Eljött az idő, hogy David Cameron volt brit miniszterelnök hívei úgy érezzék új esély nyílhat előttük. Cameron vezette a Konzervatív Pártot a 2016-os függetlenségi népszavazásig, amikor a brexit győzelme miatt le kellett mondania. A szabadelvű toryk az EU-val való nevezetes szakítás után a partvonalra kerültek, ám miután Liz Truss miniszterelnök „trussonomics” gazdaságpolitikájának (nagy adócsökkentések az államadósság jelentős növelése árán) látványos kudarca után sok minden megváltozhat – véli Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakírója.

A mérsékelt tory politika már abban testet öltött, hogy az országot az új kormányfő megtalálásáig de facto Jeremy Hunt pénzügyminiszter irányítja, aki Cameron minden kormányában szolgált. Ezt erősíti, hogy gazdasági tanácsadói posztot adott Rupert Harrisonnak, aki Cameron pénzügyminisztere, George Osborne kulcsfontosságú tanácsadója volt. Eközben Grant Shapps egy másik „Cameron-árva” vette át Suella Braverman belügyminiszter helyét, aki „civilben” kőkemény brexiter és kultúrharcos. Hivatalosan azért állt fel, mert megsértette az adatbiztonsági szabályokat, nem hivatalosan puhának találta a kormány bevándorlási politikáját.

Miközben a toryk vállalva, hogy miniszterelnökük a brit politikatörtének legrövidebb ideig szolgáló kormányfője lesz, lemondatták Trusst, lehetséges utódai, Penny Mordaunt, Rishi Sunak volt miniszterek mérsékelt konzervatívok közül érkezhetnek. Aki azonban azt hiszi, hogy a visszatérhetnek a régi szép idők, az téved. A Konzervatív Párt visszavonhatatlanul megváltozott 2016 előtti önmagához képest.

Brexit, brexit, brexit

A pénzügyminiszter jól teszi, hogy a pénzügyi stabilitás helyreállítását tartja legfőbb céljának, ám amíg a kormánypárt nem mond le a brexit színtiszta végrehajtásának hajszolásáról, addig mindig maradni fog egy lyuk a gazdasági stratégiájukon – véli a brit üzleti lap szakírója. Hiába csökkentenék például a vállalati adókat, ez nem serkentheti a gazdasági növekedést addig, amíg a piacokon úgy tekintenek egy országra, hogy nem érdemes ott beruházni, mert kiszámíthatatlan gazdasági környezetet kínál.

A konzervatívok szavazótábora a brexit előttihez képest megváltozott. Boris Johnson, az előző miniszterelnök összehozott egy olyan szavazóbázist, amelyben a brexiter tory és munkáspárti szavazók állnak egymás mellett, és úgy tűnik, ennek egyben tartásával kerülhetné el a párt a mostani nagy botlás után a látványos vereséget a következő parlamenti választásokon. Ezt nehéz lesz fenntartani, mert a tory parlamenti képviselők a politikai és gazdasági liberalizmus hívei, míg ezek a szavazók az államtól várnak védelmet a rájuk szakadt gazdasági gondok ellen.

Két lehetőség

A Financial Times cikkírója szerint két lehetőség maradt a kormánypárt előtt. Az egyik, hogy újjáépítik azt a koalíciót a konzervatív jobboldali szavazók és a baloldaliak egy része között, amit Johnson összehozott, ám nélküle és az ígérgetései nélkül, a másik, hogy visszatérnek a természetes társadalmi konzervativizmushoz. Az első esetén a brexit ügyében mérsékelt kormányfőnek kellene Truss helyére ülnie, aki inkább a felső középosztályra és az a feletti rétegre tolná a gazdasági válság terheit, és az alsó középosztály igényeit rendpártisággal igyekeznek kiszolgálni.

A második nem sok esélyt kínál a választási sikerre, de a vereséget mérsékelhetné, és a fegyelmezett költségvetési politikával rendbe tenné az állam pénzügyeit. Végrehajtása eddig nem látott fegyelmezettséget követelne a tory parlamenti képviselőktől, akiknek bele kellene törődniük, hogy sokuk jó eséllyel elveszti a mandátumát. Ebben az esetben kemény bevándorlási politikát folytathatna a kormány, ami sok szavazónak vonzó lenne.

A brit publicista szerint a toryk a választás elvesztése után – ahogy a hosszú kormányzás után ellenzékbe kényszerülő pártoknál lenni szokott – a gyökereikhez, azaz a tradicionális konzervatív értékekhez próbálnának visszatérni. Ezzel szembe mennének a választóközönség átalakulásával, amely az idősebb szavazók kikopásával inkább a liberálisabb, megengedőbb értékek felé tart. A Truss-féle konzervativizmus kudarcával, mintha a mérsékelt irányba tartana a brit kormánypárt, de hogy tényleg így lesz, arra semmilyen biztosíték nincs.