Közel három évtized telt el azóta, hogy a Szovjetunió összeomlott. Akkor a nyugati megfigyelők között kevesen voltak, akik fogadni mertek volna rá, hogy az országban egy liberális demokráciának nevezhető politikai rendszer alakul ki, és akiknek voltak ilyen reményeik, azok most azt láthatják, hogy esélye sincs ennek fordulatnak - kezdik a június végi alkotmányos népszavazásról szóló elemzésüket a Financial Times (FT) szerkesztői, akik fejtegetésük végén szokatlan következtetésre jutnak.

Egy volt szovjet titkosszolgálati tiszt lojális oligarchákból álló klánja áll Oroszország élén, akik egy tökéletes Patyomkin-demokráciát csináltak az ország politikai rendszeréből. Vlagyimir Putyin államfő a frontember és a rezsim fennmaradásának garantálója. Az alkotmányos népszavazás eredményeként újrakezdik az elnöki ciklusok számolását, így még kétszer újraválaszthatják, ami azt jelenti, hogy 2036-ig, 83 éves koráig Oroszország elnöke maradhat. Ezzel az ország visszatért több száz éves, a cároktól a pártfőtitkárokon át immáron az elnökökig nyúló kormányzási modelljéhez, az egyszemélyes vezetéshez.

Kapcsolódó

Törékenynek látszott

Ennek ellenére az elmúlt hónapok machinációi alapján az FT szerkesztői törékenynek látják a putyini rendszert. Az év azzal indult, hogy az elnök népszerűségi mutatója majdnem rekordalacsony szintre hanyatlott, jelezvén, hogy messze van már 2014, amikor a Krím félsziget megszerzése nyomán a csillagos egekben járt. A stagnáló gazdaság, a hanyatló jövedelmek és a nyugdíjkorhatár emelése - amelynek nyomán a férfiak például nagyjából a halálozási átlagéletkor elérésekor vonulhatnak vissza - megtette a rezsim szempontjából negatív hatását.

A Kreml úgy döntött véget vet a Putyin utódlásával kapcsolatos találgatásoknak - akkor még úgy volt, hogy 2024 után nem lehet újraválasztani, és az a veszély fenyegetett, hogy hosszúra nyúló időszak következik, amelyben az elnök béna kacsként folytathatja országa érdekében végzett munkáját. Sokan bölcs előrelátást láttak ebben, ami bizonyítja, hogy Putyin kiváló stratéga. Gleb Pavlovszkij, a Kreml egyik korábbi megmondóembere azonban úgy látja, hogy az elnök törzskara inkább egy jazzegyüttesre hasonlít, amelyet az improvizációk jellemeznek.

180 fokos fordulat

Putyin az év elején előállt alkotmányos reformjaival, amelyek erősítették a kormány és az állami stratégiai tanácsadó testület befolyását, miközben gyengítették az elnöki hatalmat. Ez elindította a spekulációt, hogy Putyin háttérbe akar húzódni az államfői pozícióból, ahonnan informális befolyással, a "nemzet atyjaként" tarthatja kezében az ország irányítását. Aztán jött egy 180 fokos fordulat: egy képviselő javasolta az elnöki ciklusok újrakezdését, amivel utat nyitott további, összesen 12 éven át tartó Putyin-elnökség előtt.

Aztán beütött a koronavírus-járvány, amit nem vett komolyan az orosz vezetés, majd az elnök vidéki "bunkerébe" húzódva, a helyhatóságra hagyva a válságkezelés nagyját vészelte át a bajt. Belementek egy rosszul kiszámított olajárháborúba Szaúd-Arábiával - ahelyett, hogy csökkentették volna az olajkitermelést válaszul a gazdasági krízis miatt visszaesett keresletre, felpörgették a kutakat, hogy a túlkínálatból fakadó áreséssel tönkretegyék ellenfelüket, ám a szaúdiak felvették a kesztyűt. Egy szóval rossz döntésekkel súlyosbították a válság miatt amúgy is súlyos gazdasági bajokat, amit a családok és a vállalatok is a saját bőrükön éreznek.

Sovány esélyek

Mindez az elnök népszerűségi indexének további eséséhez vezetett, s bár a referendumon az oroszok 78 százaléka támogatta a reformokat, ez legalább annyira az azok között található a szociális ígéretekről szólt, mint a Putyin iránti lojalitásról. A következő évtizedre alig maradt valami, amit a rezsim nyújtani tud a népnek. A korábbi magas energiaáraknak köszönhető exportbevételt nem használták fel az ország modernizálására, így nincs mire építeni a gazdasági fejlődést.

Az alkotmányos változtatásokról szóló népszavazással lélegzetvételnyi időhöz jutott az ország élén álló elit, amit elvileg felhasználhatna arra, hogy betoljon némi pénzt az életszínvonal javításába. A járványt követő gazdasági válság azonban kiürítette az államkasszát, így újra felvetődhet az év elején még aktuális kérdés: nem kellene egy új arcot találni az ország élére, aki új reményeket ébresztve életben tarthatná a putyini, azaz a régi rezsimet? Egy biztos, 2024-ig még Putyin menetel Oroszország élén, ám újrakezdődhetnek a találgatások a számos lehetőségről arról, hogyan húzódhatna vissza. A Kreml jazzegyüttese újrakezdheti az improvizálást.