A közélet iránt érdeklődő britek karácsonyi programja jó eséllyel az lesz, hogy tanulmányozza a parlamenti procedúrákat összefoglaló szabálygyűjteményt. Ez jutott eszébe Laura Kuenssbergnek, a BBC belpolitikai szakírójának arról a színjátékról, amit a londoni parlament pártjai és pártfrakciói december 17-én elővezetett a munkájukat figyelő embereknek. Szerinte várhatóan a következő hetekben mindenkinek szüksége lesz erre a kézikönyvre, ha érteni akarja, mi zajlik a törvényhozásban.

Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az egymással hadakozó politikai csoportok, a kormánypárti brexiterek és reamianerek, a kormányt kívülről támogató észak-ír unionisták és az ellenzék pártjai és vezetőik keresik a legrafináltabb, leggyorsabb módszereket arra, hogy keresztülvigyék az akaratukat a törvényhozáson. Tragikomikus színjátékuk legutóbbi felvonása mindent elárult erről.

Kapcsolódó

Oda akartak csapni

A parlamenti vita elején azt szivárogtatták ki az újságíróknak, hogy Jeremy Corbyn, az Munkáspárt elnöke, az ellenzék vezére bizalmatlansági indítványt készül beterjeszteni - figyelem itt az egyik közjogi játék - a miniszterelnök, azaz nem a kormány ellen. Az indok az lenne, hogy elhalasztotta a szavazást a törvényhozásban kormány brexitjavaslatáról és nem hajlandó elárulni, mikor akarja mégis bevinni a tervezetet a T. Ház elé.

Ez a veszedelmesnek látszó indítvány azonban a szakértők egy része szerint nem fenyegeti bukással a kormányt. Ha a kormányfő, ez esetben Theresa May elveszít egy ilyen voksolást, az rendkívül kínos lenne neki, de csak egyfajta figyelmeztetésnek tekinthető, emiatt nem kellene benyújtania a lemondását.

Jött a válaszcsapás és a viszontválasz

Egy órával azt követően, hogy a sajtó megszellőztette az ellenzéki vezér szándékát, a miniszterelnök bejelentette, milyen menetrend szerint hozza vissza a brexittervet a parlament elé. E szerint a január 14-ével kezdődő héten lehetne róla szavazni. Ez nem igazán lepte meg a szakértőket és a sajtómunkásokat, annál inkább a munkáspárti vezetést. Láthatóan nem számítottak arra, hogy meglebegtetett fenyegetésükre ilyen gyors választ kapnak.

Szükség volt egy további órára, mire előálltak a frappáns viszontválasszal: lám-lám a bizalmatlansági indítvány lehetősége jobb belátásra bírta a kormányt, kénytelen volt végre színt vallani arról, mikor lesz a parlamenti szavazás. Újabb egy óra múlva, miután nyilvánvaló volt, hogy a négyhetes halasztás felbőszítette mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőket, a munkáspárt elnöke jelezte, hogy mégiscsak beterjeszti a May elleni bizalmatlansági indítványt.

Válasz a viszontválaszra

Nem kellett sokat várni arra, hogy kiderüljön: a viszontválaszra is van válasz. A kormánypárt brexiter képviselői, akik egy héttel korábban pártjukon belül kezdeményeztek bizalmatlansági indítvány a pártelnök-miniszterelnök ellen, jelezték, hogy a parlamenti voksoláson nem szavaznának ellene. Az észak-ír unionista párt (DUP), amely világossá tette, hogy a kormány brexitjavaslatát csak a testén keresztül lehet áttolni a parlamenten, szintén jelezte, hogy kitart May mellett.

Magyarán megmaradt a kormánytöbbség, így Corbyn esélye a sikeres bizalmatlansági indítvány benyújtására a miniszterelnök ellen gyorsan elhalványultak. Logikus lett volna, a kormány hagyja, hogy elinduljon erről a vita, majd a szavazáson pofára essen az ellenzék. Ehelyett az esti órákban bejelentették, hogy nem járulnak hozzá a vitához, mivel a Munkáspárt csak üres politikai játékait játssza.

Még egy válasz

Az ellenzéki pártok benyújtottak egy módosító indítványt a munkáspárti kezdeményezéshez - ne feledjük: erről vitát sem nyitottak -, amely szerint azt az eredeti szándékkal szemben nem pusztán a kormányfővel, hanem az egész kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványként kellene kezelni. A különbség: ha a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány átmegy a parlamenten, akkor megbukik a kabinet és új választásokat kell kiírni.

Hol tartanak?

Mivel nem kezdődött erről vita, a végeredmény a következő lett. Bár mindenkit frusztrál az egy helyeben topogás, a két szereplő, aki kimozdíthatná a kátyúból a politikai elitet, nem tesz semmit. Corbyn vélhetően addig nem kezdeményez bizalmi szavazást a kormány ellen, amíg nem biztos benne, hogy a DUP képviselőivel és esetleg a lázadó torykkal együtt nem lesz meg a többség ennek sikeréhez, May pedig addig nem viszi a parlament elé kormánya brexitjavaslatát, amíg rá nem kényszerítik erre (például egy sikerre esélyes bizalmatlansági szavazás lehetőségével).

Eközben a politika iránt érdeklődőket egyre inkább irritálja ez a töketlenkedés, már csak azért is, mert december 19-én már csupán 100 nap lesz hátra az Egyesült Királyság 2019. március 29-ei uniós kilépéséig. Senki sem hajlandó elvégezni azt a parlamenti piszkos munkát, ami utat nyithatna a megoldás keresése előtt. Jelenleg úgy néz ki, hogy a szigetország válási megállapodás nélkül kizuhan az EU-ból hatalmas gazdasági károkat okozva saját magának és kisebbeket az EU-nak.