Ne hagyják, hogy a görög nyugdíjak veszélyeztessék az eurót! Ezzel a címmel közöl egyfajta segélykiáltást-figyelmeztetést a Bloomberg szerkesztősége az EU vezetőinek címezve. Görögország kis ország, 2015-ös vesszőfutása azonban mégis elég nagy válság volt ahhoz, hogy emiatt kockára kerüljön az eurózóna fennmaradása - folytatódik a cikk.

Egy évvel hatalomra kerülése után úgy tűnik, az Alekszisz Ciprasz miniszterelnök vezette kormány elszánta magát arra, hogy teljesíti az hitelezők elvárásait, hogy cserébe Görögország megkapja az eurótagállamok kedvezményes kölcsönét. Egyik fél sem engedheti meg magának, hogy utolsó nagy nézeteltérésük, a nyugdíjreform körüli vita újra veszélybe sodorja a közös európai valutát.

Törékeny többség

A görög gazdaság továbbra is az intenzív osztályon fekszik, a munkanélküliség nagyon magas, de a helyzet javul. A GDP idén várhatóan már csak 0,7 százalékkal zsugorodik és 2017-ben 1,9 százalékkal nőhet. Az államadósság besorolását - igaz, a befektetésre nem ajánlott sávon belül, de - felminősítették.

A belpolitikai helyzet azonban továbbra is törékeny. Miután néhány koalíciós képviselő átigazolt az ellenzékhez, a Ciprasz-kormányt támogató parlamenti többség minimálisra zsugorodott. Ahhoz, hogy ne térjenek vissza az elmúlt évben tapasztalt turbulens politikai-gazdasági folyamatok két feltételnek kell teljesülnie - vélik a Bloomberg szerkesztői.

Két feltétel

A görög kormánynak szilárdan ki kell tartania amellett, hogy együttműködik a hitelezőkkel az ország válságának kezelésében, miközben a görögök európai partnereinek a korábbinál nagyobb rugalmasságot kell mutatniuk. A nyugdíjreform és a privatizáció folytatása elengedhetetlen, ám az eurótagállamoknak elvárásaik puhításával javítaniuk kell ezek sikerének esélyét.

Privatizáció

Ami a magánosítást illeti a repülőterek, kikötők üzemeltetési jogának eladásából és más állami vagyonelemek értékesítéséből 1,5 milliárd eurónak kellene idén befolynia. A kormány hezitál, mert attól tart, hogy a folyamat erőltetése miatt áron alul kell megválnia a nemzeti vagyon egy részétől. Ha részben emiatt nem sikerül tartani a tervet, akkor kevesebb lesz a bevétel.

A hitelezőknek azonban nem szabad mereven ragaszkodniuk céljaikhoz. Elvárhatják, hogy a görög fél tegyen erőfeszítéseket ezek elérése érdekében, ám nem szabadna elfelejteniük, hogy a reformok iránya és a stabilitása a fontos, nem az, hogy milyen gyorsan hajtják végre azokat.

Ha ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormány gyorsabban teljesítse vállalásait, mint tudja, azon az áron is, hogy elkótyavetyéli a vagyont, az nem szolgálja a céljaik elérését.

Nyugdíjreform

A nyugdíjreformmal kapcsolatban a legélesebb vitapont az, hogy miként érjék el a tervezett megtakarítást a nyugdíjkasszában. A kormány adóemelést akar, a hitelezők inkább a nyugdíjakat vágnák meg. Az utóbbiak legfőbb érve, hogy a görög adóbehajtás enyhén szólva nem hatékony.

Ez az a kétség, amit az eurótagállamoknak háttérbe kellene tolniuk mindaddig, amíg a kormány folyamatosan javítja költségvetési gazdálkodását. Nem kellene előírni a görögöknek, hogy milyen arányban osszák meg a nyugdíjmegtakarításokat a bevételek növelése és a kiadások csökkentése között.

Adósságkönnyítés

Végül, de nem utolsósorban fontos, hogy a hitelezők végre belegyeztek az államadósság terheinek mérséklésébe. Mindenki tudja, hogy a görög tartozásokat nem lehet visszafizetni, ezért már régen el kellett volna kezdeni a tárgyalásokat az enyhítésükről. A részletekről nem kell gyorsan döntetni, de a konkrét egyeztetéseket el kell kezdeni. Ez adhatna némi reményt a görögöknek, arra, hogy egyszer vége lesz vesszőfutásuknak, ezért érdemes eltűrniük az újabb nadrágszíjmeghúzásokat.

Szerencsétlen múlt

Az Európai Unió ésszerűtlenül magas költségek árán tavaly rákényszerítette Cipraszt, hogy feladva választási ígéreteit pontról pontra végrehajtsa a hitelezők elvárásait a görög gazdaság életben tartása érdekében. Ha az unió döntéshozói el akarják kerülni a szerencsétlen tavalyi események megismétlődését, nagyvonalú győztesként kell viselkedniük!