Dél-Afrika nem látott a fajüldöző rezsim bukása, 1994 óta olyan lázadást, ami a napokban végigsöpört Johannesburgon és külvárosain. A társadalom közel került az összeomláshoz, demokratikus országokban ritkán látni olyan felfordulást, amin az ország keresztül megy – jelentette ki Cyril Ramaphosa államfő, ám ennél élesebben fogalmaz Nhlanhla Lux, az utolsó olyan bevásárlóközpont tulajdonosa, amelyet még fosztottak ki és gyújtottak fel. „Kész vagyok meghalni a tulajdonom védelmében, azon a határon vagyunk, hogy felfaljuk egymást!” - idézi a vállalkozót a Financial Times.

A közrend felbomlását közvetlenül az váltotta ki, hogy börtönbe kerül Jacon Zuma korábbi államfő, aki 2009 után kilenc éven volt Dél-Afrika vezette az országot. Azért csukták le, mert nem volt hajlandó részt venni egy nyomozásban, amely egy a hivatali ideje alatt történt korrupciós bűncselekményt próbál feltárni. Zuma hívei elszórt tiltakozásokat kezdeményeztek, amelyek tömeges lázadássá szélesedtek az ország két legnépesebb, gazdaságilag legfontosabb tartományában.

Kapcsolódó

A háttérben a hónapokon át tartó lezárások vannak, amelyeket a koronavírus-járvány harmadik hulláma miatt vezettek be. Rengetegen vesztették el a munkájukat, s ezzel a jövedelmüket. Az utcákra tóduló fosztogatók miatt le kellett zárni az autópályákat és a gazdaság más verőereit, becsuktak az oltópontok, a boltok és szolgáltató kisvállalkozások. A rendőrség kisebbségben maradt, mire az államfő 2500 katonát vezényelt az utcára, sokak szerint azzal, hogy néhány napot várt ezzel, súlyos hibát követett el. Ezt követően a védelmi minisztérium további egységeket küldött az előbbiek megerősítésére.

Siker és kudarc

Zuma letartóztatására úgy tekintenek Dél-Afrikában és külföldön is, mint a jog uralmának győzelmére. Ramaphosa harcot hirdetett az ország legnagyobb pártjában, az Afrikai Nemzeti Kongresszusban eluralkodott korrupció ellen és igyekszik egyesíteni a párt egymással harcoló frakcióit. Az a káosz azonban, ami volt elnök bebörtönzését követte, illetve a biztonsági erők képtelensége a rend helyreállítására, azt jelzi, hogy az elmúlt évek során az ország állami szerveit felemésztette a pénzhiány, a társadalmat pedig az, hogy nem csökkennek a kirívó társadalmi egyenlőtlenségek.

A gazdasági bajok jóval a járvány miatt bevezetett korlátozások előtt kezdődtek. A munkanélküliségi ráta közel egyharmados volt, ezen belül a fiatalok körében jóval nagyobb. A gazdaság teljesítménye egy főre vetítve a növekvő túlnépesedés miatt csökkent. És a mostani rombolás még jobban visszaveti majd a gazdaságot – mondják elemzők –, ráadásul üzemanyag- és élelmiszerhiány fenyeget, miután bezártak a szupermarketek és leállt az ország nagy olajfinomítója.

Kísértetek

Az elnök bírálói, akik szerint késlekedett a katonaság kivezénylésével, azt is megjegyzik, hogy Zuma regnálása alatt a rendőrség és a belső elhárítás lezüllött, illetve a volt elnök embereinek irányítása alatt áll. Ezek a politikai kinevezettek nem tudják mit kell csinálni a mostanihoz hasonló vészhelyzetekben. A kormány közeléből kiszivárgó információk szerint egy Zumához hű biztonsági tiszt kezdeményezte a lázadást, ám az elemzők úgy vélik, hogy ha így is volt, gyorsan a bűnözők vették a kezükbe az irányítást.

Helyi szakértők szerint az egész a kormánypárton belüli frakcióharcokkal kezdődött Zuma és Ramaphosa hívei között, ami lebénította az ország vezetését. Végül a világ egyik legnagyobb társadalmi egyenlőtlenségében élő országban túl sokan lettek, akik úgy láthatják, bármi történik is, nekik nincs vesztenivalójuk. A fosztogatást a bűnözők kezdték, ám később a nincstelen emberek csatlakoztak hozzájuk – összegzi a történteket Tshepo Mabilo, egy olyan biztonsági cég vezetője, amely képes volt megvédeni néhány boltot. - Ez már nem Jacob Zumáról szól, hanem a bűnözésről.