Húsz év telt el azóta, hogy egy elemzésben leírtam a BRIC rövidítést Brazília, Oroszország, India és Kína közös jelölésére amellett érvelve, hogy ezeknek az országoknak a gazdasága várhatóan gyorsan fog növekedni a következő évtizedben, ezért minél előbb kell egy terv arra vonatkozóan, hogyan lehetne nagyobb szerepet biztosítani nekik a globális társadalom irányításában – írja Jim O'Neill, a Goldman Sachs volt vezető elemzője a Financial Timesba megjelent cikkében. A szakértő szolgált David Cameron brit miniszterelnök egyik kormányában is. Ez az igény akkor erősen megalapozottnak tűnt.

Miután Franciaország, Németország és Olaszország az euró bevezetésével pénzügyi unióba került, a szakértő azt javasolta, hogy hárman egy helyet kapjanak a világ legfejlettebb országait tömörítő G7 csoportban, és hasonlóan változzon meg képviseletük a Nemzetközi Valutaalap és a Világban vezető testületeiben. Ha Európa képviselete egy helyre szűkül, akkor egy kissé kibővített G7-ben megfelelő képviseletet kaphatott volna a BRIC.

Kapcsolódó

Aztán O'Neil teamje 2003-ban megjelentetett egy tanulmányt Dreaming with BRICs címmel. Ebben azt a hipotézist állították fel, hogy a négy ország összesített gazdasága nagyobbá válhat, mint a G6-é (ebben a számításban Franciaország, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és az USA szerepelt, kimaradt Kanada). Ez a jóslat egybeesett a globalizáció óriási felfutásával, amelynek részeként számos multinacionális vállalat egyre több üzletet ütött nyélbe a BRIC országaiban. A néhány évre rá kirobban pénzügyi és gazdasági világválság előre mozdította a világ irányításának átalakítását.

G20

Ez nem Európa képviseletének zsugorításával történt, hanem a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 létrejöttével. Ennek tagjai a BRIC-államok. Emellett 2009-ben a G20 tanácsadó szervezeteként létrejött a Financial Stability Board, és átalakították az IMF és a Világbank szavazati jogait a legerősebb feltörekvő országok javára. Eltelt egy évtized és a Financial Times cikkírója szomorúan állapítja meg, hogy ezen túl semmi sem mozdult tovább előre abba az irányba, hogy a világ más úton járjon, mint korábban.

Az USA és Kína között kialakult rivalizálás miatt a G20 megosztottá vált, ami különösen aggasztó annak tükrében, hogy a fejlett országok a várakozások szerint nem fogják tartósan megsínyleni a koronavírus-járványt követő gazdasági válságot, míg Kína kivételével a feltörekvő piacok szenvedni fognak, azaz lelassul a gazdasági növekedésük a járvány előtti tempóhoz képest.

Siralmas eredmények

Nem elég, hogy a G20 képtelen volt megállapodni a világ rendelkezésére álló koronavírus-oltások egyenletesebb elosztásáról – arról, hogy a kevésbé fejlett országok lakóinak is jusson elegendő oltás –, hanem egyes tagországok még a Global Finance and Health Board felállítását is ellenezték, amelynek az lett volna a célja, hogy javítsa a világ reagálóképességét a jövendő egészségügyi válságokra.

Nagyobb gond, hogy az ENSZ COP26 klímavédelmi konferenciáján részt vevő országok – Kína és Oroszország nem is első emberével képviseltette magát a glasgow-i tanácskozáson – nem tudtak közös nevezőre jutni arról, hogyan kerüljék el a Föld légkörének több mint 1,5 Celsius-fokos átlagos felmelegedését az évszázad végére.

A BRIC Dél-Afrikával kiegészülve BRICS-szé 2009-ben ugyan létrehozta saját politikai klubját, ám ahelyett, hogy rövidítésben szereplő országok létrehozták volna saját fejlesztési bankjukat, csak minimális együttműködésről döntöttek. Emellett a G20 keretében sem járultak hozzá a világ jobbá tételéhez, amit O'Neill szintén kiábrándítónak tart.

Csak Dél-Korea

Kína az egyetlen BRIC-ország, amelynek gazdasági növekedése nagyobb volt a várakozásoknál, India nem sokkal maradt el a jóslatoktól, de az elmúlt két évtized második felének gyenge teljesítménye miatt dollárban számolva sem Brazília, sem Oroszország nem tudta felülmúlni 2001-es növekedési tempóját, kérdés, hogy ezek az országok hogyan léphetnek feljebb a magasabb jövedelmi státuszú országok felé.

Egyedül Dél-Korea az a példa, amely fejlebb akart lépni az országok rangsorában, és ez sikerült neki. O'Neill szakmai karrierje alatt ez volt az egyetnel ország, amelynek gazdasága és ezzel népességének életszívnonala el tudta érni a dél-európai országok szintjét. A 45 milliós országhoz hasonló eredményt egyetlen további ország sem tud felmutatni. Brazília, Oroszország, Indonézia, Nigéria és Vietnám tanulhatna ebből a példából, ami jobbá tenné polgárai életét és kiegyenlítettebb életszínvonalat hozna a világon élő emberek körében.