Pénteken (február 23-án) déltől informális uniós csúcson ülnek össze az EU-tagállamok állam- és kormányfői, ahol a főbb napirendi pontok között az EU következő hosszú távú költségvetése, a 2019-ben alakuló Európai Parlament (EP) összetétele  - a jövő évi választások után ugyanis csökkenhet a képviselői helyek száma - és más kapcsolódó intézményi reformok - köztük az úgynevezett csúcsjelölt, azaz a Spitzenkandidat állításának mechanizmusa, amellyel az Európai Bizottság elnökének választását tennék demokratikusabbá - lesznek. A napirendi pontok közül a nagyobb izgalmat vélhetően a költségvetés körüli egyezkedés válthatja ki, amelyhez egy héttel korábban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke egy sorvezetőt is adott az uniós döntéshozóknak.

A bizottság az akkor prezentált dokumentumában első alkalommal mutatta be számokkal is, hogy az egyes szakpolitikai területeken milyen pénzügyi következményei lennének a tagállami vezetők döntéseinek. A brüsszeli testület legkésőbb május 2-ig teszi közzé a következő, 2021-2027 közötti hétéves költségvetésre vonatkozó javaslatait, a mostani informális csúcstól pedig azt várja, hogy a javaslata kidolgozásához kapjon némi iránymutatást a tagállamok vezetőitől.

Kapcsolódó

A dokumentum abból indul ki, hogy az EU-nak meg kellene emelnie a jelenlegi 1 százalékos GNI-arányos büdzséjét 1,1-1,2 százalék közé, hogy meg tudjon felelni a saját vállalásainak és az új feladatokhoz - külső határok őrzésére, védelemre, oktatásra, digitális gazdaság fejlesztésére - úgy teremtsen elő több forrást, hogy ne kelljen drasztikusan megnyirbálnia például a kohéziós politikára és a közös agrárpolitikára (KAP) szánt támogatásokat, mint az uniós büdzsében két jelentős részt kihasító politikákat.

Bukta lesz?

Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének európai körútja és telefonos konzultációi alapján a csúcs előkészítésében résztvevő forrásoktól a Bruxinfo úgy értesült, hogy a tagállamok nagy többsége kész lenne a brit kilépés után akár többletbefizetés révén is pótolni a brexit miatt kieső évi 10-12 milliárd eurós forrásokat, illetve azok egy részét. Van viszont egy 4-5 országból álló csoport - Hollandia, Svédország, Ausztria, Dánia és a véljetően Finnország -, amely ellenzi a költségvetési források és befizetések emelését, e tagállamok maradnának a jelenlegi status quónál, azaz a kiadások főösszege maradjon a GNI 1 százalékán.

A Bruxinfo szerit a többéves költségvetés elfogadása kapcsán tagállamok egyetértenek abban, hogy a vita nem húzódhat el 29 hónapig, mint az előző hétéves (2014-2020 közötti) költségvetésnél, de azt is irreálisnak tartják, hogy már a 2019. május 9-i nagyszebeni EU-csúcsra meglegyen fő vonulataiban a megállapodás.

Az érzékeny pontok

A kohéziós és agrárpolitika kapcsán - még ugyan el sem dördült a startpisztoly a költségvetés vitájában - már megy az üzengetés. Bár a két politika keretének visszavágása szinte borítékolható, Magyarország azok között a tagállamok között van, amely nem szeretné, hogy e területeken bármi változás legyen. Ez nem véletlen, hiszen a rendszer az egyik legnagyobb haszonélvezője.

Az EB által kiadott dokumentum szerint 2014 és 2016 között Magyarországnak a közös piacból mintegy 10 milliárd eurós "haszna" volt a jövedelmek szintjén (ezzel a 14. legtöbbet profitáló tagállam), illetve uniós forrásokból évente átlagosan 4,6 milliárd eurónyi többletet húzhatott be (ami a 4. legjobb eredmény).

A regionális források több mint harmadát teszik ki a jelenleg nagyjából ezer milliárd eurós hosszú távú uniós költségvetésnek. Bár Juncker próbálta hangsúlyozni, hogy először a prioritásokban jussanak dűlőre a tagállamok és csak utána vitatkozzanak a pénzekről, ez vélhetően aligha lesz így. Nem kétséges, hogy a kohéziós források lesz a büdzsé kialakítását illetően az egyik fő csatatér.

Jönnek a feltételek?

Erre utalhat az is, hogy egyre gyakrabban kerül elő az az érvelés is - amely ellen Magyarország hevesen tiltakozik -, miszerint a fejlesztési pénzeket 2020 után a szolidaritáshoz, illetve az alapvető jogállamisági elvek betartásához kötnék. Egy erre utaló német dokumentumról szerdán a Financial Times írt, de ilyen jellegű feltételességet más, főleg nettó befizető országok is szorgalmaznának - és a jelek szerint komolyan is gondolják.

Az igazságügyért felelős uniós biztos, Vera Jurová felkérést kapott annak kidolgozására, hogy a jogállamisági kritérium valósággá váljon. A biztos várhatóan ősszel áll elő a javaslatával, amelyben elmondása szerint a betartandó uniós értékek egyértelmű meghatározására törekszik.

A bizottsági dokumentum a jelentősebb kondicionalitással kapcsolatban ezúttal viszont csak annyit említ, hogy minden ilyen mechanizmusnak átláthatónak, arányosnak és jogilag kikezdhetetlennek kell lennie. Miközben elméletileg minden uniós büdzséből történő kifizetésre vonatkozhat, "mindenféle pénzügyi feltételességnek pontosan behatároltnak, arányosnak kell lennie, és elégséges kapcsolatnak kell lennie az elvárt feltételek és a finanszírozás célja között". A vitának az esetleges jogsértésnek az uniós támogatások egyéni kedvezményezettjeire gyakorolt hatására is tekintettel kell lennie, így az Erasmus-diákokra, a kutatókra vagy a civil szervezetekre, akik nem tehetők felelőssé az ilyen kilengésekért.

Mekkorát kéne vágni?

A bizottság legutóbb kiadott iránymutatásában a kohéziós politika átalakítására három forgatókönyvet vázolt fel. Ez alapján az egyik a jelenlegi helyzet fenntartását tartalmazza a hét évre leosztott 370 milliárd eurós kerettel, a második variáció megszüntetné az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásainak folyósítását a fejlettebb régiók számára, ami 11 országot venne ki ebből a csoportból. A bizottság számításai szerint ez körülbelül 95 milliárd eurós (a jelenlegi EU-büdzsé 8,7 százalékának megfelelő) vágást jelentene. A harmadik variáció még tovább szűkítené a kohéziós forrásokból részesülők számát az uniós fejlettségi átlag 90 százaléka alatti országok körére, ami 124 milliárd eurós vágást, azaz a jelenlegi keret körülbelül 33 százalékos csökkentését eredményezné (ez a teljes többéves költségvetés 11 százalékát teszi ki). Érdemes megjegyezni, hogy a kohéziós politika két szűkített verziójának egyike sem érinti a jelenlegi kohéziós országokat, köztük Magyarországot sem, azaz ezek az országok nem esnének el ezektől a fejlesztési pénzektől.

Magyarország szempontjából a másik fontos "csatatér" az agrárpolitika lehet, ahol az egyik szcenárió szerint minden változatlan maradna, azaz a jelenlegi büdzsé 37 százalékát kivető, hét évre járó 400 milliárd eurós keret lenne, viszont ebben az esetben is hatékonyabb elosztást szorgalmazna a bizottság. Utóbbi a kisebb (kis- és közepes) gazdaságokat helyezné középpontba, ami a várakozások szerint lendületet adna a vidéki régióknak is.

A második variáció szerint a kasszát 30 százalékkal csökkentenék, ami mintegy 120 milliárd eurós vágást jelentene a hét évre. Ez a teljes büdzsé 11 százalékát teszi ki. E lehetőség azonban az egy gazdaságra jutó jövedelem 10 százalékos csökkenését eredményezné több tagállamban, illetve bizonyos ágazatokban még ennél is jelentősebb visszaesés következhetne be. A harmadik variáció szerint a kasszát 60 milliárd euróval csökkentenék, azaz 15 százalékkal zsugorodna a keret, ami ugyan a gazdaságoknál kisebb veszteséget eredményezne, de bizonyos szektorokra még így is jelentős hatással lenne.

Segítség a reformokhoz

A tagállamok vezetői előtt lévő bizottsági javaslatban az is újdonságnak számít, hogy most először említ egy olyan költségvetési alfejezetet is, amelyet elsősorban, de nem kizárólag az eurózóna számára hoznának létre a 2020 utáni büdzsében. A bizottság hét évre minimum 25 milliárd eurót különítene el szerkezeti reformok végrehajtására, de ez a keret állna rendelkezésre a nem eurózónatagok csatlakozásának ösztönzésre is.

A bizottsági dokumentum a Gazdasági és Monetáris Unió megerősítése érdekében megemlít egy külső sokkhatásoktól védelmet nyújtó stabilizációs funkciót is, amelyhez nem rendelt összeget, viszont annyit megemlít, hogy ehhez a majdani Európai Valutaalappal együtt az EU költségvetésének kellene garanciát nyújtania.

Honnan lehetne több bevétel?

A bizottság javaslata a bevételi oldalra is tesz javaslatot. Jelenleg az EU költségvetésének a fő bevételi forrása a tagállami befizetések, de származik még bevétele a hozzáadottérték-adó egy részének befizetéséből is.

Ehhez a bizottság a költségvetés finanszírozásának lehetséges forrásaiként megjelöli a kibocsátás-kereskedelmi rendszert, a közös konszolidált társaságiadó-alapot - amelyet vagy digitális komponenssel vagy harmonizált hozzáadottérték-adóval kombinálnának -, illetve az eurózóna jegybankjainak az euró kibocsátásából származó profit  egy részét.

Az EP is büntetné a renitens tagállamokat

Csütörtökön az Európai Parlament költségvetési szakbizottsága is szavazott két jelentésről a 2020 utáni uniós keretköltségvetést érintően - írja a Bruxinfo. A jelentésekről a márciusi plenáris ülésen szavazhat a parlament, amit így az EB is figyelembe vehet javaslatának elkészítésekor. Az EU-szerződés értelmében az EP nem módosíthatja a tagállamok által elfogadott hétéves költségvetésről szóló rendeletet, de elutasíthatja illetve jóváhagyhatja azt.

A jelentések szerint az EP-képviselők a kiadások szintjét a GNI 1,3 százalékára növelnék 2020 után, 2027 után pedig áttérnének az ötéves költségvetési ciklusokra. Létrehoznának egy mechanizmust, melynek értelmében pénzügyi következményekkel kellene szembenézniük azoknak az országoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az EU alapértékeit. Ezt azonban nem az EU-büdzsé felhasználásával képzelik el.

Az EP-bizottság szeretné, ha az EU a jelenleginél több pénzt fordítana a k+f programokra (a Horizon2020-at követő program), az Erasmus+ programra, a fiatalok foglalkoztatására, a kkv-k támogatására és az ún európai hálózat-összekapcsolási eszközre, vagyis az infrastrukturális beruházásokra.

A parlament költségvetési bizottsága nagyobb rugalmasságot tartana szükségesnek az előre nem látható kiadások miatt, a fel nem használt forrásokat pedig az EU költségvetésében tartanák ahelyett, hogy azokat visszautalnák a tagállamokhoz.

Az EP-képviselők a brexit által ütött lyukat csak saját forrásból pótolnák, azt pedig kikötik, hogy az európai adófizetők terhei nem emelkedhetnek. Saját bevételi forrásként a jelentés szerint szóba jöhet a módosított áfa-bevételek, a társasági adóbevételek egy bizonyos hányada (CCCTB), pénzügyi szolgáltatásokra kivetett adó, a digitális szektorban aktív cégek megadóztatásából származó bevétel egy része, esetleges környezetvédelmi adók bizonyos hányada. Emellett viszont valamennyi költségvetési visszatérítéseket és korrekciókat eltörölnének.

Képünk forrása: Shutterstock.