A kitartó minszki tüntetéseken többször felszólal egy dal, amivel a Viktor Lukasenko elnök távozását követelő tüntetők próbálják elérni, hogy változások legyenek az országban. Maga a dal címe "Hacsu Peremen" is ezt jelenti "változásokat akarok."

A számot Viktor Robertovics Coj szerezte, Kino nevű zenekarának egyik legnagyobb slágere volt. Híressé az tette, hogy egy sikeres fesztiválos bemutatót követően az Assza című film zárójelenetében előadja egy vágással nagykoncertté alakuló rendezvényen a diszkó ritmusra épülő, western filmek zenéjének dallamát idéző dalt, látszólag lázadva minden ellen, ami körülveszi őket.



Azt követően nagyon sok megfejtése volt ugyanennek a számnak. Így szól nagyzenekarral:



És így szól a leggyakrabban, ahogy mostanában is a fehérorosz fővárosban a tüntetők előadják:



Mindig mindenkié

Kapcsolódó

Az 1986-os szerzemény rövid időn belül minden, és minden ellene ágáló mozgalomnak a himnusza lett. Adta is magát, Coj és a Kino Wikipedia oldala alapján a Kino munkássága és dalai jellemzően politikai témákat feszegettek, leginkább a Szovjetunió hiányosságairól szóltak, illetve a háborúellenességről. Emiatt ki is szorult a zenekar a szélesebb nyilvánosságból, 1987-ben sikerült az áttörés.

Azóta a poszt-szovjet világban nem csak a mostani minszki tüntetések, de szinte minden másik mozgalom ezt akarta a bevonulózenéjének.

A Meduza, a volt szovjet térséggel fogalakozó híreket közlő honlap összegyűjtött csak néhány esetet az elmúlt évtizedekből. A Gari Kaszparov sakkmester által ismert mozgalom 2008-ban hivatalos himnuszává minősítette a dalt, évekkel később is játszották az ellenzéki megmozdulásokon.

Fehéroroszországban sem a mostani tüntetéseken kezdte pályafutását, már a 2011-es tiltakozások idején is a csendes tüntetők autórádiókból és telefonjaikról játszották, hogy "peremen". Az akkori tüntetések koreográfiája szerint a tiltakozók egy szót se szóltak, de pusztán a dal lejátszásáért is börtönbe lehetett kerülni.

Nem meglepő módon szintén fontos hangulati elem volt a dal Ukrajnában a maidani tüntetéseken, mind a dal orosz, és a - természetesen létező - ukrán változat is.

Meseszerű lenne ha a mindenkori elnyomásellenes mozgalmaknak meglenne az évtizedek küzdelmét végigkövető melódiája, de a mesék már csak olyanok, hogy távol esnek a valóságtól.

Ugyanis azt, hogy "változásokat akarok" énekelte már kommunista, antikommunista, antikapitalista, a Krím annektálásának mindkét oldalán álló agitátor, szeparatista és fundamentalista egyaránt. Túl sokat nem kell keresni, hogy valamelyik politikai párt nagygyűlésén, irányultságtól függetlenül felszólaljon az ismert dal.

Annyira mindenki magáénak érzi, hogy állítólag a Peresztrojka idején maga Mihail Gorbacsov is beszállt a legendáriumba. Egy visszaemlékezésben arról beszélt, hogy Csernyenkó halála után ő is úgy fakadt ki, hogy változások kellenek. "Ezt énekli Coj a koncerteken, ezt követeli a nép." A 2012-es interjúban állítása szerint akkor azt mondta "veszélyes dolog változásokat kezdeni a mi országunkban. Veszélyes és kockázatos, de el kell kezdenünk." Mindez 1985-ben történt, amikor a Kino vélhetően még el sem kezdte írni a számot.

Valami nagyon félrement

Viktor Robertovics Coj hagyatéka jó eséllyel nem abba az irányba indult el, amire a zenész szánta, és már kevés lehetősége volt bármit is tenni.

Coj és a Kino 1990-re már stadionkoncerteket adott, és alighanem további sikerek jöhettek volna, amikor a legújabb albumának énekfelvételeit követően egy autóbalesetben meghalt augusztus 14-én, mindössze 28 évesen.

Nem véletlen, hogy a dalszövegeit általában politikai töltetűnek tekintik, a Kino munkásságába ezt nem nehéz belelátni. Azonban pont a "Hacsu Peremen" egyáltalán nem erről akart szólni. Coj egy 1989-es interjúban azt mondta, egyáltalán nem tekinti tüntető dalnak szerzeményét. A Meduza cikke szerint a Kino dobosa Georgij Gurjanov is többször elmondta az évek során, hogy a szövegben óhajtott változás belső, lélektani elemről szól, az egyén szabadságáról, és nem arról, hogy bármilyen rendszert le kéne váltani.

Épp ezért a dal bemutatása az Assza végén Coj szerint sem volt helyénvaló, egy odacsapott dramaturgiai elem volt a szerző szerint. Ez azonban nem állította meg, hogy a mai napig ez zengjen minden posztszovjet mozgalmi gyűlésen.