Holmes-ügy: a csalóval együtt buktak le azok is, akiket átvert

Elizabeth Holmes sztorija az egyetlen vércseppből átfogó vérvizsgálatot lehetővé tevő újdonság ígéretével olyan drámai, meghökkentő történet, hogy már túl van az első róla szóló könyvön (Bad Blood), egy népszerű podcaston és a hírek szerint jó úton halad afelé, hogy hollywoodi mozifilm készüljön belőle. Nem pusztán arról van azonban szó, hogy egy zseniális manipulátor rá tudott venni számos minden hájjal megkent befektetőt cége finanszírozására, hanem arról is, hogy milyen az a pénzügyi-befektetői kultúra, ahol annyi nagy átverés után még mindig újabbak fordulhatnak elő? - teszi fel a költői kérdést a Guardian.

Holmes kisasszony 19 évesen alapította meg az orvosi diagnosztika egy elemét, a vértesztelést alapjaiban megújítani hivatott vállalatát a Theranost. Egyetlen szuri az ujjbegyen, egyetlen csepp vér, azonnal elkészülő eredmény sok olyasmiről, amit egy vérképből meg lehet állapítani. Ez volt az ígéret, amire a vállalatot létrehozta, félbe hagyva a Stanford Egyetemen folyatott tanulmányait. A történet elején egymás után jelentek meg az újdonságot fényező újságcikkek, a Forbes 2015-ben, pályája csúcsán Holmest a legfiatalabb saját erejéből meggazdagodott amerikai milliárdosnak minősítette, miután a 800 alkalmazottat foglalkoztató Theranos akkor kilencmilliárd dollárt ért.

A következő évben, miután a Wall Street Journalban megjelent cikkekből kiderült, hogy az ígéret kamu, a Forbes megváltoztatta becslését: a Theranost immáron nulla dollárra értékelte, Holmest pedig a világ 19 leginkább csalódást keltő vezetője közé helyezte. A cégvezetőt a 2021 augusztusában kezdődött a perében több befektetési csalási vádpontban bűnösnek találták, és – ha a várható fellebbezés nem hoz eredményt – néhány évre börtönbe kerülhet. Utóbbi vélhetően azért nem lenne több, mert büntetlen előéletű.

A nagy tanulság

Amikor jól mentek a dolgok olyan emberek ültek a Theranos igazgatóságában, mint Henry Kissinger és George Shultz volt amerikai külügyminiszterek és a tárgyaláson kiderült, milyen kiterjedt hálózat gondoskodott arról, hogy megvezesse az okos emberek hírében álló befektetőket, akik köszönőlevelekben fejezték ki hálájukat, hogy a vállalat elfogadta a pénzüket. Néhány szerencsétlent leszámítva, akik őszintén hittek az új diagnosztikai lehetőségben, megdöbbentő, hogy a politikai, a pénzügyi és a médiaelit tagjai milyen mértékben voltak híján volt annak, hogy kétkedjenek a csodában.

Az ügy tükröt tart a Szilícium-völgy üzleti-befektetési kultúrája elé, amelyet az az általánosan elterjedt „elv” vezérel, miszerint „fake it till you make it”, azaz „tettesd, amíg meg nem tudod tenni”. A cégalapítók ennek szellemében óriási ígéretekkel kábítják a befektetőket, amelyeket a legtöbbször nem igazán tudnak alátámasztani. Miután azonban mindenki ezt csinálja, az igazságszolgáltatás szervezetei nem sokat törődnek azzal, hogy ebben benne rejlik a nagy átverés lehetősége. Ráhagyják a pénzemberekre, hogy ne hagyják megvezetni magukat. Holmes esetén a svindler helyén látnokot láttak.

Szakértők most úgy vélik, hogy a Theranos és Holmes látványos bukása óvatosságra fogja késztetni azokat a jogi irodákat, amelyek tanácsokat adnak a kezdő vállalkozásoknak és vállalkozóknak. Arra fogják biztatni az utóbbiakat, hogy ne lódítsanak, csak olyasmit ígérjenek, amiért kezességet tudnak vállalni.

Kisebb tanulságok

Az ügy két kisebb tanulsága az alkalmazottakkal, illetve a pereskedéssel kapcsolatos. A Theranos esetében két alkalmazott is vállalta, hogy jó szándékú bejelentőként volt főnöke ellen tanúskodik. Bár az évek során a vállalat sok munkatársa gyanította, hogy cégük nem tudja majd teljesíteni, amit ígért, nem tettek fel kérdéseket. Tyler Shultz, aki közülük vállalta a tanúskodást a perben, abban bízik, hogy viselkedése követőkre talál más olyan nagy cégeknél is, ahol az alkalmazottaknak hallgass a nevük.

A szakértők szerint az ítélet megmutatta azt is, milyen nagy kockázat rejlik abban, ha egy perben a vádlottat állítják szembe a vele szemben megfogalmazott vádakkal. Holmes védői ezt a hazárdjátékot játszották, és elbukták, mert az esküdtszék nem vette be, hogy Holmes jóhiszeműen járt el. Ez az előbbiekhez hasonlóan vélhetően hosszú időre intő példa lesz a csalási ügyekben eljáró ügyvédeknek.

Nem bírósági Ítélet

A történet ítéletet mond a befektetőkről is. Az Egyesült Államok kormánya és jegybankja éveken át gazdaságösztönző csomagokkal, rekordalacsony kamatokkal és eszközvásárlásokkal döntötte a pénzt a gazdaságba, hogy elkerüljék a válságokkal járó csődöket, s ezzel a vállalatokban fekvő befektetői tőke elértéktelenedését. A pénzeső célja az lett volna, hogy életben tartsa a tőkepiacokat, amelyek az egyéni befektetők bölcs döntéseinek köszönhetően segíthették volna a gazdaság kilábalását a gödörből.

Csakhogy nem ez történt, pénzinjekciók nem innovációs hullámhoz vezettek olyan technológiák terén – a zöldgazdaságban, az egészségügyben –, amelyek megalapozhatták volna a társadalom jövőjét, hanem eszközbuborékok felfúvódását táplálták. A Guardian szerkesztői szerint a Theranos esetén óriási összeg égett el a semmiért. A befektetők egy halom pénzt szórtak el meggondolatlanul – jut is, marad is alapon –, amelyet hasznosan is elköthettek volna, ha óvatosabbak lettek volna.