Nagy hátszelet ad a tőkepiacok és a megújuló energiával foglalkozó ágazat kapcsolatának, hogy az új amerikai adminisztráció visszaviszi az USA-t a párizsi klímamegállapodásba, illetve a világ országai egymás után fogadják vállalásaikat, amelyek szerint belátható időn belül karbonsemlegessé teszik gazdaságukat. Ugyanakkor eközben nem kap elég hangsúlyt az, hogy az alternatív energiatermelés nagy menetelése - amelyben húsz év alatt jelentéktelen próbálkozásokból a fosszilis energiahordozókkal versenyző iparággá vált - sokkal inkább gazdasági, mint környezetvédelmi jelenség - véli Mark Lewis, a BNP Paribas bank vagyonkezelő üzletágának stratégája.

Gazdasági szempontból az elemzés kiinduló tétele az, hogy a szél- és napenergia alapvetően deflációs hatást gyakorol az energiaárakra, míg a fosszilis energiahordozók alapvetően inflációs hatásúak. Ez óriási hatást fog gyakorolni az energiaágazat értéktermelő folyamatára a következő három évtizedben. Érdemes elismételni a technológiai különbségeket. A szél- és napenergia nem igényli bányák ásását vagy kutat fúrását, csak az infrastruktúra kiépítésére van szükség a megfelelő helyen az ingyen elérhető energia begyűjtésére.

Látványos változás

Ahogy felpörögnek a beruházások működni kezd a gazdaság régi törvénye, a méretgazdaságosság, azaz minél nagyobb tömegben használnak egy technológiát, annál olcsóbbá válik, amit az alternatív iparágban még rohamos technológiai fejlődés is kísér. Ez idővel drámaian csökkenti a beruházási költségeket, miközben maga az energiatermelés nem kerül semmibe.

Ez a megállapítás főként a napenergiára igaz. Az IRENA, azaz a megújuló energiák kiaknázásával foglalkozó nemzetközi koordinációs szervezet becslése szerint 2010 és 2019 között a közüzemi méretű naperőművek telepítési költsége 80 százalékkal csökkent. A szárazföldi és tengeri szélerőműveknél hasonló költségcsökkenés figyelhető meg.

Pénzügyi oldal

Eközben a pénzkínálat is az alternatív energia mellé társul, elsősorban azért, mert a fejlesztéseket jellemzően olyan szerződések alapján kötik meg, amelyek hosszú távra szóló energiavásárlási megállapodással társulnak. Ez áttekinthetővé teszi az árakat, ami utat nyit az előtt, hogy a szükséges befektetést főként hitelből finanszírozzák. Miután a kamatok történelmi mélyponton vannak a projektek a befektetett tőkére vetítve két számjegyű hozamot ígérnek.

Ezzel szemben a szén, az olaj és a gáz esetén először a legolcsóbb lelőhelyeket termelik ki, haladva az egyre drágábbak felé. A technológiai fejlődés mérsékelheti a költségeket, de fő szabály, hogy az egyre macerásabb geológiai viszonyok egyre drágábbá teszik a kitermelést. És mivel ez növeli a kockázatot, nagyobb súlya van a befektetők saját tőkéjének, mint a hitelnek.

Ezzel nincs baj addig, amíg egy befektetés a nagyobb kockázatvállalással nagyobb hozamot ígér. Az energiaiparban azonban azt látjuk, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének igénye egyre erősebb, ami egyre nagyobb kockázat vállalására készteti azokat, akik az olajiparba vinnék pénzüket.

Alacsony kereslet

Nem csupán a pandémia okozta gazdasági válság miatt csökkent idén az olajkereslet, hanem azért is, mert a piaci szereplők a jövő felé fordították a tekintetüket. Az OECD energiapiaci tanácsadó szervezete, az IEA szerint csak a szél- és a napenergia iránt fog nőni 2020-ban kereslet, az összes többi forrás éves összehasonlításban hanyatlani fog.

Ez azt jelenti, hogy 2020 kiemelkedő éve az energiaiparnak: ez lesz az első év, amikor 100 százalékban a szél- és a napenergia elégíti ki világ energiakeresletének növekedését. A BP olajmulti adatai szerint 2019-ben még csupán 34 százalék volt ez az arány. A jövő év a gazdaság várható kilábalásával az energiapiac normalizálódását hozhatja, ám a BNP Paribas stratégája úgy véli, a világ átlépte a Rubicont 2020-ben.

Ami idén történt az előrevetíti, mi várható a következő három évtizedben. Az alternatív energia menetel előre, miközben olajiparban elérhető haszon a legolcsóbb termelőkhöz, Szaúd-Arábiához és más közel-keleti országokhoz vándorol.