Boris Johnson brit miniszterelnök azzal indokolta, hogy kormánya kezdeményezte a decemberi előrehozott választásokat az Egyesült Királyságban, hogy ezzel megszabadulhatnak a lebénult parlamenttől. Számos konzervatív parlamenti képviselő azonban úgy véli, hogy nagy tétre menő hazárdjátékba kezdett, ami szándékával - a nagy konzervatív többségű törvényhozás létrehozásával - ellentétes eredménnyel érhet véget.

A Konzervatív Párt a közvélemény-kutatások szerint 15 százalékpontos előnnyel vezet a Munkáspárt előtt a népszerűségi listákon - ennek alapján a politikusoknak és a sajtónak is lefutottnak kellene tekintene ezt a meccset. Miért gondolják ehelyett - ahogy Johnson fogalmazott -, hogy szoros lesz az összecsapás? Miért gondolja például Norman Smith, a BBC tapasztalt belpolitikai szakírója, hogy a modern kor egyik legkiszámíthatatlanabb végeredményű szavazása következik? Miért számít "titáni" küzdelemre?

Kapcsolódó

Megismétlődik-e az előző menet?

A Fianancial Times (FT) emlékeztet ugyan arra, hogy az előző kormányfő, Theresa May szintén azért kezdeményezett előrehozott választást 2017 tavaszán, hogy növelje a Konzervatív Párt többségét. A közvélemény-kutatások olyan fölényt mutattak a toryknak, hogy arra számított, az új parlament kész lesz támogatni a kemény brexitet is. Ehelyett elvesztették az abszolút többséget és az ingadozó, megosztott törvényhozásban iszapbirkózássá vált a brexitről folyó alkudozás.

Rory Steward tory politikus úgy véli, meg fog ismétlődni a 2017-es végeredmény. Lehet, hogy teljesen elvész a brexit ügye - tesz rá egy lapáttal a bizonytalanságra egy volt konzervatív miniszter az FT cikke szerint. A politikus arra számít, hogy újra egy bizonytalan parlament áll majd fel. Ken Clarke volt pénzügyminiszter egyetért azzal, hogy bukhat a brexit, mert felállhat egy a Liberális Demokratákból, a Skót Nemzeti Pártból és a Munkáspártból álló koalíció, amely megállítja az EU-s kilépés folyamatát. Kiírathatnak egy újabb népszavazást, amelynek egyik választási lehetősége egy puha brexit, a másik az EU-ban maradás lehet.

Nem volt más lehetőség?

Johnson szakértői csapta arra a következtetésre jutott, hogy nincs más lehetőség, mint az előrehozott választások kierőszakolása. Elismerik, hogy ez hazárdjáték, de az alternatíva az lett volna, hogy a parlament elkezdi tárgyalni a kormány brexitmegállapodását, olyan módosító indítványokat fűznek hozzá, hogy végül a beterjesztője sem ismer rá és a miniszterelnök belebonyolódik a parlamenti iszapbirkózásba, amely leamortizálja a népszerűségét.

A terv eredetileg az volt, hogy három nap alatt keresztülhajtják a parlamenten a brexittörvényt, az ország még október 31-e előtt kilép az EU-ból, ahogy azt Johnson ezerszer megígérte, és a kormányfő a brexit után tartandó előrehozott választáson győztes hadvezérként állhat a választók elé. Ha a kilépés után lett volna a szavazás, akkor semlegesítették volna a Brexit Párt jelentette veszélyt, hiszen az ellenfél nem követelhette volna (a már megvalósult) brexitetet. A Liberális Demokraták, akik az EU-ban maradás mellett kampányolnak, szintén légüres térbe kerültek volna a kilépés lezárt ténye után.

Amikor kiderült, hogy a parlamenti képviselők nem járulnak hozzá ehhez a pánikszerűen gyors törvénykezéshez, akkor -ahogy egy tory bennfentes fogalmaz - tudták, hogy van egy kis gondjuk. Bár voltak a kormányban és azon kívül is a konzervatív politikusok között, akik ennek ellenére brexittörvény tárgyalásának folytatását javasolták, a kormányfő környezetének többsége - a parlamenti ketrecharc elkerülése érdekében - az előrehozott választásra szavazott.

Számolgatás

A politikai megfigyelők azért gondolják, hogy Johnson elvesztheti a szavazást, mert az EU-barát Skóciában a Skót Nemzeti Párt, Nagy-Britannia déli részén pedig a Liberális Demokraták vehetnek el tőlük több tucat mandátumot. Gary Streer veterán tory politikus optimista. Szerinte 20-at elbuknak és 60-at szereznek, mert a társadalom azt akarja, hogy végre megtörténjen a brexit.

Az egyes képviselői helyek azonban ezen a választáson nagyon kis szavazati különbséggel dőlhetnek el. A BBC-s Norman Smith arra hívja fel a figyelmet, hogy a hagyományos politikai megosztottság, amely a társadalmi osztályokat követte, átadta helyét az identitáspolitikának (brexiterek az Európa-pártiak ellen). Így a pártok nem bízhatnak megszokott szavazóikban. Például a brexiterek a toryktól a Brexit Párt felé, az Európa-pártiak a Munkáspárttól a Liberális Demokraták felé áramolhatnak.

Theresa May kormányának egyik korábbi tagja mindent egybevetve úgy véli, hogy a 2017-es és a 2019. decemberi előrehozott választások között lehetnek majd hasonlóságok és különbségek. Mindkét miniszterelnök úgy indul neki a meccsnek, hogy nagyon népszerű. Bár Johnson vélhetően nem követ el olyan elemi hibákat, mint May, és sokkal jobb kampányoló, mint elődje, becsúszhatnak más melléfogások, ahogy az a politikai kampányokban lenni szokott. A volt miniszter szemtelenül önhitt hangulatot tapasztal a toryk körében...