Nicola Sturgeon skót első miniszter, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke egy csapásra a brit belpolitika egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdésévé tette Skócia kiválásának ügyét a brit unióból azzal, hogy véleménynyilvánító népszavazást kezdeményez ez ügyben 2023 októberére. A referendum megtartásának esélye kicsi, mert ellenzi a brit kormány és vélhetően nem állna ki egy alkotmánybírósági felülvizsgálatot sem.

A nacionalista pártvezér kezdeményezése ennek ellenére rafinált húzás – vélik a Financial Times szerkesztői. A skót függetlenség hívei ugyanis arra használhatják az ügyet, hogy megerősítsék politikai mondanivalójukat, miszerint az Egyesült Királyság immáron nem önkéntes államszövetsége az angoloknak, a skótoknak, az északíreknek és a walesieknek. Felvázolhatják a kényszerkapcsolatból szabadulni akaró „jók” és az azt fenntartani akaró „rosszak” harcát.

Mozgósítás törvénytelenség nélkül

A véleménynyilvánító népszavazás kezdeményezésével az első miniszter két legyet üt egy csapásra. Először is megnyugtatja pártja lelkes kiváláspárti aktivistáit, ugyanakkor nem idegeníti el magától a mérsékelt skótokat, akik kerülni akarják az olyan törvénytelen megoldásokat, amilyenhez például a katalán nacionalisták folyamodtak egy illegális referendum kezdeményezésével.

Ezzel együtt nagy kockázatot vállal, ugyanis ha nem bukik el törvényességi próbán és a londoni kormány ellenállásán a népszavazás kiírása, akkor az ellenzék – ahogy már jelezte is – távol maradna a szavazástól, amivel értelmezhetetlenné tenné annak eredményét. Emellett a közvélemény-kutatások szerint skótok többsége ellenzi, hogy 2023 októberében szavazzon az ország függetlenné válásáról.

Előre gondolkodhatott

Sokkal valószínűbb azonban, hogy a referendum nem megy át az alkotmánybíróságon és a brit kormányon, amire Sturgeon nyilávn számít. Ezt a helyzetet úgy interpretálhatja, hogy a skótok beleragadtak egy kényszerházasságba az angolokkal. Arra hivatkozhat, hogy a 2016. júniusi brit függetlenségi népszavazáson a két társadalom ellentétes utat választott: az skótok túlnyomó többsége az EU-ban maradásra szavazott, míg az angoloké a brexitre.

London joggal hangsúlyozhatja, hogy a 2014-es skót függetlenségi népszavazás után – amelyen a maradásra voksolók nyertek 55-45 százalék arányban – nem lehet ilyen gyorsan ilyen fontos ügyről ilyen rövid időn belül újra szavazni. Mondhatják, hogy e megosztó kérdésnél sokkal fontosabb ügyek is vannak, elsősorban az emberek megélhetési problémái. A brit üzleti lap szerkesztői szerint azonban ez a „betartás politika” nem elég ahhoz, hogy brit unió hívei biztosak lehessenek abban, hogy az Egyesült Királyság a mai méretében fennmarad.

Gyengíteni a népszavazás támogatottságát

Úgy vélik, első körben gyengíteniük kellene a népszavazás népszerűségét, amit a függetlenség ismert ellenérveinek hangsúlyozásával érhetnének el. Ezzel az SNP-t abba a helyzetbe hozhatnák, hogy minden más politikai erő vele szemben sorakozzon fel. Emlegethetnék, hogy Skócia jelentős transzfereket kap a brit költségvetésből, és ha független államként belépne az EU-ba – ami macerás lenne, mert a spanyol kormány tartva a spanyolországi tartományok hasonló törekvéseitől nem igazán támogatná –, akkor valós határ jönne létre Skócia, illetve Anglia és Wales között.

Ennél is fontosabb, hogy a londoni kormány változtasson azon a viselkedésén, hogy az előző választáson a kormánypártot, a torykat támogató angliai régiók támogatását részesíti előnyben, illetve hogy a brexit körüli megosztó identitáspolitikát folytat. E helyett alkotmányos reformokat kellene kezdeményeznie, például azt, hogy a parlament felsőháza az amerikai szenátus mintájára átalakuljon a brit unió államait egyenlő arányban reprezentáló testületté. Kár, hogy Boris Johnson kormánya ezzel éppen ellentétes úton halad.