A brexit miatt a kikötőkben vesztegelnek a halászhajók Hastingsben. Paul Joy kétfős hajója azt követően kényszerült feladni a munkát, hogy két pennyre esett a hal ára, amit az EU-ba exportált. Az uniós kilépés nyomán megnőtt az adminisztráció, és az időveszteség miatt az áru megromlik, mielőtt elérhetné uniós piacát. A halászoknak mindez máris milliókba került - kezdi életképpel a brexit okozta gazdasági káoszról szóló cikkét Polly Toynbee, a Guardian publicistája.

A vállalkozó Joy az elmúlt két évben elkötelezett brexiter volt, nem tágított attól a véleményétől, hogy bármilyen megállapodás az EU-val kibabrálna a brit halászokkal. Ha a kormány bármi kevesebbről állapodna meg az unióval, mint ami garantálja a halászati jogaikat a brit partoktól 12 mérföldes távolságon belül, azzal elárulná, feláldozná őket - szokta volt mondani. Most megnyomorítja az export költségeinek megugrása. Dominic Raab külügyminiszter azt mondta egyik tévéinterjújában, hogy a kormány-EU megállapodás jó a halászoknak, most már láthatják az érintettek, mi az igaz ebből.

Mi lesz az ellentételezéssel?

A halászok és más hasonló cipőben járó iparágak cégei kíváncsian várják mi lesz a veszteségeik ellentételezésével, amit Boris Johnson miniszterelnök megígért. A bajok ugyanis egymás után érik el az ágazatokat, és a szigetországban immáron a gazdasági feszültségek számítanak normális dolognak. És ezért immáron nem lehet a franciákat okolni, akik bosszút akartak állni a briteken, vagy a brüsszeli bürokráciát, a gondok forrása, hogy bonyolult adminisztráció tolakodott be a szigetország és a kontinens közti kereskedelembe, ami vámunió és az egységes európai piac elhagyásának következménye.

Michael Gove kabinetfőnök buktatókról beszélt a kilépés időszakára utalva, ám inkább egy hepehupás utazásról van immár szó, ami elérte a brexiterek ingerküszöbét is. A Guardian publicistája ezt illusztrálandó a brexitpárti sajtóból idéz. A The Sun például azon kesereg, hogy a Cheltenham Festivalon kevés lesz az ír ló, mert az ír lótenyésztőnek sokba kerül pacijaik utaztatása a vámhatáron át. Hasonló cipőben járnak a brit autósport cégei, amikor részt akarnak venni az európai versenyeken.

Egyik ágazat a másik után

A divatipar a származás bizonyításával van bajban, új díjakat kell fizetnie, ha az EU-n kívül gyártott terméket akar eladni az unióban. És ennek az ágazatnak egy része az filléres, hajszálvékony profitot hozó ruhákban utazik. A gibraltári-spanyol határon egy kamionsofőrtől elkobozták sonkás szendvicseit és egy üveg szószt, mert nem feleltek meg az uniós szabályoknak. A Daily Telegraph számolt be arról, hogy az európaiak menekülnek Angliából, ám a 2016-os népszavazáson az EU-ban maradásra voksoló Észak-Írországban és Skóciában maradnak. A Farmers Weekly kétségbeesetten tudósít az exportadminisztráció miatt késlekedő hússzállítmányok hanyatló áráról.

A Sunday Times a szigetország autóiparának válságáról beszél. Ez az ágazat évi 42 milliárd font exportot bonyolított le a boldog békeidőkben és 823 ezer embernek adott munkát, ám az alkatrészszállítások késlekedése miatt egyes üzemekben leállt a termelés. A legsúlyosabb gazdasági kárt azonban a brit GDP 80 százalékát előállító szolgáltatások szenvedik el. Máris csökken a tőlük származó adóbevétel, ahogy a Bloomberg egyik cikke fogalmazott: a londoni City reményei elszálltak, ahogy az ígéretek, miszerint minden rendben lesz a brexit után, üresnek bizonyultak.

Észak-Írországból a Stena Line kompüzemeltető cég példáját hozza a cikkíró, amelynek hajói óriási kerülőre kényszerülnek a vámmal kapcsolatos komplikációk miatt. A Manfreight szállítmányozó cég 200 teherautója megrakodva közlekedik Angliába, visszafelé azonban üresen jön, mert az angol exportőröknek túl drágává vált az északír kivitel. Ezzel egy csapásra kétszeresére nőtt a cég költsége. A Telegraph tudósítása szerint minden tizedik kamiont visszafordítják az EU határairól, mert valami gond van az árujával.

Ki a hibás?

A remainerek nehezen állják meg, hogy ne dörgöljék a brexiterek orra alá: mi megmondtuk. Főként akkor, amikor például Kate Hoey volt képviselő megjegyzését olvassák a Telegraphban. A toryk elárulták Észak-Írországot az EU-val kötött brexitmegállapodással - írja az expolitikus arra utalva, hogy a legkisebb brit tagállam és Nagy-Britannia között immáron de facto vámhatár van, mert az ír-északír határ átjárhatósága érdekében Észak-Írország az egységes európai piac és az EU-s vámunió része maradt. Vajon mégis, mire számított a képviselő asszony?

Szintén a Telegraphban egy publicista azt írja: "Minket, brexitereket okolnak azokért a problémákért, amelyekre előre figyelmeztettünk. Valójában a teljes egészében a kormány a felelős és a rossz tervezés." Ez a sajtóorgánum január 1-jén még arról írt a mellét döngetve, hogy lám-lám, a riogatás ellenére a brexit napján elmaradt a doveri kikötőben a káosz. A toryk mostanáig azt tervezték, hogy arról fog szólni a politikájuk, milyen jól megcsinálták a brexitet. Az ellenzéki Munkáspárt igyekezet fátylat borítani az egészre.

Ha azonban azt látjuk, hogy egyik gazdasági szektor a másik után billen meg, akkor az ellenzéknek többet kell gurítania. Az olyan brexiterek, mint a Paul Joy, a hastingsi halász nem engednek a 48-ból, ám ettől még a Munkáspárt visszanyerhetné a hangját, hogy rámutasson hova vezette az országot a brexit, ami az európai egységes piac és vámunió elhagyásával járt. Annak sem volt semmi akadálya, hogy brexiter kormány legalább egy jobb kereskedelmi megállapodást kössön az EU-val.