A technológia az az eszköz, amely végrehajtja az energiaátmenetet - írja legújabb jegyzetében Nathaniel Bullard, a BloombergNEF tartalomigazgatója. Számokat, adatokat és grafikonokat is nagy számban rendel a gondolatmenete mellé, mely szerint az elmúlt 10 év növekedési és sebességi paraméterei alapján az energetikában akár az évtized végére elérhetővé válik, hogy a világ maga mögött hagyja a durván fejnehéz károsanyag-kibocsátási korszakát.

A tavalyi év szokatlan volt a globális villamosenergia-szektor számára - kezdi Bullard; de nem csak azért, mert a Covid-19 árnyékában a globális energiatermelés csupán 0,2 százalékkal esett vissza. Még csak nem is azért, mert e 0,2 százalék nem a szénnek vagy az atomnak (mínusz 3-3 százalék) vagy a földgáznak (mínusz 1 százalék) volt köszönhető, hanem a szél-, a nap- és a vízenergia növekedésének, hanem mert a látottak a szakember szerint “valami újat jelentenek az energiaszektor számára”.

A BloombergNEF 137 árampiac egy évtizednyi adatát elemezve azt találta, hogy 2020 volt az első olyan év amikor a megújuló energiák (szél-, nap-, vízenergia, biomassza és hulladékenergia) biztosították a globális energiatermelés növekedésének teljes egészét.

A 2010-2020 közötti évtized adatai azonban más trendeket is világossá tesznek: a szén 2014-ben, 2017-ben és 2018-ban nagyot futott, az atom a fukusimai "eset" után 2011-2012-ben máig ható módon megrogyott, a szél- és főként a napenergia-kapacitások pedig folyamatos növekedésben vannak. Ezzel együtt is a BNEF-nél úgy találták, hogy az elmúlt 10 évben az energiatermelésben, a mennyiségét tekintve a szénenergia nőtt a legnagyobb mértékben. Százalékosan azonban e 22,8 százalék nem sokkal több, mint a gáz 22,5 százaléka - vagy a szél 21,6 százalékos eredménye.

A szén behemót, a szél fürge

Az összképet persze egészen más, mivel a szén továbbra is toronymagasan az első energiatermelési forrás; a tavaly produkált 8900 terawattóra (TWh) energiamennyiség mintegy 45 százalékkal több, mint amire a gáz volt képes, és a duplája annak, amire a vízenergia.

Ám egyikük sem volt képes az elmúlt évtized során jelentős növekedésre; 2010-2020 között a szén csupán 1,6 százalékkal nőtt évente, a gáz 2,5 százalékra volt képes, a víz 2,9 százalékra. Ehhez képest "őrült" száguldásban van a szél (16,6 százalék évente), de még inkább a nap (39 százalék évente). 

Bullard a kollégáival e két utóbbi energiatermelési forrás adatsorából számításokat végezve, meglepő következtetésekre jutott. Szigorúan azt a mintát (növekedési ütemet) feltételezve, amelyet 2010-2020 között találtak, úgy néz ki, hogy a szélenergia egy év múlva a 2010 óta üzembe helyezett legnagyobb új energiatermelési forrássá léphet elő. De a “királysága” nem maradna hosszú életű, mert amennyiben a napenergia növekedési dinamikája is marad olyan, mint az elmúlt évtizedben, akkor a nap már 2023-ban a "trónra ül".

Ez utóbbira egyébként meg is van az esély, miután Covid-19 ide, energiaválság oda, a napenergia-termelői potenciál csak az idén több mint 180 GW névleges teljesítménnyel tud bővülni - ez a 180 GW termelői kapacitás több, mint amennyi szén- és gázkapacitás-bővítés 2000 óta történt.

Bullard ugyanakkor óvatosságra int: az, ami az elmúlt 10 évben volt, nem biztos, hogy hasonlóan folytatódik majd az energiatermelői világban. De - ahogy az a héten a Nemzetközi Energiaügynökség friss jelentésében is olvasható volt-: egyrészről hiába a rekordév, ha az idei 290 GW új zöldenergiás termelőkapacitásnak a duplájára lenne szükség a 2050-es klímasemlegességi célok eléréséhez, másrészről viszont éppen most, a jelentősen emelkedő nyersanyagárak drágítják a szél- és napelemes beruházásokat is, ami miatt rövidebb távon lassulhat a szektorba történő beruházások üteme.

Nem egyirányú utca

Azt már mi tennénk hozzá itt, hogy ugyanakkor az energiaéhséget, a növekvő energiaigényt csak új beruházásokkal lehet csillapítani, illetve kioltani. Márpedig az alapanyagok drágulása - ahogyan az egyéb árfelhajtó tényezők is - minden energetikai beruházást érzékenyen érintenek.

A különbség azonban a konvencionális és nem konvencionális erőművek építése között abban éles, hogy míg jó esetben egy atomerőmű 10, egy gázerőmű pedig 4-5 év alatt épül-építhető meg a nulláról, addig a szélerőművek alig 2, a napelemes rendszerek viszont akár kevesebb mint 1 év építkezéssel képesek eljutni a hálózatra kapcsolhatóságig.

A Bloomberg szakembere azonban végül mégiscsak bevisz még egy váratlan ütést: Bullard arra hívja fel a figyelmet, hogy a megállapításuk, mely szerint 2023-ra a napenergia válik a világ meghatározó energiatermelő potenciájává, lehet ugyan, hogy fantáziálásnak hangzik, de pusztán abból a modellből vett következtetés, amelynek az adatait az elmúlt 10 év megtörtént tételeiből vették. És miért ne lehetne akár ettől meredekebb is ez a pálya?