Megoldhatatlan feladat vár a világ vezetőire, akik a skóciai Glasgow-ban október végétől tíz napon át az ENSZ COP26 klímakonferenciáján tárgyalnak arról, hogyan lehetne elkerülni a világvégét, ami a Föld bolygó légkörének olyan nagy felmelegedése formájában következne be, ami véget vetne az emberi civilizációnak. Az eddig elfogadott kormányzati terveknél sokkal ambiciózusabb klímavédelmi intézkedések mellett kellene elkötelezni magukat, mindenekelőtt amellett, hogy sokkal gyorsabban csökkenjen az üvegház hatású gázok kibocsátása, mint tervezik. Ez azonban népszerűtlen intézkedésekkel is járna.

Egy politikusnak semmiből áll nagyon hosszú távra elkötelezni magát, azaz azt ígérni, hogy 2050-re vagy 2060-ra karbonsemlegessé kell válnia országa gazdaságának – derül ki az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Meteorológiai Világszervezet közös szervezete, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéséből, amelyet a Financial Times elemez. Ehelyett belátható időre, tíz évre kellene vállalásokat tenni, mégpedig az üvegházhatású gázok kibocsátásnak 40 százalékos csökkentésére 2030-ra az egész világon. A kibocsátásnak már most csökkenő pályára kellene állnia.

Kapcsolódó

A jó hír az, hogy az IPCC szakértői szerint ez gazdaságilag és technológiailag is megoldható lenne, a rossz pedig az, hogy ez igencsak nehéz feladat. Ugyanakkor, ha nem történnek meg a szükséges változások, akkor tíz év alatt kicsúszik az emberiség kezéből a lehetőség, hogy megállítsa az 1,5 Celsius-foknál nagyobb globális felmelegedést. Ez esetben legfeljebb az őrülten kockázatos geoengeneering megoldások maradnak, amelyek vagy a szén-dioxid mesterséges elnyeletésével, vagy a napsugárzás mesterséges visszaverésével próbálnák csökkenteni a földközeli hőmérsékletet. A gond az, hogy ha egyáltalában beválik egy ilyen módszer, a pontos szabályozás igen-igen nagy kihívás lenne.

Hat pont

A 2015-ben létrehozott Energy Transition Commission kutatóintézet, amelyben a világ kormányai, nagyvállalatai képviseltetik magukat, az IPCC-hez hasonlóan megjelentette a maga tanulmányát arról, mit kellene tenni az emberi civilizáció túlélése érdekében, mégpedig azonnal (Keeping 1,5 C Alive: Closing the Gap in the 2020s). Ha ez a szervezet magyar lenne, akkor 12 pontban foglalta volna össze ajánlásait, ám mivel nem az, hat pontot sorolnak fel, aminek szerintük a glasgow-i tanácskozáson iránymutatónak kellene lennie.

  • A metánkibocsátás jelentős és gyors csökkentése, mivel ez az egyik legjelentősebb üvegházhatású gáz, bár viszonylag rövid ideig marad meg a légkörben.
  • Fel kell függeszteni az őserdők irtását és el kell kezdeni az újraerdősítést.
  • Az elektromos áram termelésében a jelenleg tervezettnél sokkal hamarabb fel kell hagyni a fosszilis energiahordozók használatával, mindenekelőtt a szén eltüzelésével.
  • Fel kell gyorsítani a közúti közlekedési eszközök átállítását elektromos meghajtásra.
  • Fel kell gyorsítani az épületek fűtésének és az olyan gazdasági ágaknak a dekarbonizálását, mint az acélgyártás, a cementgyártás, a vegyipar, a hosszú távú repülés és a hajózás.
  • Fel kell gyorsítani az energiahatékonyság növelését a gazdaság egész területén, főként az új épületek esetén, illetve a régiek felújításakor.

Részletek, részletek!

E pontok teljesítésének egyik előfeltétele, hogy a kormányok nemzeti vállalásainak sokkal szigorúbbaknak és részéletesebbeknek kellene lenniük. A feltörekvő országoknak, elsősorban Indiának és Kínának vállalnia kellene, hogy befejezi a széntüzelésű erőművek építését. A fejlett országoknak főként az erdőirtás megfékezése és a szénfelhasználás visszaszorítása érdekében évente legalább 100 milliárd dollár környezetvédelmi transzfer fizetését kellene vállalniuk a világ szegényebb részének.

További részlet, amire az Energy Transitions Commission felhívja a figyelmet, hogy olcsóbbá kell tenni a technológiai átálláshoz szükséges tőkét és hiteleket, amiben a multilaterális fejlesztési bankokra nagy szerep hárul. Az évtized elejének évi 300 milliárd dollárjáról az évtized végére 600 milliárdra kell emelniük a támogatásaikat. A nemzetközi szervezetek nem tartják protekcionistának az EU karbonkövetelményeit, amelyek figyelembe vennék az uniós import során, hogy az egyes terméket mekkora kibocsátás árán állítotjtk elő. Emellett támogatnák a karbonkvóták jelentős drágulását.