Mostanra világossá kellett válnia mindenki előtt, hogy az Egyesült Királyság a közelében sincs annak, hogy értelmes módon kilépjen az Európai Unióból - kezdi cikkét a Financial Times (FT) vezető publicistája, Philip Stephens. Ezután igencsak szarkasztikus hangnemben folytatja cikkét.

Senki sem becsülheti le Nagy-Britanniát, például megnyerték a háborút és különben is ki fogja megvenni a drága német luxusautókat és az olasz borokat, ha britek távoznak az EU-ból - figurázza ki a londoni kormány és a brexiterek keménykedő megjegyzéseit, amelyek lényege, hogy az uniós országok legalább annyit veszítenek a brit kiválással, mint a szigetország.

Ami viszont komoly az az, hogy hat hónappal a B-day, azaz a 2019. március végi formális kilépés előtt a kormány lényegében ezeket a lózungokat tudja letenni a britek elé az EU-val folytatott válási pókerjátszma végjátékában. Ha végignézünk a politika legnagyobb szereplőin, akkor azt láthatjuk, hogy egyiktől sem várhatunk semmi jót - derül ki a publicista szavaiból.

A nagy pártok

A konzervatívok szeptember végén kezdődő kongresszusán csak további reménytelen nemzeti melldöngetés várható. A toryk angol nacionalista szárnyának a brexit nem más mint a birodalmi múlt feltámasztására tett próbálkozás. Stephens szerint Boris Johnson volt külügyminiszter meggyőzte magát arról, hogy ő az új - nemzetmentő - Winston Churchill. Senkit sem lepne meg, ha egy jókora szivarral a szájában jelenne meg a tanácskozáson.

Az ellenzéki Munkáspárt sem jobb: a napokban tartott kongresszusán úgy döntött, akármilyen brexitjavaslattal áll elő a kormány a parlamentben, le fogják szavazni, ám nem álltak elő hiteles alternatívával. Esetleg támogatnak vagy lehet, hogy mégsem egy következő népszavazást a függetlenségről. Jeremy Corbyn az FT cikkírója szerint ugyanúgy nosztalgiázik, mint Johnson, csak ő az 1970-es évek radikális baloldali ideológiáját hozná vissza és az EU-t a burzsujok összeesküvésének látja a munkásosztály ellen. A Munkáspárt EU-párti többségének nincs politikai gusztusa kihívni őt.

Előre lehetett látni

A szigetország előtt álló alternatívák egyértelműek voltak akkor is, amikor 2017 elején a londoni kormány beadta az ország kilépési kérelmét kijelölve ezzel a 2019. márciusi dátumot. Így nem lephette meg Theresa May miniszterelnököt, hogy az uniós vezetők szeptember elején elutasították brexittervét, amely az áruk kereskedelmében bent tartaná a szigetországot az egységes európai gazdasági térségben (EGT), míg másban nem.

Világos volt, hogy a brexit kedvéért nem fogják hagyni az EGT szétcincálását. Emmanuel Macron francia államfőre panaszkodnak, hogy a legkeményebben utasította vissza a brit javaslatot, pedig csak ragaszkodott ehhez az alapelvhez. Néhány nappal később egyébként azt mondta, Franciaország örömmel venné, ha a britek meggondolnák magukat és mégis az EU tagjaként akarnák folytatni pályafutásukat.

Meg lehetne oldani, ha...

A másik lehetőség EGT-tagság fenntartásával szemben a szabadkereskedelem, amelyben az EU adhat különleges kedvezményeket az Egyesült Királyságnak (ezt szokás Kanada-pluszként emlegetni az EU és Kanada szabadkereskedelmi megállapodására utalva), ám ez azt jelentené, hogy az ír-észak-ír határ valós vámhatárrá válna a jelenlegi jelképes választóvonal helyett. Miután mind a londoni vezetés, mind az EU megígérte az íreknek, hogy ezt nem engedik meg, a Kanada-plusz esetén ki kéne találni valamit e gond áthidalására.

Stephens szerint kellő kreativitással ezt akár össze is lehetne hozni, ki lehetne alakítani az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország egyfajta különleges státusát, ami lehetővé tenné, hogy a vámügyintézés, ne a határon és ne azonnal történjen. Csakhogy May beásta magát abba az álláspontba, miszerint semmilyen formában nem jöhet létre vámhatár az országon belül és ezzel egyetért a kormány parlamenti többségének biztosításához szükséges észak-ír unionista párt is.

Ketyeg az óra

Az idő egyre jobban szorít - folytatja az FT publicistája. A miniszterelnök elvesztegetett két évet azzal, hogy mindenféle trükkökkel próbált pártja brexitereinek kedvében járni. Eközben szembe került az Európa-párti konzervatív képviselőkkel, így sikerült abba az abszurd helyzetbe lavíroznia magát, hogy bármilyen javaslatot is terjeszt be a kormány a parlamentbe a brexit ügyében, nem tudja garantálni, hogy meglesz az elfogadásához szükséges többség.

Egyértelmű, hogy az ország nem készült fel a brexitre - ismétli véleményét, alátámasztva azzal, hogy ha a politikusok nem képesek valamilyen kompromisszumra jutni egymással, akkor nincs, ami irányt mutathatna a társadalomnak. A legjobb megoldás egy újabb referendum lehetne arról, milyen válási megállapodást kössön az ország az EU-val, de a megint csak politikusok nem akarják újra átadni a döntés lehetőségét az embereknek.

Időt kellene kérni!

Ezért Stephens szerint az egyetlen kulturált megoldás az lenne, ha a szigetország időt kérne. Megállítanák az órákat a válási tárgyalásokon és kérnék az EU-s országokat, hogy a 2019. márciusi kilépés utáni átmeneti periódust, amit jelenleg 21 hónapra terveznek, hosszabbítsák meg 4-5 évre. Mivel ez alatt az idő alatt a jelenlegi szabályok maradnának érvényben az Egyesült Királyság és az EU között, ezzel jól járnának az ott élő kelet-közép-európaiak, így a magyarok is. A hosszabb idő lehetőséget teremtene arra, hogy kitalálhatják a felek, mi legyen a brexit után.

A fotó forrása: Shutterstock