Katasztrofális volt a Nemzetközi Valutaalap részvétele a több mint hét éve húzódó görög adósságválság kezelésében. Nem tanult a hibáiból, csak újabb és újabb szenvedést okozott a görög társadalomnak. Emiatt az itt ideje, hogy az IMF igazgatósága hét eleji ülésén vonja vissza az alap részvételét Görögország segélyezésében és írja le az eddig folyósított hiteleit - követeli Ashoka Mody, a Princeton University professzora, az IMF kutatási és európai osztályának korábbi igazgatóhelyettese.

Nem akarták

Kapcsolódó

Először is az IMF-nek soha nem szabadott volna bekapcsolódnia a görög adósságválság kezelésébe - kezdi indokai sorolását a szakértő. Az európai vezetők 2010 márciusának végén, amikor a görög állam csődben volt, nem akarták, hogy a Valutalap részt vegyen a helyzet kezelésében, mert attól tartottak, hogy ez az eurózóna egészéről állítana ki rossz bizonyítványt.

Jean-Claude Juncker, aki akkor az közös európai valutát használó országok pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoportot vezette, nagyon világosan megfogalmazta a lényeget: ha Kalifornia államnak finanszírozási gondjai akadnának, az Egyesült Államok nem kérné az IMF segítségét a probléma megoldásához.

Az ősbűn

Angela Merkel német kancellár azonban az IMF részvétele mellett döntött, mert ezzel akarta meggyőzni a német adófizetőket, hogy országuk visszakapja azt a hitelt, amelyet a görögöknek nyújt. Dominique Strauss-Kahn, a Valutaalap akkori elnöke egyetértett a részvétellel, mert lehetőséget látott ebben szervezete jelentőségének hangsúlyozására. Így végül az IMF főként a német kormány eszközeként szállt be a görögök hitelezésébe.

A nagy hiba

Ezután követték el az egész projekt legnagyobb hibáját. Az IMF néhány igazgatósági tagjának heves tiltakozása ellenére, az európai és amerikai döntéshozók áterőltették az első hitelcsomagot, amely - megszegve az IMF alapszabályát - nem kényszerítette rá a görög adósságok magánhitelezőit, hogy leírják követeléseik egy részét.

Az indok az volt, hogy egy ilyen lépés a fizetésképtelenség láncreakcióját indította volna el a világ pénzügyi piacain, azaz 2008 után újra lefagytak volna a hitelpiacok.

Így aztán az IMF és az eurózóna kormányai átvették a tartozások jelentős részét, a görög adósságállomány nem változott, azaz továbbra is visszafizethetetlenül magas marad. A görög kisembert rákényszerítették, hogy durva nadrágszíjmeghúzás árán vegye át az adósságtörleszlést az ország új hitelezőivel szemben. A görög gazdaság a padlóra került.

Hibára hiba

Az IMF felismerte ugyan a hibát - amint ez egy kiszivárogtatott belső dokumentumból kiderült -, ám nem változtatott a magatartásán. Ahelyett, hogy önmagát is hibáztatta volna, 2014-ben további megszorításokat kényszerített a görögökre. Végül az év végén egy közjogi patthelyzetet kihasználva az akkori ellenzék a parlamentben megbuktatta a jobboldali kormány, amelynek helyét 2015 elején a baloldali Sziriza vette át. Ez adósságkönnyítést követelt a hitelezőktől.

Mody szerint soha nem volt nyilvánvalóbb a válságkezelés kudarca, mint ekkor. Az adósságot a kezükben tartó eurótagok és a Valutaalap újabb kemény intézkedéseket követelt - mintha azt várták volna egy törött lábú betegtől, hogy előbb fussa körbe a kórházat, és csak utána feküdhet be az intenzív osztályra. Ráadásul a beteget, a görögöket okolták a patthelyzetért, mondván: nem hajlandóak együttműködni.

Az abszurditás csúcsa

A helyzet abszurditása 2015 közepén érte el a csúcsát, amikor az IMF világossá tette, hogy az akkor elfogadott harmadik hitelprogram nem segíthet Görögországon, ha nem engedik el adóssága egy részét. (A Valutalap nem is adott már pénzt ehhez a körhöz - a szerk.) Az elemzés szerint csökkenteni kell a tartozásokat és meg kell szüntetni a megszorításokat. Így növekedésnek indulhat a görög gazdaság, és idővel saját lábára állhat az ország, azaz önállóan vehet fel hiteleket a magántőkepiacról.

Próbálkozik

Az IMF azóta igyekszik tartani a jó irányt. Folyamatosan noszogatja európai partnereit, hogy írják le görög követeléseik számottevő részét. Berlin azonban elzárkózik ettől, csak apróbb enyhítésekre hajlandó. Így aztán marad minden a régiben, és ahogy az a Valutaalap elemzéséből kiderült az adósságok a következő évtizedekben tovább nőhetnek egészen a csillagos égig (a GDP több mint 200 százalékáig).

Ennek semmi értelme - véli Mody. Napról napra csökken az esélye, hogy az eurótagállamok valaha egy fillért is visszakapnak a hiteleikből. Az agóniának csak az vethet véget, ha az IMF drámai lépést tesz. Emiatt kell kilépnie a folyamatból követelései leírásával.

A Valutaalap tőkéjét összeadó országok minden bizonnyal elfogadják, hogy a pénzügyi intézmény időnként veszteséget szenved el. (Görögország adósságának kétharmadát az euróállamok finanszírozzák, az IMF-re kevesebb mint öt százalék, nem egészen 17 milliárd dollár jut - a szerk.) Mody úgy véli, hogy a visszalépés javítaná az IMF hitelességét és rákényszerítené az európaiakat, hogy oldják meg végre a görög adósságválságot.