A brit kormány harmadszor is beterjeszti az EU-val kötött válási megállapodását a londoni parlamentnek. Ha a képviselők, akik kétszer nagy többséggel elutasították ezt, igent mondanak rá, akkor megnyílik az út az előtt, hogy az Egyesült Királyság kilépjen az unióból és megkezdje a szerződésben foglalt kétéves átmeneti periódust, amely alatt a felek viszonya lényegében nem változik és elkezdenek tárgyalni jövőbeni kereskedelmi kapcsolataikról.

Ha a pénteki szavazáson ismét elbukik a javaslat, akkor április 12-éig marad idő arra, hogy a londoni kormány és az EU-tagállamok megállapodjanak a folytatásról. Két fő forgatókönyv lehetséges: a szigetország ezen a szép áprilisi napon látványos szakítással megállapodás nélkül elválik az uniótól vagy a felek hosszabb időre, akár egy éven túl kitolják a brexit időpontját. További lehetőség, hogy Theresa May miniszterelnök egyoldalú döntéssel visszavonja országa kilépési kérelmét, s ezzel lehetővé teszi, hogy kényszerítő határidő nélkül újrakezdődjön a brexit mikéntjének tisztázására hivatott politikai csata.

A kihívás

A Bloomberg megpróbálta megbecsülni, hogy a parlamenti matematika szerint meg lehet-e a parlamenti többség a kormány brexitterve mögött. A képviselők januárban 432-202 arányban, majd márciusban 391-242 arányban utasították el a javaslatot. Figyelembe véve, hogy ketten mindig a szavazatokat számolják és feltételezve, hogy nem lehet rosszabb az eredmény, mint legutóbb, a kormányfőnek 76 parlamenti képviselőt kell rábírnia a 180 fokos fordulatra, ami az elutasítást támogatássá változtatja.

A kormánytöbbséghez eleve szükség van az észak-ír unionista párt (DUP) 10 parlamenti képviselőjének szavazatára. Ez a párt nyilatkozatban jelentette ki, hogy továbbra sem támogatja a kormány brexitalkuját azt követően, hogy May szerdán felajánlotta lemondását a konzervatív képviselőknek arra az esetre, ha harmadszorra átmenne a parlamenten a kormány terve.

Az észak-ír unionistáknak ugyanis csak az a fontos, hogy az ország egyben maradjon, azaz semmiképpen ne keletkezzen szabályozási vagy vámhatár az Ír-tengeren, mert az az első lépés lenne Észak-Írország leválasztására az Egyesült Királyságról. Márpedig a kormány javaslatban vaskosan benne van ez a lehetőség.

Konzervatívok

Legutóbb 75 konzervatív képviselő utasította el a kormány előterjesztését, főként brexiterek. May lemondásának lebegtetése egy részüknek elég ahhoz, hogy megváltoztassák a véleményüket, mert úgy gondolják, hogy maguk közül ültethetnek valakit a helyére, aki majd lenyomja az EU-t a további tárgyalásokon. Valójában a megállapodás nélküli kiválás hívei, de ezt a parlament és - legalábbis ezt mondja - a miniszterelnök is elutasítja. Ezért a kisebb rosszat választják, a brexit elhalasztásával szemben.

Ezek között a politikusok között vannak olyanok, akik korábban azt mondták, hogy a kormány megállapodása az EU vazallus államává tenné a szigetországot. A brexiterek vezéralakja, Jacob Rees-Mogg az egyikük. Ő azt mondja, a DUP szavazatához fog igazodni - azaz nem biztos, hogy átáll a kormány mellé. Ezentúl van körülbelül 20 olyan brexiter, aki elvi politizálás folytat, s ezért semmiképpen nem fogja megszavazni a javaslatot, amiről az a véleménye, hogy kvázi EU-tagsághoz vezet, azaz nem teszi függetlenné a szigetországot.

Ellenzék

May azzal is számolhat, hogy az ellenzéki Munkáspárt számos képviselője a kormány mellé áll. Főként olyanok, akik választókörzetében a 2016-os népszavazáson többségben voltak a brexitet támogatók. Emellett szól, hogy a további lehetőségeket tesztelő parlamenti szavazáson a párt utasításával dacolva - miszerint igent kellett volna mondaniuk - 24 munkáspárti képviselő leszavazta azt a második népszavazás kiírását és további 18 tartózkodott.

A Bloomberg szerint ennek alapján inkább a 24-et tekinthetjük az átállók maximális számának. Ez sem biztos azonban, mert a munkáspárti képviselőket taszítja az a lehetőség, hogy ha átmegy a kormányjavaslat, akkor May helyét egy olyan brexiter politikus veheti át, aki az ízlésükkel ellenkező viszonyt akar kialakítani az EU-val.

Mi jöhet?

A matek tehát a következőképpen néz ki. Ha a DUP saját deklarációjának hátat fordítva mégis igennel szavazna, az hozna a kormánynak 10 voksot. A pálfordulásra kész konzervatívoktól maximum 45, a rebellis munkáspártiaktól 24 jöhet, így papíron meglehet a szükséges 76. A gond az, hogy túl sok a "ha".

Gyengíti az esélyeket, hogy May leváltása nem mozdítaná ki a parlamentet a holtpontról. Egy vélhetően kemény brexiter kormányfő szembe kerülne a törvényhozással, amelynek többsége a puha brexit pártján áll. Ezért aztán jó eséllyel előrehozott választások lennének az Egyesült Királyságban, amelyben sok képviselő elveszthetné jól fizetett állását, mert a szavazók évek óta egy töketlenkedő parlamentet látnak, így könnyen úgy gondolhatják, hogy új emberekre lenne szükség a törvényhozásban.