Kezdenek kibontakozni a téli ködből a Brexittel kapcsolatos brit-EU tárgyalások körvonalai - írja összefoglalójában a Bloomberg, fél évvel a június 23-ai függetlenségi népszavazás után. Bár sok minden bizonytalan Theresa May kormányának szándéki körül, az legalább egyértelmű, hogy a londoni kormány feje 2017. március végéig el akarja indítani az uniós alapszerződés 50. cikkelyének megfelelő kilépési folyamatot.

A felek egyetértenek abban, hogy ha ez megtörténik, akkor 18 hónapjuk van az egyeztetések lebonyolítására, ugyanis az 50-es cikkely fél évet ad a válási tárgyalásokra, amibe beleértendő, hogy az Európai Parlamentnek (EP) és a brit törvényhozásnak is rá kell bólintania az ezzel kapcsolatos szerződésre.

Egyszerre vagy egymásután

Ezenfelül azonban nem igazán vannak olyan ügyek, amelyben London és Brüsszel egyetértene. A feleknek két kérdéskörben kell egyezségre jutniuk. Az első a kivonulás részleteit tartalmazza kezdve a határellenőrzéstől a volt uniós brit tisztviselők nyugdíjának fizetésééig. A második Nagy-Britannia és az EU jövőbeni viszonyának ügye.

London azt akarja, hogy a két kérdéskörről párhuzamosan tárgyaljanak, ám Michel Barnier, az EU főtárgyalója ragaszkodik az uniós módszerhez, amelyben fejezetenként veszik sorra a megállapodások részleteit. Úgy véli, hogy a párhuzamos munkához nincs elég emberük a feleknek.

Átmenet

Barnier és a brit kormány tagjai többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy szükség lesz egy átmeneti időszakra a szigetország leválása előtt. Philip Hammond pénzügyminiszter a héten először figyelmeztetett nyilvánosan arra, hogy válást nem lehet két év alatt lezavarni.

David Davis Brexit-ügyi miniszter ugyan vonakodik elfogadni az átmeneti időszak szükségességét, de tárcájának tisztviselői jelezték, hogy folynak tárgyalások erről.

Európai diplomaták ezt az időszakot Nagy-Britannia EU-tagságának meghosszabbításaként értelmezik, ami magában foglalja az ország részvételét az egységes európai piacon, a szabad munkaerő-vándorlás (a kelet-közép-európai bevándorlás) lehetővé tételét és az Európai Bíróság joghatóságának fenntartását. A kemény brit brexitesek azonban gyűlölik az utóbbi kettőt.

Valamit valamiért

Az átmenet kérdése után következő másik alapprobléma, hogy Nagy-Britannia fizessen-e az EU-nak azért, hogy az ország része maradhasson az egységes piacnak. Hammond és Davis gondolkodik ezen a lehetőségen, Boris Johnson, a népszavazás Leave-kampányának arca, aki azt ígérte a briteknek, hogy az uniós befizetések megspórolásával heti 350 millió font marad az államkincstárnál, ellenzi ezt az üzletet.

A britek pénze a kontinensen is kulcskérdés, miután a szigetország nettó befizetője a brüsszeli büdzsének, míg a kelet-közép-európai országok nettó haszonélvezői. Ezért igyekeznek majd elérni, hogy London legalább 2020-ig - a folyamatban lévő közös költségvetési periódus végéig - fizessen. Ezért cserébe hajlandóak lennének némi engedményt tenni a migráció ügyében.

Bankcsata

A Brexit nagy kérdése a brit bankok kedvezményes uniós kereskedési jogosítványának fenntartása. Franciaország, Németország és Lengyelország is rástartolt arra, hogy átvegye a londoni City várhatóan megüresedő pénzügyi központ szerepét az EU-ban. Londonnak nagy a tét: pénzügyi szektor évente 70 milliárd fontot fizet be a költségvetésbe.

A brit központtal működő pénzintézetek legalább egy átmeneti periódust akarnak, amely alatt alkalmazkodhatnak a piaci szabályozási feltételek megváltozásához. Az EU-s jogosítványok fenntartása egyet jelent azzal, hogy el kell fogadni az uniós pénzügyi szabályozást - figyelmeztetett az üggyel kapcsolatban Mark Garnier kereskedelmi miniszter.

Egy lépést sem hátra

A felek két kérdésben ásták be magukat a saját lövészárkaikba. Az egyik a szabad munkaerő-áramlás ügye. May ennek mindenképpen véget akar vetni, míg az EU vezetői ehhez kötik Nagy-Britannia részvételét az egységes európai piacon. Hammond és Davis azzal finomítják a kormány álláspontját, hogy a magasan képzett, magas fizetést kapó szakemberek előtt nyitva hagyják a kaput.

A másik merev ellentét az Európai Bíróság joghatóságának elutasításában mutatkozik. May ebben sem hajlandó engedni, miközben ez az egységes piaci részvétel egyik feltétele.

A londoni kormány tagjai megosztottak a lehetséges megoldások ügyében. Egyesek szerint Nagy-Britannia egyes szektorok esetén része maradhat az európai szabadkereskedelemnek, míg mások esetén nem. Ismertek az ezzel kapcsolatos modellek Norvégiától Svájcon át Kanadáig, May csak annyit mond, hogy ezek egyikét sem venné át, egyedi, a szigetországra szabott megoldásra törekszik.