Minden résztvevő azt akarja, hogy Görögország az eurózóna tagja maradjon, de vannak szabályaink, amelyeket be kell tartani: a szolidaritás Európa és Görögország között azzal jár, hogy az utóbbi vezetőinek meg kell tennie bizonyos intézkedéseket - mondta a világ legfejlettebb országait tömörítő G7 találkozója után tartott sajtótájékoztatóján Angela Merkel német kancellár. Ezzel arra a kérdésre felelt, hogy a G7 vezetői aggódnak-e egy lehetséges görög államcsőd miatt.

A kancellár asszony szerint az EU és az IMF válságkezelési stratégiája hasonló helyzetbe került országok - például Írország vagy Ciprus - esetén működött. Emellett Ukrajna kő kemény adó- és egyéb reformokat vállalt az IMF hiteléért cserébe. Merkel emellett felhívta a figyelmet arra, hogy minden nap számít, minimális idő maradt a megegyezésre. (Francois Hollande francia államfő sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy június vége a végső határidő.) Elemzők szerint a Angela Merkel világossá tette, hogy csak a donorok - megszorításokat tartalmazó - javaslatáról lehet tárgyalni - Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök pénteki parlamenti beszédében ezt minősítette abszurdnak.

Visszaütnék a labdát

Ezt megelőzően arról érkezett hír, hogy az athéni kormány átírja egy héttel ezelőtti, 47 oldalas megállapodástervezetét abban a reményben, hogy közelebb kerülhet a Görögországot finanszírozó eurótagállamok és IMF elvárásaihoz - jelentette a helyi Kathimerini című újság. Hogy ez hogyan jöhet össze, az kétséges, miután a ragaszkodnak a háromkulcsos (6-11-23) áfához, miközben a donorok két kulccsal (11-23) számolnak a megfelelő adóbevételek elérése érdekében.

Athén hajlandó kicsit emelni a GDP arányos elsődleges - adósságtörlesztés nélküli - költségvetési többleten. Az eddig ajánlat 2015-re 0,6 százalék, 2016-ra 1,5 százalék volt, miközben a hitelezők 1 és 2 százalékot tartanának elfogadhatónak. Az előrehozott nyugdíjazás szabályainak módosításától 100 millió eurós megtakarítást várnának, de továbbra sem hajlandóak a rendszer több száz milliós kiadáscsökkentést hozó átszabására.

Eszi, nem eszi

A donorok javaslatát, amelyre Merkel is célozhatott, a múlt héten kapta meg Athén. Szakértők szerint  egy eszi, nem eszi, nem kap mást jellegű ajánlatról van szó, amelynek elfogadására egy hetük maradt, ugyanis a megegyezésről még szavazniuk kellene az eurózóna parlamentjeinek, amire legalább két hétre van szükség az EU-IMF segélyprogram június végi lejárása előtt. EU-s tisztviselők abban bíztak, hogy Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök pénteki parlamenti beszédében jelzi, hogy hajlandó belemenni a hitelezők feltételeibe, ehelyett azonban abszurdnak nevezte a hitelezők ajánlatát.

Végső soron úgy tűnik, hogy mindkét fél elszámította magát - derül ki a Wall Street Journal (WSJ) elemzéséből. A donorok túlbecsülték, hogy a görög kormányfő meddig hajlandó szembe menni a kormányzó radikális baloldali Sziriza párt keményvonalasaival, akik nem óhajtanak engedményeket tenni. Ciprasz viszont túlbecsülte, hogy a független, szigorú szabályok szerint működő Nemzetközi Valutaalap, Európai Központi Bank, illetve a saját politikai céljaikat követő eurótagállamok mennyit engedhetnek nagy adósuknak, a görögöknek.

Mondják a magukét

Ciprasz pénteken kellemetlen meglepetésnek minősítette a donorok ajánlatát, pedig abban semmi más nem volt, mint amit már 2014 júniusa óta várnak az ország éppen regnáló vezetőségétől. A lényeg, hogy a hitelezők át akarják alakíttatni a nyugdíjrendszert és a közigazgatást. A gazdasági fellendülés éveiben az egymást követő kormányok a német szintet megközelítő - azaz nyilván fenntarthatatlan - nagyságúra pumpálták fel a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket.

Saját deviza híján, amelynek elértéktelenítésével mérsékelhetnek ezeket a jövedelmeket, csak úgynevezett belső leértékeléssel, azaz nyugdíj- és bércsökkentéssel lehet lehet lefaragni ezeket. A válságkezelő athéni kormányok azonban inkább a bevételek növelésével akarták egyensúlyba hozni a költségvetést, nem mertek az emberek pénzéhez nyúlni. Eközben előrehozott nyugdíjazással igyekeztek kárpótolni a kirúgott közalkalmazottakat.

A hitelezők növelni akarják az adózók körét és fenntarthatóvá akarják tenni a nyugdíjrendszert. Ha ezt nem sikerül elérniük, akkor a Görögországot mindenkor vezető kormányok kénytelenek lesznek tovább emelni az adókat, ami tovább erodálná a társadalom tűrőképességét és elriasztaná a befektetőket. Ez fékezné a GDP bővülését, ami ellehetetlenítené az adósságtörlesztést.

A görögök is mondják a magukét

A másik fél viszont úgy látja, hogy a jövedelmek lefaragása okozna recessziót, mert elsorvasztaná a belső keresletet. A görögök a donorokéhoz képest éppen ellenkező utat járnának be: a költségvetési célok enyhítésével erősítenék a vásárlóerőt, amit kiegészítenének a Görögországnak járó európai uniós támogatásokkal. Az így keletkező pluszkereslettel adnának lendületet a gazdaságnak. Ezt a gazdaságpolitikát folytatnák akkor is, ha ehhez rövid távon újabb hiteleket kellene felvennie az országnak.

A vitát meg lehetne oldani, ha felek meg tudnának állapodni a államadósság csökkentésében. Mindenki tudja, hogy a GDP 180 százalékát közelítő tartozásokat nem lehet visszafizetni. A vita itt abban van, hogy míg a donorok előbb a reformokat akarják látni, utána tárgyalnának erről - ebben kifejeződik, hogy nem bíznak a görögökben -, addig Athén azt akarja, hogy hitelezői előre ígérjék meg az adósságkönnyítést.

Idegeskedhet az IMF

A WSJ szerint a helyzet megoldásának kulcsa az IMF kezében lehet. A Valutaalap világossá tette, hogy ragaszkodik ahhoz a szabályához, amely szerint csak fizetőképes országnak hitelez. Az elmúlt hetekben végül is két tűz közé került: Athén azért ostorozta, mert nem engedett a reformokból, az eurótagállamok pedig azért, mert sürgette a görög adósságok egy részének elengedését.

Az elmúlt hetekben úgy tűnt, hogy az utóbbi nyomásnak engednek. Annak ellenére támogatták az Athénnak küldött múlt heti európai javaslatot, hogy abban nem szerepelt utalás az adósság későbbi könnyítésére. A Valutaalap feltörekvő piaci tagországai és technikai háttérszemélyzete minden bizonnyal arra ösztönözte a szervezet vezetőségét, hogy mindenekelőtt a görögöknek adott pénzt igyekezzen visszaszerezni.

A tét az IMF számára végül is óriási. Ha Görögország csődbe menne, és kihullana az eurózónából, az példa nélküli veszteséget okozna a világ legbiztonságosabb hitelezőjének tartott szervezetnek. Ha viszont elérnék, hogy a görögök belemenjenek a kiterjedt reformprogram elfogadásába, az eurózóna pedig az adósságátütemezésbe, akkor nagy szívességet tennének Görögországnak és Európának is.