Az elmúlt két évtizedben volt egy jelentős középosztályosodás Törökországban - mondta Egeresi Zoltán Törökország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa a G7-nek adott interjújában. A hivatalosan 80 százalékos inflációval és a líra értékvesztésével ez most elkezdett gyorsan erodálódni.

Mindenki igyekszik dollárban, euróban tartani a pénzét, az ingatlanárak brutálisan emelkednek. De ez még nem hiperinfláció, nem naponta, inkább csak hétről hétre mennek fel az árak, és még nincsenek éhséglázadások sem. A társadalmi feszültség részben a szíriai menekülteken, részben a kormány népszerűségén csapódik le.

Recep Tayyip Erdogan államfő támogatottsága is csökken, pártja, az AKP, nagyjából 30 százalékon áll. Másfél éve még 40 százalék közelében volt. Ez a választói mag viszont várhatóan már ki fog tartani, ők azok, akik elhiszik, hogy Törökország egy valódi nagyhatalom, amely ellen mindenféle külső és belső hatalom ármánykodik.

Szemet vetnének Magyarországra?

Az akkori külügyminiszternek,  Davutoglunak még 2009-ben volt egy nagy hatású beszéde Szarajevóban, amiben a 16. századot a békés együttélésben a Balkán aranykorának állította be - mondta a szakértő azzal kapcsolatban, hogy a török külpolitikát szokták időnként neooszmánnak minősíteni, ami újra akarja éleszteni Törökország hajdani birodalmi befolyását.

Ez egy szerbnek vagy magyarnak annyira nem jön be – ezekre az eltérő történelmi tapasztalatokra Törökországban, kevésbé érzékenyek. Ők tényleg egy virágzó időszaknak látják az oszmán hódoltságot. Mindenesetre sokan a török külpolitikai aktivizmusban a régi birodalmi ambíciók visszatérésének látják.

Lopakodó előrenyomulás

Az kétségtelen, hogy a soft powerrel (kulturális, életmódbeli minta felmutatásával) megtámogatott török befolyásszerzés a Balkántól Közép-Ázsiáig és a szubszaharai Afrikáig zajlik, és az utóbbi években azt is bebizonyították, hogy ha kell, akkor katonailag is bemennek, amint azt Szíriában vagy Líbiában is láthattuk. A kapacitások fejlesztése mindenesetre folyamatos.

A török fejlesztési ügynökség és más szervezetek Magyarországon is jelen vannak - Törökországban a visszatérést a volt területekre alapvetően pozitívan látják. A Balkánon egymás után újítják fel a balkáni mecseteket, hidakat, egyéb műemlékeket, miközben a balkáni muszlimok protektoraként, anyaországaként jelenítik meg magukat.

 

A feszültség enyhítése zajlana?

A nacionalizmus erősödése, a biztonságpolitika súlyának növekedése, az említett historizálás és a rámenősebb külpolitika jellemzi a jelenlegi török vezetés irányvonalát. Ennek az orosz-ukrán háborún (ahol közvetítő szerepet játszanak a törökök) és Szírián (ahol inkább ütköznek az érdekeik az oroszokéval) túl a Kaukázus térségében (ahol szintén súrlódnak) és a Balkánon is lehetnek még új fejezetei, kiújulhatnak olyan viták, amelyek ismét feszültebbé tehetik a török-orosz viszonyt is.

A régióban azonban jelenleg egy deeszkalációs folyamat zajlik, aminek Törökország a haszonélvezője próbál lenni: A Balkánon a stabilitásban érdekeltek, igyekeznek rendezni a kétoldalú kapcsolatokat az Egyesült Arab Emirátusoktól Szaúd-Arábián át Izraelig majdnem mindenkivel. A mostani gazdasági helyzetben nem hinném, hogy nagyon kockáztatnának olyasmit, ami súlyosan rontaná a befektetők bizalmát és érdemben rontaná az török kisemberek helyzetét.