Akármilyen véleménnyel voltak a politika iránt érdeklődők és politikustársai Vlagyimir Zsirinovszkijról, az elnevezésével homlokegyenest ellenkező politikát folytató Oroszországi Liberális Demokrata párt napokban elhunyt alapítójáról és elnökéről, ő az egyik olyan történelmi figura, akinek számottevő felelőssége van abban, hogy Oroszországban létrejött a jelenlegi pártállami rendszer – írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája, aki korábbi oroszországi újságírói pályáján találkozott a politikussal. Ebben a szisztémában a hatalomból kimozdíthatatlan kormánypártot álellenzéki, biodíszlet pártok veszik körül.

A politikusi szerep, amit magának választott, az ultranacionalista szerepe volt. Bár azzal vádolták, hogy nem véletlenül simogat meg férfi újságírókat, mindig tagadta a pletykákat, amelyek szerint meleg lett volna. Militáns hevülettel támadta a homoszexualitást és ugyanilyen hangosan prédikált a tradicionális értékekről. Köztudottan hedonista életet élt, amihez a politikából teremtette elő az anyagiakat, miközben a szegények védelmezőjének állította be magát. És ezt simán el tudta adni a választók egy érzékelhető részének.

Dmitrij Medvegyev, volt államfő és miniszterelnök, akit egykor az orosz gazdaságot felvirágoztató liberális politikusnak tartottak, ám végül Vlagyimir Putyin környezetének egyik zombijává vált, lelkendezve búcsúzott volt politikus kollégájától. Hosszasan fényezte a Telegramon megjelent posztjában Zsirinovszkijt, aki szerinte a geopolitikai és szociális kezdeményezések szuperinnovatív, kimeríthetetlen forrása volt. Úgy emlékezett rá, mint kiegyensúlyozott elemzőre, pragmatikus politikusra, ami összhangba tudta  hozni komoly politikusi énjét és színes egyéniségét.

Politikai karrier

Politikai karrierjét úgy kezdte, hogy pletykák szerint pártja az 1991-ben még létező szovjet titkosszolgálat, a KGB segítségével jutott be a Dumába, mire párttársai kirúgták a pártból. Az ajtón távozott, ám visszatért az ablakon és ráborította az asztalt belső ellenfeleire. Elindult a még a Szovjetunióban lévő Oroszország államfői posztjáért 1991-ben Borisz Jelcinnel és Nyikolaj Rizskovval szemben, és meglepetésre megszerezte a szavazatok 7,9 százalékát. A Bloomberg cikkírójának ennek ellenére az volt a benyomása, hogy fő célja mindig a figyelem felkeltése volt.

Abban az időben érdes hangjával és lobbanékony természetével jelent meg a színen, amivel olyan volt, mint egy nagyhangú odesszai kofa. Ugyanakkor ezzel a fellépéssel élesen elvált  környezetéből, amely akkoriban szürke, jellegtelen, pártapparátcsikokból politikussá vált figurákból állt. Már akkor performanszként adta elő politikai tevékenységét a közélet iránt érdeklődő közönségnek.

Ötször indult elnökválasztásokon sikertelenül, miközben az első évek hektikus szereplése után átformálta pártját jól olajozott kampánygépezetté. Ez aztán az elmúlt bő harminc évben mindig szépen hozott mandátumokat azoknak, akik parlamenti képviselői fizetésből akartak élni. Pártja sokkolta az orosz politikai elitet, amikor 1993-ban a parlamenti választásokon megszerezte a szavazatok 23 százalékát, ám ezt követően 10-13 százalékokat hozott és legutóbb, 2021-ben ez lement 7, 5 százalékra.

Megélhetési politikus

Meghökkentő kijelentéseit - például, hogy ki kellene jelölni egy kötelező férfit minden egyedül élő nőnek és egy üveg vodkát minden férfinak – nyugodtan elmondhatta, mert nem győzni akart a politikai versenyben, hanem örökké versenyben maradni. Ha megjelent egy gazdag lobbista, aki be akart vinni valamilyen számára kedvező törvényt a Dumába, Zsirinovszkijra és képviselőtársaira mindig számíthatott. Pártjánál hírek szerint a mandátumoktól a szavazatokig mindennek volt egy ára. Az azóta kicsinált Projekt független civil szervezet 2019-ben 142 millió dollárra (49 milliárd forint) becsülte vagyonát, ami az orosz elitben nem kirívó teljesítmény.

Fényűző életmódja és legendás szaunapartijai nem fordították el tőle pártja hűséges szavazóit, akik szerették nagyszájú, nacionalista szövegét, ami közelebb volt a komédiához és a paródiához, mint a valódi politikai kommunikációhoz. Túlságosan furcsa, színes egyéniség volt ahhoz, hogy belesimuljon szürke politikustársai közé, egész viselkedésével kilógott a környezetéből. Az orosz felső tízezer cinikus udvari bolondja volt, ahogy azt egyik jellegzetes megjegyzése is bizonyítja: „A diktatúra székrekedés, a demokrácia hasmenés. Tessék választani!”

A Bloomberg cikkírója ugyanakkor úgy gondolja, hogy szélsőségessége egyfajta mintául szolgált az országot vezető politikusoknak, akik az elmúlt egy évtizedben egyre inkább átvették nyers, agresszív stílusát és összevissza halandzsázását. A Bloomberg cikkírója szerint nem hagy hátra értékelhető politikai örökséget. Jobb lett volna, ha Zsirinovszkij lett volna az orosz politikai élet egyetlen durva figurája, akit nem kellett komolyan venni, ha valós hatalommal rendelkező politikusok nem vették volna át viselkedését, amit viszonyt nagyon is komolyan kell venni.