Boris Johnson brit miniszterelnöknek egyszerre volt jó és rossz napja október 22-e. Történelmet írt azzal, hogy brexittörvénye elviekben megkapta a parlamentben a képviselők többségének támogatását, ráadásul mindjárt 30 szavazat többséggel, úgy, hogy még két hete sem látszott sanszosnak ez a győzelem. A törvényhozás ezzel átlépett egy pszichológiai határon. Ugyanakkor a képviselők többsége nem óhajtotta három nap alatt lezavarni a brit történelem egyik legfontosabb, és nem mellesleg több száz oldalas törvényének vitáját - foglalja össze a helyzetelemzése kiindulópontját Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) publicistája.

Szerinte igazuk volt a képviselőknek, hogy nem mentek bele az őrült tempóba. A kormányfő azért ragaszkodott a sietséghez, mert tartani akarta ígéretét, miszerint október 31-én kiviszi az országot az EU-ból, ám vélhetően a legelvakultabb brexiter szavazók sem bánták volna, ha ez néhány hetet csúszik, csak végre teljesüljön vágyuk: az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. A kormány a tőle megszokott harcias stílusban azzal fenyegetőzött az időtartamról szóló szavazás előtt, hogy ha nem lesz gyors a törvénykezés, akkor visszavonja a brexitpatkumot és kikényszeríti az előrehozott választásokat.

Kapcsolódó

Blöff volt

Erről kiderült, hogy pusztán egy blöff, mert miután elbukták a második szavazást nem vonták vissza, csak levették a parlament napirendjéről a brexittörvényt, és helyette a kormányprogram vitáját viszik be a T. Ház elé. (Ennek, ugye, nem sok értelme van, mert ha igaz, hogy Johnson előrehozott választásokat akar, akkor napjai lehetnek hátra a jelenlegi kormánynak, szóval nem sok teteje van a programjáról vitatkozni.) Az FT publicistája szerint nem lehet eléggé lebecsülni a jelenlegi londoni vezetés képességét arra, hogy öngólokat rúgjon, ugyanis eleve nevetséges volt, hogy miután a parlament elviekben elfogadta a brexittörvényét, ami hatalmas siker, azután értelmes döntés lett volna visszavonni azt.

Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt vezetője azt ajánlotta, hogy folytassák a brexittörvény vitáját megfelelő időrendben, amit a kormányfő figyelmen kívül hagyott. Ez az FT szakírója szerint bugris viselkedés volt és saját magának okozhat kárt vele. Ha előre akar lépni a brexit folyamatában, akkor meg kell állapodnia az ellenzékkel, mert nincs meg a parlamenti többsége. Ha azelőtt kezdeményezné az előrehozott választásokat, hogy a brexittörvény a módosítások miatt a következő szavazáson mégiscsak elbukna, akkor azt a képet vetíti a szavazók elé, hogy össze-vissza kapkod.

Ismételjük el: a brexiter szavazók a brexitet akarják, nem az fontos nekik, hogy most vagy néhány héttel előbb vagy később történik-e ez meg. A kilépési törvény elvi parlamenti elfogadása után karnyújtásnyi távolságba került a brexit, nehéz megmagyarázni, miért halogatnák egy választással ezt vagy két hónappal, ráadásul nincs rá garancia, hogy az új parlament is brexitpárti többségű lesz (bár valószínű).

Buktatók

A törvény még koránt sincs kész. Előfordulhat, hogy olyan erősen átszabják a módosító indítványokkal, hogy végül a kormány joggal vonhatja vissza. Ez az esélyt erősíti, hogy 19 munkáspárti, azaz ellenzéki szavazatra is szükség volt az elfogadásához, és ezek a képviselők vélhetően támogatnak olyan módosítókat, amelyeket a kormány nem - például az uniós munkajogi standardok átvételét garantáló jogi passzusokat.

Az északír brit unionista párt (DUP) támogatását végleg elvesztette a kormány, mert ők úgy érzik, hogy azzal, hogy a brexitmegállapodás alapján vámhatár jönne létre az Ír-tengeren, kidobták őket az Egyesült Királyság hajójából, csak hogy az ország többi része az elnyert függetlenséggel új vizekre hajózhasson. Így jelentős (tízfős) kisebbségbe került a kormány. Ezért átmehetnek olyan a kormány számára elfogadhatatlan módosítók, mint például hogy az Egyesült Királyság az EU-s vámunióban maradjon vagy népszavazást írjanak ki a brexitmegállapodásról.

Tovább kell lépni!

Az FT publicistája szerint a lényeg az, hogy éveken át tartó vergődés, halogatás és visszalépések után a brexit a válási törvény elvi elfogadásával végre előremozdult. A döntést nem lehet tovább halogatni - Johnson, ha komolyan veszi, hogy a brexitet akarja, egy lépésre került attól, hogy kivigye országát az EU-ból. Néhány hét alatt lefolytathatnák a törvény vitáját. Ésszerű lenne, hogy elviselje a büszkeségén esett csorbát, mert nem tudta tartani az október 31-ei kilépési határidőt.

Persze lehet, hogy a tory stratégák úgy vélik, jobb a brexit előtt egy előrehozott választás, mint utána. (Jegyezzük meg, hogy a parlament feloszlatásához is szükség van az ellenzéki képviselők szavazataira.) Ennek azonban az a következménye, hogy ahelyett, hogy a brexiterek néhány héten belül ünnepelhetnének, újabb bizonytalanság kezdődne a brit politikában, újra függőben maradna a szívüknek oly kedves és fontos ügy, a kilépés az EU-ból. Az ésszerű döntésnek az látszik, hogy amíg van esélye a miniszterelnöknek a brexittörvény elfogadtatására, addig ezzel próbálkozik, vállalva a párhetes csúszást október végéhez képest. Csak hát a politikusokat sokszor a vak érzelmek vezetik.