Angela Merkel német kancellár politikája reménytelenségbe taszította a dél-európai eurótagországok lakosságát - ezt az érvet szánta aduásznak Peer Steinbrück, az ellenzéki szociáldemokraták vezetője a német televízió tegnap esti kancellárjelölt-vitájában, ám nem ért el vele átütő sikert. A felek egyetlen tévés összecsapásában a regnáló kancellár fő fegyvere az volt, hogy a német gazdaságra mutogatott, amely meglehetősen jó állapotban van. És ha Európa motorja pörög, ugyebár, akkor nem lehet olyan nagy a baj.
A vita előtt a konzervatív pártszövetség 40-25 százalék arányban vetetett a fő kihívó, a szociáldemokrata párt előtt, így Steinbrücknek ezen az eseményen kiütésszerű győzelmet kellett volna aratnia ahhoz, hogy gyökeres fordulatot érjen el. Merkel gyenge pontja, hogy miután várhatóan nem lesz abszolút többsége a választások után, a koalíciós partnert kell találnia. Ezért a választások kimenete a fölényes vezetés ellenére nem tekinthető lefutottnak. A szociáldemokrata politikusok kijelentette, hogy nem lépnek nagykoalícióra a konzervatívokkal, ám ezt valószínűleg nem vésték kőbe.
Főnök, ezt egy kicsit eltúloztad
Steinbrück, aki a 2005-2009 között regnáló nagykoalícióban Merkel pénzügyminisztere volt, azt mondta, hogy a kancellár helyében másként kezelte volna az eurózóna adósságválságát. A bajba került országok költségvetését persze helyre kell rázni, de nem szabadott volna halálos mennyiségben adagolni a megszorításokat.
A németek nem feledkezhetnek el arról, hogy a történelem során egyszer, a második világháború után a Mashall-segély formájában óriási támogatást kaptak a nemzetközi közösségtől. Merkel azzal válaszolt, hogy emlékeztette politikus kollégáját: az ellenzék a kormány miden lépését támogatta a parlamentben.
A szociáldemokrata kancellárjelölt kifogásolta, hogy Németországban van Európa legnagyobb olyan gazdasági szektora, amelyben kifejezetten alacsonyak a bérek. Ezen minimálbér bevezetésével és a jómódúak nagyobb adóztatásával segítene. A kancellár szerint azonban minden adóemelés munkahelyek elvesztésével fenyeget.
Kitől venne használt autót?
A választási küzdelemben eddig nem került napirendre olyan ügy, amelyben feltűnő különbség lenne a kormánypártok és a ellenzék között, ezért elemzők szerint a két vezető politikus személyes tulajdonságainak lényeges befolyása lesz a három hét múlva esedékes szavazás végeredményére. Más szóval marad a klasszikus kérdés, hogy ki tudja meggyőzni a nagyérdeműt arról, hogy tőle nyugodtan vehetne használt autót. Steinbrück szellemes, de hajlamos a baklövésekre, Merkelnek viszont gondot okoz az olyan vitahelyzetek kezelése, mint a hét végi, ahol szemtől szembe osztják egymást a felek.
A tévévitán egyébként négy újságíró próbálta sarokba szorítani a politikusokat, a képernyők előtt becslések szerint 20 millióan figyelhették az összecsapást. A vitát követő két gyors közvélemény-kutatás egyike Merkelt, másika Steinbrücköt hozta ki győztesnek, egyaránt minimális fölénnyel.