A Covid-19 pandémiája előtt az USA-ban szinte beállt a teljes foglalkoztatottság, 50 éve nem volt ennyire alacsony a munkanélküliségi ráta, a legkisebb keresetű kéksisakos munkavállalók jövedelme pedig átlagosan 5 százalékkal nőtt. Donald Trump elnök az újraválasztása előtt szívesen beszél ezekről a sikereiről, valamint arról, hogy mindez ez az ő adócsökkentéseinek, deregulációjának, valamint a Kínával folytatott kereskedelmi háborújának köszönhető. Makrogazdasági szakemberek ugyan a tőzsdei rekordokat nem állítják párhuzamba a gazdaság szárnyalásával - a kettő között nem feltétlenül van összefüggés -, de megteszi ezt helyettük Trump, aki saját sikeres kormányzásának visszaigazolását látja ebben is. Ha pedig a közvélemény-kutatások eredményeit nézzük, az emberek többsége (méréstől függően 55-62 százalék) azt mondja, hogy gazdasági téren nincs kifogása az elnök munkájával szemben.

A koronavírus-járvány miatt most teljesen más kép látszódik az amerikai gazdaságról: múlt héten 898 ezer ember folyamodott első alkalommal munkanélküli segélyért, ami augusztus a legmagasabb érték, de elmarad a március majdnem 7 milliós számtól, ami soha nem látott negatív rekord. Nagyjából 10,02 millió ember még mindig a munkanélküli segélyből él a WSJ szerint. A csúcson 17,8 százalékos is volt idén a munkanélküliségi ráta, szeptemberre ez 8 százalék körüli szintre esett a hivatalos adatok szerint. Ez még így is majdnem kétszerese a legjobb adatnak Trump elnökségéből, amikor csak 3,5 százaléknyi álláskeresőt tartottak számon.

Kapcsolódó

A GDP-adatoknál viszont jóval lasabb a javulás: bár elemzők 9 százalék körüli növekedést vártak a negyedik negyedévben, most a Morgan Stanley 3,5 százalékkal számol, mivel elmaradt a kongresszustól várt érdemi fiskális stimulus. Emiatt éves szinten 3,6 százalékos visszaesést várnak, a korábban előrejelzett 3,4 százalék helyett - írja a Market Insider.

Trump trükkjei volt, amikor működtek

Azonban a választók az Egyesült Államok megengedőbbek a koronavírus-járvány miatt, az elnök tábora könnyen elfogadja, hogy a pandémia a világ minden táján visszaesést hozott, ezért bőszen a tavalyi adatokra mutogatnak, amelyek jóval kedvezőbb képet adnak Trump gazdasági hagyatékáról. Amikor ugyanis 2016-ban átvette az elnöki hivatalt, minden szakértő egyetértett abban, hogy a gazdaságnak új ösztönzőkre van szüksége, így az elnök beígért adócsökkentésének hatására a tőzsdék gyorsan emelkedni kezdtek.

Bár a növekedés fennmaradt, jelentős eredményeket nem tudnak felmutatni: 2016-ban Donald Trump 4 százalékos GDP-bővülést ígért, ahogy elfoglalta a Fehér házat, már 3 százalékra csökkentették a várakozást, de ezt sem sikerült megugrani. Ahogy az Economist összesítette, 2017 eleje és 2019 vége között a gazdaság 2,5 százalékos átlagos növekedést produkált, ami alig magasabb, mint az Obama-éra utolsó három évének 2,4 százalékos átlaga. Az elnök ezzel együtt sikerekről beszélt, azt állította, hogy a bürokrácia- és adócsökkentési programja, valamint számos korlátozó intézkedés (köztük környezetvédelmi tilalmak) feloldásával menekült meg a még rosszabb helyzettől, és visszafordította a gazdaságot egy lefelé tartó pályáról.

A lap elemzői szerint viszont az adócsökkentés egy látványos eredménnyel jár: a költségvetési hiány a GDP 4,4 százalékáról 6,3 százalékára nőtt, bár a dereguláció segített az üzleti bizalom növelésében, a beruházások növekedése nem volt tartós. A terhek megvágása - a legtehetősebb amerikaiak és a nagyvállalatok számára - azt eredményezte, hogy a jelzálogkölcsön-kamatlábak, valamint az állami és a helyi adók bevételei is visszaestek, de az amerikai gazdaság méretéhez képest ezek alig észlelhető visszaesést hoztak. A 2019-ig tartó három évben az adminisztráció állítása szerint - és ez megfelel a valóságnak is - a szövetségi kormány csak a GDP 0,2 százalékával esett vissza, viszont az elemzők ugyanennyit is tett hozzá a gazdaság növekedéséhez, és az előrejelzések alapján a hatása elmúlt volna a beruházásoknál a járvány nélkül is.

Nem biztos, hogy Trump eredménye ez

Viszont az Economics cikke szerint lehet, hogy éppen kiszolgáltatottabbá tette az USA-t a kormányzat a folyamatos ösztönzéssel, aminek most a koronavírus-járványban fizetik meg az árát: a globális gazdasági növekedés 2018-ban és 2019-ben meredeken lelassult, de az USA valóban szinten tudta tartani magát. Ennek oka, hogy átmenetileg a nagyobb költségvetési hiány hajtotta a bővülést, de sok közgazdász szerint felesleges volt ekkor fűteni a gazdaságot: 2017 rossz idő volt az ösztönzésre, mert a gazdaság és a munkaerőpiac elérte a határait. 2018-ban a Federal Reserve hasonló helyzetértékelés alapján négyszer emelte a kamatlábakat. A hiány megugrását ellensúlyozandó a kamatlábakat ismét csökkentették 2019-ban, ami megfizethetőbbé tette az államadósságot.

Az irónia az, hogy a növekedés nyers ösztönzésére nem lett volna szükség, ha Trump nem kezdi meg kereskedelmi háborúját Kínával: éppen ez okozta ugyanis a globális növekedés megtorpanását. A világjárvány előtt az IMF becslései szerint az Amerika és Kína közötti harc közel 1 százalékot olvasztott le a globális kibocsátásból. Ráadásul a növekedési mutatók fenntartása máshol is pusztított: a legújabb kutatások szerint Trump büntetővámjai több amerikai gyártási munkahelyet pusztítottak el, mint amennyit létrehoztak, azáltal, hogy az importált alkatrészek drágábbak lettek, és más országokat arra késztettek, hogy kerüljék az amerikai árukat. A feldolgozóipari foglalkoztatás alig nőtt 2019-ben. Ugyanakkor a vámok nagyjából 0,5 százalékkal hajtották fel a fogyasztói árakat, ami elegendő ahhoz, hogy a háztartások átlagos valós jövedelmét közel 1300 dollárral csökkentsék.

Ráadásul a kereskedelmi háború a járványhelyzettel kiegészítve azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege augusztusban 67 milliárd dolláros hiányt produkált. Névlegesen ez az eddigi második legmagasabb kereskedelmi hiány egy hónap alatt, közvetlenül a 2006. augusztusi 68 milliárd dollár után - derül ki a legfrissebb adatokból a Quartz szerint. Az inflációval kiigazított érték soha nem volt még ilyen magas 2009 óta.

A hiány azért ugrott meg ilyen drámai mértékben, mert bár az amerikai import is csökkent, de az export még inkább visszaesett. A repülőgépek, a személygépkocsik és az olaj kivitele drámai módon visszaesett, míg az import a normálishoz közelebb maradt, főként az aranyimport és a gyógyszerkészletek jelentős növekedése miatt. Ha a hiány a jelenlegi ütemben tovább növekszik, akkor hamarosan a legnagyobb lesz, mint valaha. Ráadásul a termelői árak ismét növekedtek, ami nehezítheti a jövőben az exportot.

Három igazság négy év után

A Trumponomika különféle ágai együttesen három tanulsággal járnak az Economist szerint: Először is, nagy előnyökkel jár a gazdaság hevítése, a munkaerőpiac feszesen tartása, főként a szegényebb munkás rétegeknek. A politikának arra kell irányulnia, hogy ezeket az állapotokat a pandémiát követően a lehető leghamarabb helyre lehessen állítani. Ha ez azt jelenti, hogy nagy hiány alakul ki, miközben a kamatlábak alacsonyak, akkor ez egy vállalható út. Bár Amerika infrastruktúrájának romló állapota miatt a pénzt jobban inkább a növekedést serkentő beruházásokra kellene fordítani, mint a regresszív adócsökkentésekre.

Másodszor, a már deregulált gazdaságokban a kínálati oldali reformok nem mindig mutatkoznak meg a GDP-növekedésben. Ez nem teszi őket nemkívánatossá - jó, ha megszüntetik az adókedvezményeket -, de ez azt jelenti, hogy a politikusoknak nem szabad vad ígéreteket tenniük a növekedéssel kapcsolatban, amelyet olyan kontrollálhatatlan erők befolyásolnak, mint például a népesség elöregedése.

A harmadik tanulság az, hogy a vámok általában önmegsemmisítő módon húzzák fel a gyártást, miközben ártanak a növekedésnek és a fogyasztóknak.

A végkonklúzió így az az elemzők szerint, hogy Trump eredményei megérdemlik az elismerést, de a Trumponomika egyszerre volt segítség és akadály.