Azok a kormányok, amelyek át akarják állítani országuk energiatermelését a megújuló források felhasználására, jól teszik, ha alaposan tanulmányozzák a német tapasztalatokat. Ezek másfél évtized alatt halmozódtak fel azt követően, hogy Németország elhatározta: felgyorsítja gazdasága zöldebbé tételét - kezdi cikkét a Bloomberg. Az apropót az adta, hogy Barack Obama amerikai elnök a napokban hirdette meg saját zöldenergia-programját.

A német "Energiewende" (energiafordulat) a fejlett országok összehasonlításában a legambiciózusabb kezdeményezés a fosszilis tüzelőanyagokra épülő energiatermelés visszaszorítására, a megújuló források, elsősorban a szél- és a napenergia felhasználásának elterjesztésére. A program végrehajtása azonban nem volt fáklyás menet. Az Energiewende komoly politikai és praktikus kihívásokkal nézet szembe mondja Famke Krumbmüller, az Eurasia Group kutatóintézet szakértője.

Költségek

A programot jó párszor finomítani kellett, hogy végrehajtható legyen - teszi hozzá. Az első tanulság, amit a német vezetés a saját bőrén tapasztalt meg, a költségek elszállásának veszélye. Az energiafordulat alapja az úgynevezett feed-in tarifa, azaz az, hogy garantálják a zöldenergiával termelt elektromos áram átvételét, mégpedig oly módon, hogy ennek pluszköltségét sok kicsi részletben szétosztják a felhasználók energiaszámláira.

Ennek köszönhetően 2004 után sikerült lendületet adni a szélparkok és a napelemfarmok telepítésének, ám ezzel egyidejűleg elszállt az áram ára. A támogatásra fordított összeg a 2000-es egymilliárd euróról 2014-re 21 milliárdra nőtt. A németeknél csak a dánoknak kellett többet fizetniük az elektromos energiáért.

Berlin erre válaszul igyekezett megóvni a német ipart a versenyhátrányt jelentő magas energiaáraktól és visszavágta a megújuló források támogatását. A németek idén először kevesebbet fognak erre fordítani, mint egy évvel korábban. Az Obama-adminisztráció szerencsésebb helyzetben van, ugyanis a szél- és a napenergia ára rohamosan csökken, miközben a palagáz is besegít az energiaszámlák karcsúsításában - hangsúlyozza Krumbmüller.

Hálózat

A második fontos tanulsága az Energiewende programnak, hogy modernizálni kell az áramot továbbító hálózatot is. Ellenkező esetben ezek szűkös kapacitása áramszünetekhez vezethet. A szél- és napenergiával termelt áram lökésszerűen terheli a hálózatot, amit nem a német rendszer nem tudott egyedül kezelni. Időnként Lengyelországon és Csehországon át vezetik le a megugrókból származó áramtermelést. A németek megúszták az áramszüneteket és 21 milliárd eurót költenek arra az elektromos főútvonalra, amellyel az északi termelőhelyekről a déli ipari felhasználókhoz fogják juttatni az áramot.

Atom

A 2011. márciusi fukusimai atomkatasztrófa után a megrettent német közvélemény nyomására Angela Merkel kancellár - 180 fokkal megváltoztatva korábbi álláspontját - belement a német atomerőművek leállításába. A legöregebb reaktorokat már 2011-ben kikapcsolták és a 20-as évek elejére az összes többit is nyugdíjazzák. Az USA kormánya szerencsésebb ebből a szempontból, ugyanis az amerikai atomerőművek segíthetnek az egyenletes áramellátás biztosításában. Ugyanakkor az amerikai vezetékhálózat öregebb, mint a német, ami gondokat okozhat.

Közvélemény

A közvélemény megdolgozása legalább olyan fontos, mint az átállás technikai oldala. A német kormány komoly tiltakozóhullámmal találta szembe magát, amikor elindította az említett áramfőútvonal építését, ami késleltette a munkát és kétségeket ébresztett az iránt, hogy az energiaipar el tudja-e majd látni a vállalatokat, amikor bezárják a szénerőműveket.

Ennek a csapdának az elkerülését segítheti, hogy az USA-ban nem feltétlenül kell új szélparkokat vagy napelemfarmokat telepíteni olyan helyeken, ahol a lakosság ezt nem szeretné. A technológia lehetővé teszi a közüzemi helyett a megosztott, decentralizált rendszerek építését. Magyarán komoly szerepet játszhatnak az energiafordulatban a háztetőre szerelt napelemek.

Mellékhatások

Az Energiawende váratlan, nem kívánt mellékhatásokkal is járt. Az átállás - például az atomenergia kiesése - egy időre divatba hozta a szénerőműveket, amelyek a legszennyezőbb áramtermelő létesítmények. A földgáz "két tűz közé szorult": a régi erőműveket túl drága lett volna átállítani, újakat pedig a zöldenergia előretörése miatt nem nagyon érdemes építeni.

Ezzel veszélybe került az a cél, hogy 2020-ig 40 százalékkal csökkentsék a károsanyag-kibocsátást, ezért Berlin belement abba, hogy lesz, ami lesz 2021-ben bezárják a legszennyezőbb szénerőműveket. Ennek azonban számos vállalat nem igazán örül.

Huszonhat százalék

További káros mellékhatás a német napelemgyártó ipar csődje. Gyakorlatilag a németek teremtették meg ezt az ágazatot a 2000-es évek elején, ám ahogy fellendült a termelés, megjelent a piacon az olcsó kínai áru, ami kiszorította a német konkurenciát.

Megszenvedték az átállást a nagy közműcégek is: az E.On kettébontja szervezetét - a megújuló és a hagyományos energiaformákkal foglalkozó vállalatokra -, mert tradicionális, a nagy erőművekre épülő áramellátást biztosító üzleti modellje összeomlott.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az energiafordulat legnagyobb eredményéről. Míg 2000-ben a német áramtermelés 6,6 százaléka alapult megújuló forrásokra, 2014-ben már 26 százalék volt ez az arány. Az USA ugyanerről a szintről indulva 13 százaléknál tart.