Miután a brit parlament leszavazta a kormány brexittervét - amelynek alapján az Egyesült Királyság meghatározatlan ideig ideiglenesen az EU vámunióján belül maradna -, majd leszavazta a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt - így továbbra is Theresa May miniszterelnök irányítja az országot -, a sajtó azt találgatja: hogyan tovább. Az első lehetőség, ami a Financial Times (FT) szerkesztőinek eszébe jutott, az lenne, hogy az ország úgy válna ki az Európai Unióból, hogy tartósan bent maradna annak vámuniójában.

Ennek elfogadásához elvileg meglehet a parlamenti többség, mert az ellenzéki Munkáspárt 2017 eleje óta támogatja. Így a kormány a munkáspárti képviselők szavazatával elvileg elfogadtathatná a parlamenttel annak ellenére, hogy a kormánypárti brexiterek hevesen elutasítják, és ezért ellene szavaznának.

Kapcsolódó

A vámuniós tagság melletti másik fontos érv, hogy ez esetben az Egyesült Királyságnak nem kellene biztosítania a munkaerő szabad áramlását, azaz korlátozhatná a kelet-közép-európai EU-tagállamokból érkező vendégmunkások beáramlását. Ezt csak azoknak az országoknak kell garantálniuk, amelyek részei az egységes európai piacnak is - ilyen például Norvégia, amely egyébként nem tagja az Európai Uniónak.

Szakadás

Persze a részletek szétszálazása gazdasági és politikai téren is sokkal színesebb képet mutat a vámunióról, mint a lényeg összefoglalása. Az állandó vámuniós tagság legfontosabb hátránya, a teljes függetlenséggel szemben, hogy az Egyesült Királyság nem köthetne önálló, az EU-étól független, azaz más vámszabályokat alkalmazó kereskedelmi megállapodásokat a világ országaival. Ez ellentmond a brexit másik kiemelkedő ígéretének (a szigetország határai feletti ellenőrzés visszaszerzése, azaz a kelet-közép-európai bevándorlás megállítása) mellett.

És itt kezdődik a legnagyobb gond: a tartós vámunió felvetése szétvetné a kormány parlamenti hátterét. Először is a brexiterek az előbb említett hátránya miatt tűzzel-vassal harcolnának ellene, a vita olyan mély, hogy történelmi szakadást okozhat a Konzervatív Párton belül.

Szövetségesek

Másodszor az EU kikötné, hogy Észak-Írország maradjon az egységes piac része is - ezt tette a kormány látványosan leszavazott brexitmegállapodása esetén is -, mert csak így lehet biztosítani, hogy az ír-észak-ír határ jelképes maradjon. Ezt viszont a kormányt kívülről támogató észak-ír unionista párt (DUP) utasítja el, mert szabályozási határt vonna az Ír-tengeren Észak-Írország és Nagy-Britannia közé.

Végül de nem utolsósorban a konzervatív kormánynak Jeremy Corbyn munkáspárti vezérrel kellene együtt dolgoznia, aki a párt történetének legbalosabb elnöke, és ezért utálják a toryk. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy Dominic Grieve volt konzervatív igazságügyi miniszter, aki egyébként a második függetlenségi népszavazás híve, úgy véli: a tartós vámunióval a szigetország csak a szőnyeg alá söprögetné azt a problémát, hogy nem tudja eldönteni: maradjon-e az EU-ban vagy távozzon onnan.

A legnagyobb baj

Van azonban egy ennél nagyobb gond is a vámuniós tagsággal. Ahogy Steve Baker egy másik korábbi miniszter fogalmazott: ebben a státusban az Egyesült Királyságnak úgy kellene követnie az EU-s szabályokat, hogy azok alakításába - mivel nem tagja az uniónak - nem lenne beleszólása. Egyes konzervatív képviselők emiatt azt ajánlották korábban munkáspárti kollégáiknak, hogy inkább segítik megbuktatni a kormányt, mint hogy az ország tartósan a vámunión belül maradjon.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vámunió nem egy standard szabályrendszer. A részletein lehet módosítani. Corbyn például szívesen venné, ha a szigorú uniós munkaügyi szabályok betartására köteleznék az Egyesült Királyságot. Az viszont már kevésbé tetszene neki, hogy az uniós tagállamok meg a vállalatok állami támogatását kizáró szigorú uniós szabályokat vetetnék bele a szigetország tartós vámuniós tagságát szabályozó szerződésbe.

Gyengesége ennek a megoldásnak a kormány elutasított brexitmegállapodásával szemben, hogy az utóbbi egyik pontja felmentette az Egyesült Királyságot az alól, hogy hozzájáruljon az EU költségvetéséhez, azaz évente fizessen egy összeget a közösbe. Uniós tagként az országnak a határain át az EU-ba érkező vámok 80 százalékát be kell tolnia egy közös uniós alapba. Ha az ország tartósan a vámunió része maradna, az felvetné, hogy ezt a kötelezettséget továbbra is teljesítse.

Mi legyen?

A Theresa May miniszterelnöknek nem úgy kellene viselkednie, mint egy miniszterelnöknek, aki csak a kormánypártot képviseli, hanem úgy, mint egy pártelnöknek, aki össze tudja terelni a politikusok kritikus tömegét ahhoz, hogy a támogatásukkal kivezesse az országot a patthelyzetből - véli Philip Stephens az FT publicistája.

Ezzel arra utal, hogy miután 2016 nyarán, a brexitről döntő népszavazást követően miniszterelnökké választották, May a brexiterek támogatását kereste, akik egyébként kisebbségben vannak a Konzervatív Pártban. Ezzel gyakorlatilag a túszukká vált. Úgy vélte, hogy tud az EU-val olyan válási megállapodást kötni, amit a függetlenség elszánt hívei is elfogadnak, ám lebecsülte az unió mint tárgyalópartner keménységét.

Eltaktikázta

Brexit means Brexit - mondta, azaz a függetlenség valódi függetlenséget jelent, amit az EU is elfogadott, de másként értelmezett, mint a kormányfő és brexiterek. Nem úgy, hogy ami jó az országnak az EU-ból azt megtartják, ami nem, azt nem, hanem úgy, hogy ha egy ország nem tagja az államközösségnek, az elbukja annak előnyeit is. Gyorsan kiderült, hogy a britek ezzel túl magas árat fizetnének a függetlenségért, ezért a miniszterelnök kötött egy kompromisszumot, amit a parlament főként a brexiter toryk ellenszavazatai miatt egyértelműen visszautasított.

Az FT publicistája emlékezteti Mayt arra, hogy elődje, a szintén konzervatív Eward Heath úgy tudta elérni 40 évvel ezelőtt a parlament támogatását az Egyesült Királyság európai uniós csatlakozásához, hogy támaszkodott több tucat ellenzéki munkáspárti képviselő voksára is. Most is ezt kellene tenni - véli Stephens: az ellenzék támogatásával az EU-s vámunióban és egységes piacon kellene tartani a szigetországot.

Valami legyen

Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi miniszterelnök nem elég erős politikus ahhoz, hogy ezt a megoldást tető alá hozza. Új brexitjavaslatával január 21-én hétfőn kell a parlament elé járulni, sajtóértesülések szerint az EU hajlandó bármiről egyeztetni, ami bírja a londoni törvényhozás többségének támogatását. A parlament január 29-én kedden szavazhat az újabb brexittervről, ha lesz.

Ha nem tudja megoldani a feladványt, akkor az FT publicistája szerint a parlament kötelessége, hogy felkínálja a népnek a lehetőséget, hogy megfelelő tájékoztatás után - ami helyett a 2016-os referendum előtti kampányban teljesíthetetlen ígéreteket és illúziókat kapott - népszavazáson döntsön az ország sorsáról.

Egyedül hagyott miniszterelnök

Theresa May bizalmi szavazás megnyerése után tárgyalásokat kezdett a parlamenti pártok képviselőivel egy új brexitterv lehetőségéről, amelyek egyelőre nem hoztak eredményt. Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki párt vezére csak akkor áll szóba a kormányfővel, ha az kizárja a megállapodás nélküli brexit lehetőségét. Egyik kollégája, aki beszélt Mayjel azt mondta, egyeztetésük során erre nem volt hajlandó a miniszterelnök.A kérdés az, hogy ezeken a találkozókon valóban kíváncsi a meghívottak véleményére a kormányfő vagy csak egy politikai színjátékot játszik a publikumnak, miközben semmi új nem jut az eszébe - értékelte az egy helyben topogást Laure Kuenssberg, a BBC belpolitikai szakírója. Theresa May megpróbált kompromisszumot keresni egy olyan helyzetben, amelyben a parlament, a kormánypárt és a kormány is mélyen megosztott. A január 15-ei parlamenti szavazáson ez a kísérlete elbukott. Most az a helyzet, hogy kormány tagjainak fele bevonná a Munkáspártot egy új válási megállapodás kidolgozásába, másik fele inkább a brexiterekkel együtt dolgozná ki a megállapodás nélküli kilépés menedzselésének lehetőségét. A végeredmény: a miniszterelnök nem tud közvetlen munkatársaira támaszkodni a döntéshozatalban.