Boris Johnson miniszterelnök védekező meccset játszik a Konzervatív Párt választási programjával - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) publicistája. Összevetve a Munkáspárt programjával a toryk egy ígéretlistát sorolnak fel, amelyből mindenki szíve szerint válogathat, míg a legnagyobb ellenzéki párt arról beszél, hogy milyen országot akarnak - vezeti fel elemzését Laura Kuenssberg BBC belpolitikai szakírója. A két szerző egyetért abban, hogy a kormánypárt csak általánosságokat ígér, amire a legjobb példák a "konkrét" számaik.
Ötvenezer új ápolót és ötezer új orvost vesznek fel a nemzeti egészségügyi rendszerbe (NHS), húszezerrel növelik a rendőrség létszámát, ötmilliárd fontot költenek a szociális ellátásra. Mindez csupán jelzi: a párt érzi, hol vannak a gondok és szándékában áll orvosolni azokat. A közszolgáltatások fontosak, igen, ez is tudják, ezért egyelőre lemondanak a gazdagok adócsökkentéséről, hogy több pénz maradjon az NHS-re. A magyarázatot mindkét publicista abban a találja meg, hogy Theresa May akkori kormányfő 2017-es választási programjában olyan szociális ígéreteket tett, amelyek szembe mentek a konzervatív értékekkel, ezért vissza kellett vonnia azokat. Ez kínos hiba volt, amit a választók azzal büntettek, hogy a Munkáspártra szavaztak.
Az átlagember pártja
Ezen túl a toyk programja arra törekszik, hogy a konzervatívokat a józan közép pártjának állítsa be, amely arra törekszik, hogy kiszolgálja az átlagos, "normális", a politika centrumában lévő választók igényeit - a brexit után. Az FT publicistája megjegyzi, hogy a brexit után sok minden jöhet, kivéve, hogy a politika a szigetországban visszatér a normális kerékvágásba.
Ha Johnson marad a miniszterelnök, továbbra is brexit lesz a politikai középpontjában, beleértve ebbe azt is, hogy ha a 2020 végéig tartó átmeneti periódusban nem sikerül megkötni az EU és az Egyesült Királyság új kereskedelmi megállapodását, akkor - a toryk jelenlegi ígérete szerint -, nem hosszabbítják meg az átmenetet. Így az idén januári de jure brexit után jöhet a de facto kemény brexit, annak minden durva gazdasági következményével együtt.
Más szóval ezt a választási programot túszul ejtette a jövő: hogy mennyire kockázatos, az csak azt követően derülhet ki, ha a toryk megnyerik a választásokat. A tory stratégákat azonban ez most nem érdekli. Azért ígértették meg Johnsonnal, hogy az új kormány kész lesz vállalni a de facto kemény brexitet, hogy a brexiter szavazókat szorosan a Konzervatív Párt mellé kössék.
Világos képlet
A BBC szakírója arra hívja fel a figyelmet, hogy a választási programok csak világossá teszik az alternatívát, nem hoznak alapvető újdonságot. Ezt a feladatukat teljesítették: jól látszik, hogy a Munkáspárt határozottan baloldali irányítása alatt erőteljes állami beavatkozáson alapuló gazdaságot képzel el, kormányra kerülve sokkal mélyebben belenyúlna a piaci szabályozásába. Johnson nem azért forszírozta az előrehozott választást, mert ezt nem tudta mindenki, hanem mert felhatalmazást akart arra, hogy gyorsan kivigye az országot az EU-ból. Jeremy Corbyn és pártja válasza erre, hogy újabb népszavazást ígér.
Ez az alternatíva, amelyből választania kell a szavazóknak. A két publicista egyetért abban, hogy mivel a toryk állnak nyerésre - a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint meg lehet a parlamenti abszolút többségük -, legfőbb dolguk, hogy ne kövessenek el semmilyen hibát. Emellett ügyelniük kell arra, hogy ne a Munkáspárt témái legyenek a meghatározóak a médiában, például ne az NHS-ről szóljon a közbeszéd a brexit helyett. Három héttel a december 12-ei szavazás előtt a tory stratégák elképzelése szerint haladnak a dolgok.