Csacsinak kell minősítenünk, aki az amerikai elnökválasztások előtt két évvel megjelenő közvélemény-kutatásokból mélyebb következtetéseket von le, de azért némi üzenetük van - véli Jonathan Bernstein, a Bloomberg publicistája, több amerikai egyetemen oktató politológus. Ahogy az időközi választások lezajlanak a média érdeklődése természetesen fordul a következő elnökválasztás felé, hiszen 2019 nyarán elindulnak az előcsatározások.

Az izgalmak a demokraták elnökjelöltjeinek meccsén várhatók, hiszen a dolgok jelen állása szerint a republikánusoknál Donald Trump, a regnáló elnök száll harcba újraválasztásáért. A két friss felmérés egyikét a Des Moines Register készítette Iowa állam politikai hangulatát fürkészve, a másikat, egy országos népszerűségi listát a CNN rendelte meg. Iowa azért érdekes, mert hagyományosan itt tartják a pártok első elnökjelölő szavazásukat az elnökválasztási év első hónapjaiban.

Kapcsolódó

Csak semmi kapkodás

Bernstein szerint a mostani felmérések nem sokat mutatnak, mert egy évvel a szavazás előtt a választók még kevesen tudják, kit támogatnának. Ennek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy felesleges volt elkészíteni ezeket a közvélemény-kutatásokat, amelyeket nyugodtan figyelmen kívül hagyhatunk. Ha nem tesszük ezt, akkor három körülményre érdemes figyelnünk.

Az egyik dolog, amit az ilyenkor készült vizsgálatok jeleznek az, hogy mennyire ismertek a lehetséges elnökjelöltek. Joe Biden ezért vezethet Iowában: nyolc éven át volt alelnök Barack Obama elnöksége alatt, miközben más demokrata politikusok ehhez képest árnyékban végzik a munkájukat. Logikus, hogy a válaszadók, akiket váratlanul ér a kérdés, kit támogatnának, a mellé teszik az X-et, akit ismernek. Egy évük van rá, hogy ezen változtassanak.

Mindenkit szeretnek

A másik torzító tényező, hogy a párthívek ilyenkor még kedvelik vezető politikusaikat. Iowában minden a listán szereplő lehetséges jelölt sok-sok jó pontot kapott. Akit ilyenkor lepontoztak volna, annak el kellett volna gondolkodnia azon, hogy induljon-e egyáltalán. Ugyanakkor ez is azt jelzi, hogy a szavazók nem sokat tudnak a lehetséges elnökjelöltekről. Könnyen mozdulhatnak el például egy szimpatikus, de radikális, ezért a győzelemre kevésbé esélyes indulótól egy mérsékeltebb felé.

Végül a harmadik torzító tényező az aktuális felhajtás, mármint az, hogy kivel foglalkozik valamilyen ügy kapcsán a sajtó. Ez adott hátszelet a Beto O"Rourke volt texasi szenátornak, aki éppen most "terítéken van". Amikor azonban megindul jelöltek versenye, akkor a sajtó hol az egyikükre, hol a másikukra fog koncentrálni, így ez a hatás eloszlik közöttük.

Mit mutatnak

Jelenleg tehát azt látjuk, hogy a jól ismert politikusok vezetnek. Biden után a második Bernie Sanders szenátor, aki 2016-ban megszorongatta Hillary Clintont, a demokraták későbbi elnökjelöltjét, ám második helye arra utal, hogy hajtania kell, ha versenyben akar lenni. O"Rourke kiugrása a Bloomberg publicistája szerint figyelmen kívül hagyható. Amy Klobuchar szenátor támogatói biztosan örülnek neki, hogy a topba került.

Összességében a lehetséges jelöltek igyekeznek majd felkerülni a következő hasonló népszerűségi listákra, hogy több figyelmet és lehetőleg elismerést kapjanak a médiától. Mivel sokan állhatnak rajthoz, egy kis jó hír is elég lehet ahhoz, hogy életben tartsa a reményeit egy-egy indulónak a következő fél évben.