Donald Tumpnak, az Egyesült Államok leendő elnökének kiváló lehetősége van arra, hogy javítsa az USA és Oroszország viszonyát, ugyanis van honnan elindulni: Barack Obama elnöksége alatt mélypontra jutottak a kapcsolatok - kezdi Trump és Vlagyimir Putyin orosz államfő leendő viszonyát találgató cikkét a Bloomberg. Egy friss felmérés szerint az amerikaiak 30 éve nem látták olyan negatívan az oroszokat, mint most.

Lehetne üzletelni

Trump együttműködhetne leendő kollégájával, Vlagyimir Putyin államfővel az ISIS elleni harcban, rábírhatná, hogy hagyjon fel az USA elleni kiberháborúval, hogy tartsák féken együtt Iránt, és hogy vonja vissza az Európát fenyegető közepes hatótávolságú atomfegyvereit Oroszország nyugati határaitól.

Gazdasági terminológiával élve ezért cserébe megszüntethetné az Oroszországgal szemben bevezetett amerikai szankciókat és más engedményeket is tehetne. Összehozhatnának egy klasszikus win-win helyzetet, amelyen tehát mindkét fél nyer. Az ingatlanmágnás megismételhetné azokat a jó üzleteket amelyeket gazdag oroszokkal kötött - ahogy egyszer elárulta: az orosz piac vonzotta őt.

Vagy mégsem

Van azonban egy akadály ennek a szép "üzleti elképzelésének" az útjában: Vlagyimir Putyin. Mostanáig záporoztak az elismerések Trumptól leendő kollégája felé, ám miután átvette az elnökséget, hamar rájöhet, hogy minden oroszok államfője nem azzal a hoci-nesze szemlélettel nézi a világot, amelyet az ingatlanmágnás az üzleti világban megszokott.

Putyin nem a win-win kapcsolatok embere, hanem a win-lose viszonyoké - mondja Szergej Alekszasenko, aki még az 1990-es években a moszkvai jegybank elnökhelyetteseként szerzett tapasztalatokat Putyinról, aki akkor az orosz titkosszolgálat élén állt. Szerinte az orosz elnök zéróösszegű játszmákban gondolkodik, s ezért csak az erőből ért.

Nem jött be a barátkozás

Trump eddig egyáltalán nem mutatta ennek jeleit, s ezzel nincs egyedül. George W. Bush elnök 2001-ben szintén elismerően beszélt az akkor hatalomra került Putyinról, Barack Obama ugyan tartózkodott ettől, de 2009-ben úgy vélte: orosz kollégája egyetért vele abban, hogy vége annak a világnak, amikor a nagyhatalmak sakkfigurákként tologatták ide-oda a kisebb államokat.

Obama híres "reset politikája", azaz a kapcsolatok újraindítása 2012-ig Putyin újabb elnökké választásáig működött. Aztán jött 2014 Moszkva beavatkozásaival Ukrajnában, majd az oroszok korszerű rakétákat telepítettek a kalinyingrádi enklávéba, Putyin véres szövetséget kötött Bassár el-Aszad szíriai elnökkel és az orosz titkosszolgálat kibertámadások segítségével manipulálta az amerikai elnökválasztást.

Más a politika, mint az üzlet

Donald Trump az ovális iroda lakójaként kénytelen lesz megtanulni, hogy a diplomáciában, szemben az üzlettel, nincs olyan felsőbb intézmény, bíróság, amely eldönti a lefagyott vitákat, és nincs olyan hatóság sem, amely kikényszerítheti a bírói döntések betartását.

Az ENSZ-et ugyan ezért hozták létre, de minden tagországa szuverén állam, amely azt teszi, amit akar, amennyiben kész és képes kiharcolni az igaza érvényesítését. És ez különösen igaz egy olyan államra, amely közel 1800 nukleáris robbanófejjel rendelkezik.

Egy új hidegháború senkinek sem érdeke, ezért azokat a lépéseket, amelyeket Putyin az elmúlt években a nemzetközi politikában tett, sokan hajlamosak úgy értékelni, hogy egy hosszú távú koncepció részei. Eszerint az orosz államfő több lépésre előre tekintve, megfontoltan játszik.

Fenéket!

Megfeledkeznek arról, hogy Putyin sportja nem a sakk, hanem a dzsúdó. Ez a küzdősport nem a jó stratégiát, a hosszú távú gondolkodást, hanem a taktikát, a meglepetést díjazza. Putyin mint kiváló dzsúdós tudja, hogy gyenge helyzetben van. Az orosz gazdaság túlságosan függ az energiahordozók exportjától, a lakosság elöregszik és zsugorodik.

Csakhogy kedvenc sportjában a kisebb, a gyengébb játékos is győzhet a nagyobb ellen, ha ki tudja billenteni az egyensúlyából. Putyin a hamis hírek terjesztésétől kezdve a kiberháborún, a szélsőséges politikai csoportok támogatásán és a rejtett katonai akciókon (maszkirovka) át az orosz nukleáris katonai erőre való célozgatásig minden lehetséges eszközzel igyekszik felborítani a Nyugat stabilitását.

Hazudik reggel, délben, este

A korábbi amerikai elnökök, illetve olyan vezetők, mint Angela Merkel német kancellár vagy Francois Hollande francia államfő megtanulhatták, hogy Putyin szokásszerűen hazudik.

Letagadta az orosz hadsereg érintettségét a malajziai utasszállító repülőgép lelövésében Ukrajna felett 2014 nyarán. (Az orosz katonaságtól kölcsönzött rakétavetőről indított rakétát lőttek ki a gépre a szeparatisták ellenőrzése alatt álló területről - a szerk.).

A bizonyítékok tömege ellenére tagadja, hogy az orosz hadsereg részt vesz az Ukrajna délkeleti részén folyó polgárháborúban, oroszbarát lakosok spontán helyi felkelésnek állítva be az ügyet.

Visszautasítja, hogy az orosz titkosszolgálat meghekkelte az amerikai demokrata párt választási bizottságának számítástechnika rendszerét, mit sem törődve azzal, hogy az amerikai fél bemutatta a hackerek által használt komputerkódok egy részét.

Ronda vége lehet

Csak a demokraták állítják - így politikai propagandának tekinthető -, hogy Trump és Putyin viszonya barátai lesz, ám nem ez az igazi kérdés, hanem az, mi lesz akkor, amikor az ingatlanmágnás rájön, hogy Putyin valamilyen fontos dologban hazudott neki. A viszonyuk egy pillanat alatt ellenségessé válhat, ami arra bírhatja az amerikai vezetőt, hogy érzelmeitől vezetve reagáljon.

A megválasztott elnök a Trump: The Art of the Deal című könyvében megelőlegezte, mi jöhet ekkor. Azt írta, hogy amikor valaki komolyan vagy inkorrekten fenyegeti, vagy megpróbálja átverni, akkor természetéből fakadóan nagyon keményen válaszol. És ez gond, mert éppen az érzelmek azok, amelyeket - mindannyiunk érdekében - vissza kell fognia, amikor leendő orosz kollégájával tárggyal.

Ahhoz, hogy sikerrel kezelje az orosz államfőt, tudnia kell, hogy két Putyin létezik - írta korábban a New York Timesban Stephen Sestanovich a Culumbia University diplomáciával foglalkozó professzora. Az egyik magabiztos, rafinált és hatékony, a másik védekező, elszigetelt és bizonytalan önmagában.