A brit Konzervatív Párt elitjében egyre erősebb az a vélekedés, hogy Boris Johnson miniszterelnök távozása csak idő kérdése. Népszerűtlen, sem a kormánypárton belül, sem azon kívül nem bíznak benne, fogy a befolyása, azaz ül a székében anélkül, hogy hatalma lenne, miközben legfőbb ellenfelei arról pletykálkodnak, hogy további leleplezések láthatnak napvilágot, amelyekből kiderül, hogy a pandémia legsúlyosabb szakaszaiban fittyet hányt saját kormányának járványszabályaira.

A rossz hír a toryknak az, hogy vannak nagyobb gondjaik is, mint a kormányfő jövője – véli Therese Raphael, a Bloomberg publicistája. Az egyik a párton belüli frakciók versengése az erőforrásokért. Az olyan parlamenti rendszerekben, amelyek a győztes minden visz elvén alapulnak, s ezért két nagy párt váltja egymást, természetes, hogy a politikai sokszínűség a pártokon belül is megjelenik. A pártelnök dolga, hogy ebből egy folyton változó egységet kovácsoljon.

A magukat az egy nemzet ideáljával azonosító brexiterek kételkednek abban, hogy elérhető Johnson egyik leglátványosabb terve, a brit gazdaság átállítása nettó szén-dioxid-kibocsátásra 2050-re, attól tartanak, hogy ez lefékezi a gazdasági növekedést. Emellett szemben állnak a párt észak-angliai képviselőivel, akik a Munkáspárttól a 2019 végi választásokon elhódított választási körzetekből kerültek be a parlamentbe, mivel ezek az iskolák és a kórházak fejlesztésére akarnák költeni a kormány rendelkezésére álló pénzt, nem törődve a többi tory szekértábor aggodalmával, hogy ehhez emelni kéne az adóbevételeket.

A tory az tory

Egy további frakció érzékenyebb a szociális kérdések iránt, jobban korlátozná a bevándorlást, hogy lehetőleg britek foglalják el a szigetország munkahelyeit, s így ők élvezzék az ezekhez kapcsolódó szociális jogosultságokat. Ezzel együtt a toryk, azok toryk, összeköti őket, hogy az alacsony adókban és a kis államban hisznek. Johnson nélkül a párt visszatérne a thatcherista konzervativizmushoz – véli Tim Bale politológus. Ezzel a volt miniszterelnök neoliberális gazdaságpolitikájára utal, amely szemben áll a jelenlegi kormányfő törekvésével, hogy megőrizze az említett észak-angliai szavazókat, akik állami támogatásra szorulnak.

Mindez a Bloomberg cikkírója szerint rámutat a konzervatívok legnagyobb gondjára, mégpedig arra, hogy még egy thatcheri adócsökkentéssel sem tudnák olyan növekedésre serkenteni országuk gazdaságát, amelynek hulláma bevinné éket a 2024-ben esedékes parlamenti választásokon a törvényhozás épületébe. A gazdaság ugyan jelenleg pörög, ám a költségvetési elemzésekkel foglalkozó Office for Budget Responsibility független kutatóintézet szerint a brexit miatt éppen a választások előtti években 1,3-1,7 százalékra fog lassulni a GDP-növekedési tempó.

Vergődő gazdaság

Eközben a következő években kellene több pénzt fordítani az egészségügyre (NHS), amelyben a járvány alatt óriási várakozási listák alakultak ki, illetve az oktatásra, amelynek minőségén komoly nyomott hagyott a pandémia alatt bevezetett távoktatás. A költségvetési hiány és az államadósság lefaragása érdekében idén áprilisban fognak emelni bizonyos közterheket, következésképpen könnyen lehet, hogy egy vergődő gazdasággal kell majd nekimenniük a toryknak a szavazásnak.

Így csak abban bízhatnak, hogy a választók úgy gondolják, a Munkáspárt se tudnak jobban kormányozni. Ugyanakkor a megélhetési költségek növekedése az infláció miatt, az egészségügyi ellátásban szerzett rossz tapasztalatok és Johnson jól ismert hazudozásai elég sok muníciót adnak az ellenzéknek. Persze a miniszterelnököt le lehet váltani, bár nem könnyű, és kínos lenne a konzervatívoknak, hogy két-három évente cserélgetik vezérüket. Ráadásul kétséges, hogy utóda megoldást tudnak adni a brit konzervatívok Johnson személyétől független problémáira.