Nincs a világon olyan politikus, akinek érdeke lenne, hogy elárulja a valóságot a fosszilis energiahordozók kimerüléséről – kezdi igencsak pesszimista cikkét Gail Tverberg az Oilprice.com-on. Az eredetileg matematikus végzettségű amerikai kutató, aki a biztosítási kockázatok modellezésén át érkezett meg bő egy évtizede az energetikába, a leginkább a peak oil kérdésével, azaz a fosszilis energiahordozók kimerülésével, és annak hatásaival foglalkozik. Nagy visszhangot kiváltó kutatásait - többek között az olajellátás korlátairól, valamint a kínai gazdaság és az olaj összefüggéesiről - rendszeresen hivatkozzák.

Gail Tverberg szerint pedig az igazság az, hogy az emberiség máris hiányt szenved szénből, olajból és gázból.

Ennek hátterében az áll, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelésének közvetett és közvetlen költsége olyan magassá vált, hogy a segítségükkel előállított élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek kezdenek az átlagos fogyasztónak megfizethetetlenül drágává válni.

A szűkülő végfelhasználói kereslet azután a termelési láncban visszafelé veszteségessé teszi a fogyasztókat kiszolgálni hivatott vállalatokat, így nem jön létre az a jövedelem, ami az energiatermelés fenntartásához szükséges, és így ez végül a gazdaság összeomlásához vezet.

Kifutunk az időből

Eközben az alternatív energiaforrások, a szél-, a nap- és más „tiszta” energiák Tverberg szerint még a közelében sincsenek annak, hogy pótolják az ipari társadalom kieső hagyományos energiahordozóit.

A cikkíró úgy véli, hogy ez egy egyszerű mennyiségi probléma: nem fog rendelkezésre állni a növekvő népesség ellátáshoz szükséges egy főre eső energiamennyiség. Más civilizációkban is előállt az a helyzet, hogy nem tudták megtermelni a népességük ellátáshoz szükséges anyagi javakat, kifutottak az erőforrásaikból és összeomlottak.

Hallgatni fognak, mint a sír

A politikusok vélhetően nem fogják elismerni, hogy a világgazdaság az összeomlás felé tart, hasonlóan ahhoz, ahogy az más civilizációkkal történt. Őket az tartja hatalmon, ha sikerül eladniuk az embereknek az illúziót, miszerint a vezetésükkel jobb jövőt építhetnek maguknak.

A problémákat megoldhatónak kell láttatniuk: a nagyobbakat, mint a klímaváltozás, hosszabb távon kezelhetőnek, a közvetlen gondok esetén pedig meg kell találniuk a bűnbakokat, mint például most az orosz-ukrán háborút.

De nem csupán a politikusok érdeke, hogy átmenetinek állítsák be a problémákat, hanem minden más olyan társadalmi szereplőnek is, akinek, amelynek hatása van az emberek gondolkodására. A vállalatok el akarják adni a termékeiket vagy szolgáltatásaikat, ezért azt sugározzák az embereket tájékoztató média feél, hogy a gazdasági válság átmeneti lesz. Az egyetemek abból élnek, hogy olyan szakembereket képeznek, akik megoldják a problémákat, ha nem ezt tanítanák, nem lenne rájuk szükség.

A pazarlás és a világvége

Az Peak Oil szakértője szerint a földi élet és ezen belüli az emberi élet is energiapazarló módon működik. A növények és az állatok addig terjeszkednek, amíg fel nem használják rendelkezésükre álló erőforrásokat, a földet, az ásványi anyagokat, a vizet, illetve ezen belül az energiaforrásokat, a szén-dioxid lebontásához szükséges napenergiát és az állati táplálékban lévő energiaforrásokat.

A világgazdaság ugyanígy működik, csak a tömegtársadalmakban élő emberek főként fosszilis energiaforrásokat használnak fel az ellátásukhoz és nagyobb pazarlás. Az utóbbi a gépeik korlátozott hatékonyságától kezdve a rengeteg kidobott hulladékon át az elpazarolt élelmiszerekig teljesen áthatja a fogyasztásukat.

A pazarlás végeredménye azután a természet és a társadalom esetén is ugyanaz: az erőforrások kimerülése nyomán az összeomlás. Ezt tudják a tudósok, csak mivel elefántcsonttornyokban dolgoznak, illetve mivel a közgazdászoknak nem kell érteniük az energia-egyensúlyról szóló fizikához, elhessegetik maguktól a problémát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az első erről szóló művek már az 1950-es évek középén megjelentek, amelyeket újabb és újabb figyelmeztetések követtek eredmény nélkül.