Vagy száz farmon dolgozó munkás 1830 novemberében Angliában egy kenti farmon fűrészekkel és baltákkal felfegyverkezve összetört egy cséplőgépet, amelyben a munkájukat feleslegessé tévő eszközt láttak. Egy másik településen a munkások más gépeket törtek össze azon az őszön, amely a géprombolás időszakaként vonult be a történelembe. Az emberek azt kiáltozták, hogy a gépek megakadályozzák a tisztességes embereket abban, hogy munkához jussanak. Később megfenyegették a munkaadóikat és magasabb bért követeltek – helyezi történelmi perspektívába a munkahelyek bizonytalanná válására adott lehetséges reakciókat Sarah O”Connor, a Financial Times publicistája.

Az akkori emberek a világ olyan átalakulására válaszoltak a maguk kétségbeesett módján, amely alapjaiban változtatta meg életfeltételeiket. A cséplőgép feltalálása 5-10 ember munkáját tette feleslegessé, olyan munkásokét, akik a tél közeledtével ebből teremtették elő a megélhetésükre valót. A farmok a továbbiakban bizonytalanabban, esetlegesebben kínáltak nekik munkát. Egy korabeli szerző arról írt, hogy érdemesebb napi munkásokat felvenni az állandó szolgálók helyett a házak mellé, már csak azért is, mert ha rossz az idő el lehet küldeni őket, nem kell fizetni a bérüket.

Kapcsolódó

Az elmúlt évtizedben hasonló változásokat éltünk meg, mint közel kétszáz évvel ezelőtt élt elődeink. Egy példa erre, hogy az Amazon Flex házhoz szállító sofőrjei mobiltelefonokat akasztottak a fákra azok mellett a raktárak mellett, amelyekből megrendeléseket vártak a munkájukra, mert abban bíztak, hogy ennek segítségével néhány tizedmásodperccel hamarabb fut be hozzájuk a megrendelés, mint versenytársaikhoz. A hívásokat a fákon lévőkkel szinkronban üzemelő saját mobiljaikon fogadták. (A helyzet hasonló a tőzsdéken kereskedő robotok versenyéhez.) Egy másik példa, hogy egyes skóciai farmokon hazaküldik a málnaszedő munkásokat, ha rossz az idő vagy az elvártnál lassabban dolgoznak.

Mi lehet a válasz?

Az állampolgári jogon járó feltétel nélküli alapjövedelem támogatói szerint az ilyenfajta foglalkoztatási bizonytalanságra a legjobb válasz az emberek alanyi jogon járó jövedelme, mert ennek birtokában nem kényszerülnének beszállni egy méltatlan versenybe vagy elviselni, hogy lólépésben alkalmazzák őket. A brit üzleti lap cikkírója szerint azonban van rá példa a történelemben, hogy hasonló típusú intézkedés hatástalannak bizonyult.

Speenhamland elöljárósága 1790-ben az alacsony bérekre reagálva bevezetett egy feltétel nélküli bérkiegészítést, amely kipótolta az alacsony jövedelmeket a minimálbér szintjéi. Polányi Károly gazdaságtörténeti munkásságából tudjuk azonban, hogy a munkaadók egy idő után számoltak ezzel a juttatással, és egyre alacsonyabb béreket kezdtek fizetni, míg nem a rendszer túl drága lett, ezért mérsékelni kellett a bérkiegészítéseket. Más történészek szerint pusztán az volt a baj, hogy a bérkiegészítés nem volt elég hatékony és kiterjedt ahhoz, hogy orvosolja a foglalkoztatás bizonytalanságából fakadóan leszorított bérek problémáját.

Hasonló reakció?

Ennek ellenére érdemes elgondolkodni azon, hogyan reagálnának a mai munkaadók az általános alapjövedelem bevezetésére. Erre is van példa. Egy tudományos tanulmány szerint amikor az Egyesült Királyságban 1999-ben bevezették a bérből és fizetésből élő családok adóhitelét, a munkaadók elkezdtek alacsonyabb béreket fizetni számolva azzal, hogy alkalmazottaiknak az állami támogatással ugyanannyi marad a zsebében. Magyarországon a korábban adómentes cafeteria volt olyan jövedelem, amit a munkaadók beszámolhattak a nettó bérbe, miközben alkalmazottaik rosszabbul jártak vele, mint ha készpénzt kaptak volna. mert csak bizonyos célokra használhatták fel azokat.

Az alapjövedelem támogatónak válasza erre, hogy ez a pénzügyi háttér lehetővé teszi, hogy a munkavállaló egyszerűen faképnél hagyja azt a munkáltatók, amellyel valamilyen gondja van, mert nem kell attól tartania, hogy jövedelem nélkül az utcán találja magát. Következésképpen a munkaadóknak jó bérekkel és juttatásokkal kell versenyezniük a dolgozókért. Hogy aztán ebből mi lenne igaz akkor, amikor a munkavállalók is versenyeznek a jó állásokért, azt nem tudni.

Az elhíresült finn kísérlet, amelyben két éven át alapjövedelmet adtak egy kiválasztott csoportnak, nem adott választ, mert túl kevés embert érintett és rövid ideig tartott. Eközben az olyan helyzeteket, mint az említett málnaszedőké, úgy is orvosolni lehet, hogy új szabályozással megtiltják a dolgozók haza küldését eső idején, azaz kizárják a bizonytalan foglalkoztatásukat.