A Fed monetáris enyhítésének értékelésére kérték a Bloombreg riporterei Marc Faber befektetőt, akit sötét jóslatai miatt Doktor Balsorsként gúnyolnak. A válasz összhangban volt az üzletember hírnevével. A jómódúaknak hasznos az amerikai jegybank politikája, amely növeli a részvények, a drága ingatlanok, a festmények és a többi olyan befektetési eszköz árát, amelyeket a gazdagok, a felső középosztálybeliek vásárolnak. Az utca emberével azonban más a helyzet.

Részben a Fed tevékenységére vezethető vissza az energia és az élelmiszerek árának megugrása - az olaj például az 1999-es 10-20 dollár/hordós szintről mostanra 100 dollár körüli magasságba emelkedett -, amit a jobban élő rétegek nem éreznek meg. Az ő jövedelmük kis részét viszik el az energia- és az élelmiszer-kiadások. A társadalmi hierarchiában alattuk lévők azonban esetenként jövedelmük harmadát költik energiára és közlekedésre, így nekik nem kedvez az ezek drágulásáért részben felelős monetáris enyhítés.

Kettős társadalom

Faber igennel felelt arra a felvetésre, hogy a Fed tevékenysége egy kétosztályú társadalom kialakulását segíti elő. Ebben a - Latin-Amerika történetéből ismert modellben - a szűk jómódú elittel és felső középosztállyal szemben a társadalom 60-70 százalékát elérő leszakadó rétegek állnak szemben.

Az üzletember ugyanakkor nem a gazdagok megadóztatásában látja a választ. Lesznek persze, akik ezzel jönnek, nemrég még az IMF is javasolta az európai országoknak, hogy egyszeri 10 százalékos vagyonadóból teremtsenek forrást gondjaik enyhítésére. Faber szerint az ilyen ötletekből szokott évente rendszeresen beszedett adó lenni, ami nem old meg semmit, mert a jómódúaknak megvan a lehetőségük arra, hogy kárpótolják magukat elvesztett jövedelmükért.

Kitalálhatnának valami jobbat

Dr. Balsors kárhoztatja az államigazgatás elhízását. A 19. században a GDP ötödét gyűjtötték be az állami kiadások fedezésére. Ez mostanra 40-50 százalékra nőtt, ám ezzel párhuzamosan csökkent a gazdasági növekedés, viszont erősödött a korrupció, az uram-bátyám világ, és a legnagyobb cégek a pénzükkel megvásárolják az állami tisztviselők lojalitását.

A Fed döntéshozói, akik sohasem dolgoztak a magánszférában és csak olyan elemzéseket írnak, amelyeket rajtuk kívül senki sem olvas el, jobban tennék, ha megpróbálnák kidolgozni a társadalom nagyobb részének életszínvonalát megemelő gazdasági modellt. Ha mindenkit nem is lehet felemelni, a társadalom vagyonát azért el lehet osztani kevésbé egyenlőtlenül.

Uccu, nyomtassunk!

Ha az, amit most csinálnak, mármint a pénznyomtatás hasznos lenne, akkor miért nem csináljuk ezt vég nélkül? Nyomjuk a pénzt a gazdaságba, ahogy a csövön kifér, tartsuk nullán a kamatokat. Ez majd mindent megold, senkinek sem kell dolgozni. Nem kell törődni azzal, hogy az infláció már most is jóval erősebbnek tűnik a hivatalos statisztikai adatoknál, vagy hogy a kisemberek bankbetétei elértéktelenednek - próbálta érzékeltetni a szakember, miért látja abszurdnak a monetáris enyhítést.

Gigantikus eszközbuborékon ülünk - állítja Faber. Mindenki azt várja, hogy a gazdaság nekilendül - és ez majd felszívja az elmúlt években a piacokra pumpált pénzt -, ám szerinte a világgazdaság lassul. Ma már a feltörekvő országok adják a világ GDP-jének nagyját, és ezek exportja lassabban nő, mint korábban, belső fogyasztásuk pedig nem bővül úgy, hogy ezt ellensúlyozza. A vállalati profitok az alacsony kamatoknak köszönhetően híztak nagyra, nem a cégek teljesítményének javulása nyomán. Más szóval légvárra épülnek.

Az amerikai kötvények hozama a Fed óriási vásárlásai, azaz a hatalmas kereslet ellenére nem csökken. A tízéves papírok hozama 2012 elején fogott padlót 1,3 százalékon. Ezután felment három százalékra, és most 2,8-2,9 százalék. Ez még nincs hatással a tőzsdékre, sőt a pénz átáramlik a kötvénypiacokról a részvénypiacokra. Ha azonban a tízéves állampapírok hozama felkúszik 3,5-4,0 százalékra - mondjuk azért, mert a Fed visszavonulója miatt csökken a kereslet irántuk -, akkor a 13 éves kötvényeké megközelítheti az öt százalékot, a jelzáloghitelek kamata pedig a hat százalékot. Ez már nagyot ütne a gazdaságon.