Emmanuel Macron 2017-es elnökválasztási győzelme óta nem csinál titkot abból, hogy egy a mostaninál erősebben integrált Európáról álmodik, ám az elmúlt időszakban mintha túl nagy hevülettel látott volna neki az uniós politika formálásának. Legalábbis sok uniós vezetőtársa türelmét teszteli, hogy egyeztetések nélkül hoz "közös" európai döntéseket - írja a Financial Times. Lényegében egymaga döntötte el, hogy enyhülést kezdeményez a lefagyott orosz-EU viszonyban, hogy elutasítja két balkáni ország uniós felvételi folyamatának folytatás és magára maradva is makacsul igyekezett lerövidíteni a brexit határidejének meghosszabbítását.

Philippe Lamberts, a Zöldek európai parlamenti frakciójának társelnöke szerint Macron olyan, mint a Csillagok háborúja Palpatine császára, miután éppen úgy megrészegítette a hatalom, ahogy a filmsorozat gonosz uralkodóját. Eléggé császárian viselkedik - helyeselt erre a jellemzésre egy brüsszeli diplomata.

A felszín alatt felhalmozódó ellentétek napfényre kerültek, amikor Macron európai bizottsági biztosjelöltjét leszavazták az Európai Parlamentben. Sylvie Goulard megalázó bukása után az új jelöltet, Thierry Bretont is kisiklathatják, ami komoly fejtörést okozhat Ursula von der Leyennek, a bizottság megválasztott elnökének, akinek november végéig el kellene fogadtatnia az új Európai Bizottság személyi összetételét a parlamenttel.

Meginoghat a két pillér

Macron rámenőssége még a francia-német együttműködést, az európai integráció alapját is megingathatja. Úgy hívta meg például Vlagyimir Putyin orosz államfőt Párizsba, hogy ennek nem minden részletéről egyeztetett Angela Merkel kancellárral. Ugyanez igaz arra, hogy egyfajta bróker szerepet játszik az ukrán és az orosz vezetés, illetve Irán és az USA tárgyalóasztalhoz ültetése érdekében. Nem tájékoztatott bennünket, hogy új irányt akar szabni az orosz-EU viszonynak - mondta az előbbivel kapcsolatban Daniela Schwarzer, a német külügyi intézet szakértője.

Francia diplomaták elismerik, hogy Macrontól nem idegen az arrogancia európai partnereivel szemben. "Jellemző a franciákra, hogy másokat kioktatnak, ami persze idegesíti őket" - mondják. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a francia államfő csak következetes: a brexittel kapcsolatban az volt a közös álláspont, hogy az uniós vezetők csak nyomós ok esetén járulnak hozzá az újabb hosszabbításhoz, az EU bővítésével kapcsolatban pedig az, hogy előbb el kell mélyíteni a már az EU-ban lévő tagállamok integrációját.

Nyersebben fogalmaz egy az Elysée palotában dolgozó kormánytisztviselő. Szerinte nem arról van szó, hogy a napóleoni kor iránti nosztalgia irányítaná a francia politikát. Macron ugyan erőteljesebb, tónusban jelenik meg az európai politikai porondon, mint vezetőtársai, de nem azért teszi, hogy idegesítse őket, hanem mert van egy víziója. Persze a nagyobb hang néha egy kissé megremegteti a rendszert. Ami a németek illeti, Párizsban úgy látják, hogy a berlini vezetés egyre inkább befelé fordul, a törékeny konzervatív-szociáldemokrata koalíció a paralízis jeleit mutatja.

Nem is szólózik annyira

Ugyanakkor a bírálók is elismerik, hogy Macron nem mellőz minden egyeztetést. Például Putyin meghívásához megszerezte az EU soros elnökségét ellátó Finnország támogatását - márpedig a finneknek nem kell bemutatni az oroszokat. A brexithosszabbítás ügyében végül elfogadta a többségi álláspontot, a 2020. január 31-éig szóló új határidőt. A balkáni bővítés megvétózása esetén pedig csak a frontember szerepét játszotta az előadásban, ugyanis Hollandia vagy Dánia legalább annyira elutasító volt ebben az ügyben, mint Franciaország.

Összességében azonban kétségtelen, hogy a francia államfőre nyomást gyakorolnak kollégái annak érdekében, hogy viselkedjen konstruktívabban. Egy uniós diplomata szerint a brexithosszabbítás ügyében megmutatkozó erős francia ellenállás például rámutat arra, milyen könnyen lebéníthatja az uniós döntéshozatalt, ha egy tagállam megmakacsolja valamiben magát. Ahogy Lamberts tanítóan fogalmaz: "Nem formálhatod Európát úgy, hogy erőszakoskodsz vele, hanem csak úgy, hogy szövetségeket építesz!"