A koronavírus járvány, valamint az Ukrajna elleni háború elhúzódása okozta gazdasági válság komoly nyomás alá helyezte Európát az elmúlt pár évben. A blokk országai soha nem látott inflációval, emelkedő energiaárakkal és Oroszország fenyegetéseivel néznek szembe, ez pedig Európa szerte teszi próbára a regnáló kormányokat. 

A Friedrich-Ebert-Stiftung, a Jelen Hetilap és a Political Capital (PC) szerdai eseményén szakértők bevonásával arra keresték a választ, hogy a tagállami kormányok képesek lesznek-e sikeresen kezelni a mostani krízishelyzeteket, valamint mindez milyen politikai földcsuszamlásokkal járhat szerte Európában.

Vége a boldog békeidőknek

Berkes Rudolf, a PC elemzője először összefoglalta, hogy eddig milyen politikai következményei voltak az említett válságoknak. Hozzátette, hogy bár számos apokaliptikus jóslat volt Európa szétesésére – ami nem újdonság, hiszen időről időre sokan felemlegetik a „nyugat alkonyát” –, ez a valóságban újfent nem következett be, helyette az EU egységet mutatott a koronavírus-járvány és a háború alatt is. Miután Svédországban és Olaszországban is kormányváltások történtek, szóba került a populizmus és a szélsőjobboldal helyzete Európában:

„Az olasz jobboldali győzelem nem nevezhető fasiszta előretörésnek, inkább a baloldal összeomlását mutatja”

– állapította meg Berkes az új kutatásuk alapján. Hozzátette, a szélsőjobboldali erők egyelőre nem értek el durva áttöréseket, mert az orosz invázió számos országban csökkentette az oroszbarát politika népszerűségét. Elmondta azt is, hogy a tagállamok többségében folyamatosan emelkedik az Európai Unióba vetett bizalom, és bár az energiakrízis rövidtávon megélhetési válságot okozhat, középtávon segítheti a klímaváltozással szembeni küzdelmet.

Európa válságkezelő üzemmódban

Az eseményen sor került egy kerekasztalbeszélgetésre, melyen Bíró-Nagy András politológus, a Policy Solutions igazgatója és Zsiday Viktor közgazdász, a Citadella Alap kezelője elemezte Európa kortárs kihívásait. Bíró-Nagy azzal kezdte, hogy az EU az elmúlt években „szinte állandó” válságkezelő üzemmódban van, ami valójában már a Brexitnél kezdődött.

Szerinte a koronavírus válságkezelésénél gondot jelentett, hogy a blokknak nem volt közös egészségügyi politikája, ezt igyekeztek újragondolni az oltási programban. Az esemény egyik központi kérdése volt, hogy a válságok vajon megerősítik-e az Európai Unió szerepét és a további integrációt, vagy a háború következményei csak megosztják a közvéleményt és a döntéshozókat.

„Gyorsan, egységesen és viszonylag progresszíven reagált az EU, adóemelések helyett helyreállítási alapot hoztak létre, és munkaerőpiaci segítséget is nyújtottak”

– mondta el Bíró-Nagy a koronavírus-járványra adott válaszról. Hozzátetette, a közös politika eseti megingása már nem volt jellemző a háború esetében: humanitárius, gazdasági és néha még katonai segítséget is nyújtottak a tagországok, az egységes fellépés pedig az energiabeszerzés diverzifikációjában és a zöld átállásban is segíti Európát.

Maradhat a közös politika, csökkenhet a gáz ára is

A politológus nagyon fontosnak gondolja az EU-s szintű úgymond „közös rezsicsökkentés” bevezetését, valamint az energiatakarékossági programokat, illetve hogy a döntéshozók mentőövet nyújtsanak az embereknek és a cégeknek. 

Zsiday Viktor hozzáfűzte, ez valójában egy gazdasági háború is, melyet az EU vív Oroszország ellen. Kommentárjában óriási változásként értékelte, hogy az EU közösen bocsátott ki kötvényeket, ez hosszútváon megágyazhat egy föderálisabb Európának.

Olyan szintű pénzügyi összefonódás alakult ki a blokk országai között – többek között az Európai Központi Bank lépései miatt –, hogy ennek felbontása szinte lehetetlen.

Zsiday szerint ez indokolja, hogy maradjon a mostani közös politika, hiszen nagyon nehéz változtatni ezen vagy kilépni ebből. Hozzátette, a szabályozás miatt komolyabb bankrendszer-válság sem várható a következő években. Az energiaválságra ráfordulva a magyar helyzetről is beszéltek a felek: az elemző szerint ugyan nehéz a jelenlegi helyzetben bármiféle jóslatot mondani a gázárra vonatkozóan, de így is arra következtet, hogy a gáz ára inkább a csökkenés fele fog konvergálni a következő években.

Megcsappanhat az EU harci kedve a jogállamisági vitában?

A beszélgetésen szóba került a jogállamisági problémák kezelése is. Bíró-Nagy szerint ezen a területen lépett fel a leggyengébben az EU annak ellenére, hogy a nettó befizető országokban belpolitikai értelemben tarthatatlan, hogy az uniós polgárok pénzéből demokratikus visszaeséseket finanszírozzanak. Ezt pedig azzal magyarázza, hogy Brüsszelben talán kezd alábbhagyni a lelkesedés:

Valami azt súgja, hogy az Európai intézményrendszer tetején sok politikus szeretne már túlleni ezen

– állítja a Policy Solutions igazgatója. Hozzáteszi, Brüsszelben annak ellenére is unják már a jogállamisági vitát, hogy sokan mérhetetlenül rossz véleményen vannak az Orbán-kormányról. De még egy jó darabig partnerek lesznek, ezért szerinte inkább most minden fél szeretne időt nyerni, addig pedig valamiféle megállapodásra jutni súlyos pénzvesztések nélkül. Az uniós források egy részének megérkezése Magyarországra persze legkorábban 2023-ban fog megtörténni. 

Zsiday szerint az EU-s pénzek megérkezése azért is fontos, mert a hazai beruházásokat végre kell hajtani, ráadásul az Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizatartaléka kevés, ezért arra van szükség, hogy euró érkezzen az országba. 

A pénz- és tőkepiacok hitalapon működnek.

Ha ez a hitrendszer megdől, a befektetők és a portfóliótőke nem fog Magyarországra jönni – állapította meg a Citadella Alap kezelője. 

Nincs momentuma a szélsőjobbnak, viszont érkezhet a recesszió

A beszélgetés egyik központi témája volt az is, hogy milyen trendre utalhatnak az európai kormányváltások, és mi várható a jövőben. Bíró-Nagy szerint nem beszélhetünk a kontinensen átívelő szélsőjobboldali áttörésről, csak egyéni sikerek vannak: miközben például Olaszországban nagy sikereket ért el a szélsőjobb, más országokban ez nem jött be, Szlovéniában is megbukott Orbán Viktor egyik fontos szövetségese. 

Svédországban pedig igencsak törékeny kormány jött létre, az inga csak pár mandátumnyit lengett a jobboldali koalíció irányába. A jövőre esedékes lengyel választásokra sem állhat jól a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság pártja (PiS), a közvélemény-kutatások alapján csökkent a támogatottságuk – állítja a politológus.  

Bíró-Nagy nem gondolja, hogy a következő időszakban további populista, szélsőjobboldali áttörések vagy kormányváltások lesznek. Arra viszont lát esélyt, hogy a szélsőjobbos pártok koalícióba lépnek az Európában erősödő jobbközép formációkkal, de így maximum „junior partnerek” lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy egy összeurópai populista áttörés csíráinak az Európai Parlamentben is meg kéne mutatkoznia.

Zsiday szerint a valódi veszélyt a regnáló kormányok pozíciójára nézve a gazdasági visszaesés jelenti. 

A legtöbb országban nem lesz mély és tartós recesszió, és bár az előrejelzések növekedést jósolnak, szerintem lesz minimális recesszió

– állítja a közgazdász. 

Bíró-Nagy erre reagálva hozzátette, fontos kérdés a következő időszakban, hogy fel fog-e puhulni Németország szankciós politikája. Szerinte a válság elhúzódásán múlik, hogy politikai értelemben mennyire fenntartható a szankciópártiság, egyelőre nem látja a lankadó kedvet a német kormányban és a közvéleményen.