A brit kormány legújabb terve a brexit levezénylésére egyet jelent azzal, hogy jelentős többségükre támaszkodva az angolok döntenének az Egyesült Királyság többi nemzetének sorsáról is, ami utat nyit a brit unió felbomlása előtt - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája. Boris Johnson miniszterelnök bejelentése, hogy kormánya kész egyoldalúan felrúgni az Észak-Írország státuszáról tavaly kötött nemzetközi szerződést, amit ő maga írt alá, nagy médiavisszhangot kapott, ám szószegésnél többről van szó.

A törvénytervezet, amely ezt eredményezi, az egységes brit piac kialakítását célozza, miután az EU-s kilépéssel megszűnnek az unió egységes piacának szabályai. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy az Egyesült Királyság Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales szövetségére épül, és lehetővé teszi, hogy Anglia a többi nemzetet vazallus helyzetbe szorítja. Az FT cikkírója szerint ezzel a törvény, ha a brit parlament elfogadja, gyakorlatilag felhívást intéz a skótokhoz, hogy lépjenek ki a brit unióból.

Kapcsolódó

Tévedés

Johnson elképzelhetetlennek tartja, hogy Angliát és Skóciát határ válassza el egymástól, ám ezzel csak azt árulta el, hogy figyelmen kívül hagyja a történelmi tényeket. A skót-angol unió létrehozása 1707-ben nem a két külön állam szükségszerű összeolvadása volt, hanem egy hosszú távú államközi megállapodás, amelynek eredményeként a skótok bekapcsolódhattak a brit birodalom építésébe, az angolok pedig nyertek egy csomó kiváló skót vállalkozót, mérnököt és tisztviselőt világszintű terjeszkedésükhöz. A két ország határa azonban nem tűnt el, ahogy elkülönült jogrendjük és oktatási rendszerük sem.

A brit birodalom rég a múlté és a brexit véget vetett annak, hogy a szigetország nemzetei egymásra lennének utalva. Valójában a brit közéletben sokan úgy gondolják, hogy a szakítás a 2016. júniusi függetlenségi népszavazással eldőlt, miután Anglia a Leave-re, Skócia a Remainre voksolt. Így a skótok az elé a választás elé kerültek, hogy ha Angliát választják, akkor elszakadnak Európától és fordítva.

Választott

A történelem útválasztóinál emberi döntéseken múlik, hogy merre ágazik el a sztori. A brexit lehetőséget adhatott volna arra, hogy az Egyesült Királyság négy nemzete leüljön egy kerekasztal mellé és újraossza azt a hatalmat, amit az ország visszaszerzett az EU-tól. Az FT cikkírója szerint Johnson ezzel ellentétes utat választott. A nyilvánosság előtt unionistának vallja magát, a kormány háza tájáról kiszivárgó hírek szerint azonban lekezeli Skóciát mondván: túlságosan balos. Szerinte a skótok túlságosan nagyvonalú jóléti rendszerre költik az angol adófizetők pénzét.

Ez az előítélet tükröződik a brit-EU brexitmegállapodást felrúgó belső piaci törvényen is. Ez ugyanis az élelmiszerekkel, a környezetvédelemmel, a munkaüggyel, az ipari standardokkal kapcsolatos jogszabályalkotást, azaz azoknak a területeknek a szabályozását, amelyeket eddig Brüsszellel egyetértésben kellett rendezni, a Westminster, a közös brit törvényhozás kezébe adja. Az egészségügy és az oktatás szabályozása, amelyre jelenleg nagy befolyást gyakorol az angol, a skót, az északír és a walesi helyi törvényhozás, fel fog hígulni.

Az élelmiszerekre utalva az FT publicistája ezt úgy összegzi, hogy a brit parlament dönti el, mit ehetnek a skótok. Ebben nyilván az angolok vannak többségben, mert Anglia népessége többszöröse Skóciáénak.

Ajándék

A londoni kormány ezzel a függetlenségpárti skót nacionalisták malmára hajtja a vizet, mivel a mérsékelt, kiegyezéspárti politizálást ellehetetleníti a jobboldali angol konzervativizmus. Johnson persze blokkolhatja a függetlenséget, még akkor is, ha a Skót Nemzeti Párt - a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokkal összhangban - a függetlenségi népszavazás ígéretével megnyeri a 2021-es helyi parlamenti választásokat. A referendum kiírásához szükség van London hozzájárulására.

A tartalék terv az lehet, hogy ha mégis kiírják a népszavazást, akkor azzal fognak érvelni, hogy a skót gazdaság a brit köldökzsinór nélkül életképtelen. Ezzel az lehet a gond, hogy a brexitreferendum bebizonyította, hogy az identitáspolitika felülírhatja a gazdasági érdeket (hiszen a Remainerek azzal érveltek, hogy az EU-n kívül sokkal rosszabb helyzetbe kerül a szigetország). Bár nem lehet tutira venni, hogy a történet végén Skócia függetlenné válik, az sem biztos, hogy a brit vezetés olyan szilárdan kézben tudja tartani a politikai folyamatokat, ahogy szeretné.