezért elvetette az ötletet. A van másik megoldás jegyében azonban brutális erősítéssel hangfelvételről fogják megszólaltatni a harangot.

A reménytelennek tűnő megosztottságot mutatja a másik fél nem kevésbé látványos gesztusa. Az EU-párti Antony Hook Liberális Demokrata politikus adományokból összegyűjtött 13 ezer fontot, amelyből Dover sziklájának falára egy gigantikus gipszfeliratot tervez, amely azt hirdeti, hogy "We still love EU". Dover berxiter konzervatív képviselője, Natalie Elphicke szerint inkább a "We love the U.K." feliratot kellene elhelyezni, amelyet úgy megvilágíthatna az ünnepi tűzijáték, hogy a 32 kilométerre lévő Franciaországból is látni lehessen.

Most se kéne!

Az igazsághoz tartozik, hogy az Egyesült Királyság csatlakozása az EU elődjéhez 1973-ban hasonló megosztottság közepette történt. Az országban halk demonstrációk kísérték mind Európa-párti, mind unióellenes aktivisták részéről. Az újévi dorbézoláshoz hasonló fesztivált azonban nem rendeztek, főként nem a kormány részvételével. A Guardian 1973. január 1-jén azt írta, nehéz lett volna észrevenni, hogy bármi fontos történt volna az országban az elmúlt éjszakán.

Boris Johnson olyan beszéddel készült az alkalomra, amely megbékélésre szólítja fel a briteket, az ünneplés azonban sokak szerint ellenmondásban lesz ezzel. A kormánynak egyensúlyt kellett volna tartania saját brexit melletti elkötelezettsége és a között a tény között, hogy az ország lakónak fele az EU-tagság pártján áll. A Yahoo News tudósítása szerint Michael Heseltine volt tory miniszterelnök-helyettes óvta Johnsont attól, hogy - miként fogalmazott - "beleverje az orrát a maradás pártiaknak a vereségükbe". A Skót Nemzeti Párt parlamenti vezetője, Ian Blackford szerint nincs mit ünnepelni azon, hogy az ország elhagyja a második világháború utáni időszak legnagyobb béketeremtő projektjét.

Az AP idézi Margaret MacMillan történészt, aki szintén óvta a kormányt attól, hogy diadalittasan viselkedjen. Nem az ünneplésnek, hanem a megbékélésnek van itt az ideje - fogalmazott a University of Toronto professzora, aki könyvet írt arról, hogyan lehet élni és visszaélni a történelmi lehetőségekkel. Ha a miniszterelnök államférfiként akar viselkedni, akkor le kellene ülnie az ellenfeleivel, és azt kellene mondania, hogy "Oké, eddig ellenfelek voltunk, de legyünk ismét barátok!". Erre egy teaparti vagy valami hasonló visszafogott zsúr lenne a legmegfelelőbb alkalom.