A brit kormány feladta a reményt arra, hogy az év végéig, pontosabban a november eleji elnökválasztásig megkössék az Egyesült Államok vezetésével a két ország szabadkereskedelmi megállapodását - írja a Financial Times. Londonban természetesen a koronavírus-járványt okolják a csúszásért, amely rácáfolt Boris Johnson miniszterelnök és Liz Truss külkereskedelmi államtitkár reményeire, miszerint a nyár végére sec-pec nyélbe ütik a megállapodást.

Ezzel enyhíthették volna az Európai Unióból való január 1-jei távozás okozta fájdalmat, hiszen máris érvénybe lépett volna az első olyan szabadkereskedelmi egyezmény, amelyet a britek önállóan kötöttek. Erre, ugye, az uniós tagság miatt az elmúlt 40 évben nem volt példa. A gond az, hogy számos olyan vitapont van a felek között, amelyekről nem lehet rövid idő alatt megállapodni (ha egyáltalán meg lehet állapodni róluk). Ilyen például az USA agrártermékeinek betörése a brit piacra.

Kapcsolódó

Nem erről volt szó

Az egyeztetések ott tartanak, hogy bár július végén már a harmadik tárgyalási fordulót tartják, nem számítanak áttörésre. A brit gazdasági lapnak azt mondta egy az ügyhöz közel álló tisztviselő, hogy "alapvetően nem számít" a sikerre, egy másik pedig arról beszélt, hogy nem akarnak fejest ugrani az ismeretlenbe. Nem is olyan régen még nem erről, hanem ennek éppen az ellenkezőjéről volt szó, de hát van az úgy, hogy változik az ember véleménye.

Tavaly szeptemberen, nem sokkal Johnson első miniszterelnökké választása után egy kormánytisztviselő azt mondta a The Sun bulvárlapnak, hogy az egyezséget 2020 júliusára megkötik. Ezt azzal indokolta, hogy mindkét fél ezt akarja, továbbá a londoni vezetésnek nagy győzelmet jelentene. Még januárban is arról beszéltek, hogy a nyár közepére készen lesznek az egyezséggel. Júniusban azonban már változott a hangnem: Truss parlamenti képviselőknek arról beszélt, hogy nem akarják elsietni a dolgot és nincs határideje a megállapodás megkötésének.

Robert Lighthizer, az USA főtárgyalója szintén arról beszélt, hogy nem lesz üzlet november előtt. Ahogy fogalmazott, ez nagyon-nagyon gyors lenne. Ráadásul az Egyesült Államokban a Kongresszusnak is rá kellene bólintania egy ilyen egyezségre, ami csak akkor jöhetne össze, ha képviselők és szenátorok valamilyen oknál fogva azonnal dönteni akarnának ebben az ügyben.

Legalább jól megértik egymást

Így az a nagy helyzet, hogy a brexiterek ezzel az ígéretükkel kapcsolatban annyit tudnak felmutatni, hogy miss Truss és mister Lighthizer között megvan a kémia, azaz könnyen szót tudnak érteni egymással, szemben az EU-brit tárgyalásokkal, amelyeken súrlódásos a viszony a résztvevők között. A Johnson-kormány azt állítja, hogy rigorózusan védi a brit közintézmények érdekeit, amivel arra utal, hogy az ország szent tehenét, az NHS egészségügyi rendszert nem hagyják az amerikai gyógyszergyártók prédájának, valamint kitartanak az érvényben lévő (egyébként EU-s) élelmiszeripari és állat-egészségügyi követelmények mellett.

Az USA-val kötendő kereskedelmi megállapodás hátra csúszott a brit kormány prioritásai között - véli Sam Lowe, a Centre for European Reform kutatóintézet vezető kutatója. Szerinte eleve vágyálom volt, hogy összejön a gyors egyezség, amelynek tartalmaznia kellett volna az agrárügyeket, a digitális adót, illetve az amerikai gyógyszercégek szabadalmi jogainak biztosítását is.

Donald Trump, az Egyesült Államok bölcs elnöke azt mondta, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás nyomán három-ötszörösére nőhet a két ország közti kereskedelem. Egy kiszivárgott brit kormányzati előrejelzés szerint hosszabb távon a GDP 0,2 százalékának megfelelő többletet hozhat az egyezség.