Október 7-e szomorú nap volt, amely kirobbantotta a jelenlegi közel-keleti válságot, és gazdasági szempontból az első perctől kezdve megfigyelhető volt egy érdekesség. Nap mint nap hirdették az elemzők, és sokan mások, hogy jön a gigantikus olajáremelkedés, hisz háborús válság van abban a térségben, ahol elég koncentráltan lelhető fel a világ olajkitermelésének nem kis hányada.
Az olajországok rég megbékéltek Izraellel
Más esetben akár reális is lehetett volna a felvetés, de aki az ár elszállását hirdette, nem vett figyelembe néhány tényezőt, ami már egy-két héttel később is jól látszott már. Míg az izraeli államalapítás és 1973 között Izrael az őt körülvevő arab világgal háborúzott, ahol az arab oldalon a nagy olajkitermelők is szövetségesek voltak, azóta Izrael és az arab államok kibékültek, de legalábbis kerülik a konfliktust.
Még a szomszédokkal, Egyiptommal vagy Jordániával sincs konfliktus, Szíriával is hallgatólagos béke van, amibe belefér egy-egy rakéta átküldése Izrael részéről, szigorúan az Irán által fenntartott terrorszervezetek ellen. Az olajkitermelők, mint Szaúd-Arábia, Kuvait, Irak, Bahrein vagy az Emírségek hallani sem akar semmilyen konfliktusról, békére és az olaj biztosította jólétre vágynak.
Irán és csápjai
Ennek következtében a konfliktus limitált maradt: csak az Irán által támogatott terrorszervezetekre: a Hezbollahra, a Hamaszra és a húszikra terjedt ki. A kezdeti olajáremelkedés hamar el is akadt, sőt, esésbe fordult: ez volt az időszak, amikor a hazai benzinár és nagyot csökkent.
Januártól újra emelkedett némiképp az ár, de aztán az lökött rajta még egyet, amikor megjelent a közvetlen izraeli-iráni összecsapás lehetősége. Ekkor megint rengeteg, az elszálló olajárról szóló vélemény látott napvilágot, miközben a Brent ára érdemen a 90 dollárt sem haladta meg, szemben a konfliktus előtti, szeptemberi 95 dolláros csúccsal.
Kiterjeszthetetlen konfliktus
A piac beépítette az árba a konfliktust, sokan bevásárolhattak előre, esetleg sokan spekulatív vételeket eszközöltek, várva a nagy emelkedést. Ugyanakkor megint látszott, hogy a két ország egymásnak feszülhet, de az arab államok közül senki nem óhajt részt venni ebben, így nem is lehet kiterjeszteni rájuk a konfliktust. Ráadásul az elszegényedett Irán olajbevételek nélkül teljesen összeomlik, így neki is fontos, hogy fenntartsa az olajkivitel lehetőségét, az útvonalak ne legyenek veszélyben.
Végül jöttek a közvetlen összecsapás eseményei: iráni rakéta-, és dróneső Izraelre, érdemi károkozás nélkül, majd az izraeli válasz, ami ugyan először csak néhány drónnak tűnt, de aztán kiderült, hogy nagyon is sikerült egy kritikus iráni légvédelmi elemet kiiktatni. Erre megint csak percekig tudott emelkedni az olajár, majd rögtön esésbe fordult. Azóta a WTI 82 dollárig, a Brent 86-87-ig csökkent.
Bőséges kínálat
Hogy a feszültség mennyire marad fenn, és mennyire laposodik el, azt még nem lehet tudni, de az olajkitermelés változatlanul masszív, az olajtartalékok világszerte növekednek. Azt persze nem várhatjuk, hogy hirtelen összeomoljon az ár, de az már látszik, hogy a közel-keleti helyzet nem tudja érdemben feljebb tolni.
Ha a konfliktus elkezd kiárazódni, nem zárható ki lassú csökkenés, ráadásul jön az amerikai elnökválasztás, és az aktuális, újraválasztható elnök ilyenkor nem bánja, ha az amerikai kitermelők teljes gőzzel üzemelnek, ontják a piacra, ami csak a csövön kifér.