A technológia fejlődésével és a globalizált gazdasággal mára a társadalmak és a háborúk is nagyon megváltoztak. A felek már nemcsak az ellenséges erők katonáit és technikáját, esetleg lakosságát pusztítják.

Ezzel párhuzamosan zajlik az intenzív kiberhadviselés, a kétoldalú, gátlástalan propagandahadjárat, valamint felpörög a gazdasági hadviselés is, amelynek a harcterektől távol is súlyos következményei vannak. Ez utóbbi meghatározó eszközei a szankciók, jelen esetben elsősorban Oroszország ellen ‒ mutatott rá elemzésében Vásárhelyi Árpád, a BDO Legal Jókay Ügyvédi Iroda partnere.

Az orosz-ukrán konfliktusban többféle – különböző hatalmak által alkalmazott ‒ korlátozással lehet találkozni, köztük az Európai Unió szankcióival, amelyeket Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben vezettek be. Legalább ugyanolyan mértékűek és ugyanakkora hatásúak az Amerikai Egyesült Államok korlátozásai, de nem elhanyagolhatók az Egyesült Királyság saját intézkedései sem.

Március második felében aztán válaszként megjelentek Oroszország gazdasági szankciói is, melyeket az orosz kormányzat a „nem baráti” országokkal szemben bevezetett intézkedéseknek hív.

Ezek a gazdasági lépések ugyanakkor nemcsak Oroszország, hanem a globális gazdaság szinte minden szereplőjének tevékenységét negatívan befolyásolják ‒ különböző mértékben. A szankcióknak közvetlen és közvetett hatásai vannak az egyes országok gazdasági folyamataira egy olyan időszakban, amikor a nemzetgazdaságok még a pandémiás veszélyhelyzet által okozott nehézségeken sincsenek egészen túl.

Az egyes államok államháztartási deficitje az elmúlt években már a pandémia miatt is jelentősen nőtt, és ilyen eladósodottság mellett és körülmények között tört ki a háború Oroszország és Ukrajna között, aminek gazdasági hatásai további állami költségvetési forrásokat igényelnek, nemcsak közvetett, hanem közvetlen, akár azonnali formában is.

Az is látható, hogy bizonyos termékek exportját korlátozták vagy ellehetetlenült. Ukrajna jelentős agrár-, fémtermék- és nyersanyagexportőr, ezek hiánya a globális piacon jelentős áremelkedéshez vezetett. Ugyanez igaz Oroszország esetében az energiahordozók árára is, legyen szó gázról, elektromos áramról vagy a kőolajszármazékokról.

Jó eséllyel azzal kell számolni, hogy az államháztartási deficitek továbbra is nőnek, így az egyes országoknak mind nagyobb szükségük lesz további adóbevételekre a következő hónapokban és években, ez pedig az emelkedő infláció mellett szintén a lakosságot fogja terhelni ‒ közvetlenül, vagy áttételesen. Ez a vártnál sokkal több országot érinthet, de Európa és Észak-Amerika államai biztosan közöttük lesznek.

Nem szabad megfeledkezni az inflációs hatás miatt emelkedő banki kamatokról sem, amelyek sokaknak növekvő anyagi terheket és újabb költségeket jelentenek, miközben a bérek növekedése sok okból nem tudja majd követni az árakét.