Mindössze hat kétoldalú megállapodást kötöttek az unión belül a tagállamok a gázmegosztásra, ha Oroszország teljesen leállítani a földgázellátást az államszövetségben. Így az EU 27 tagállamának többsége nem rendelkezik határozott feltételekkel arról, hogyan és mikor osztanák meg a gázt egy ellátási válság esetén, illetve milyen pénzügyi kompenzációt adnának vagy kapnának ezért – írja a Reuters.

A gázelosztási megállapodásról nem sikerült kedden teljesen egyhangú egyezséget kötni az EU-ban, vagyis az nem lett kötelezőérvényű, mivel Magyarország egyedüliként nem szavazta meg az Európai Bizottság javaslatát. Mindez pedig könnyen jelentheti, hogy az energiaválságra nem lesz gyors és hatékony megoldása az államszövetségnek.

„(A kétoldalú megállapodások) valójában ... az egyetlen dolog, ami végül is megállja a helyét, ha valódi ellátási válság alakul ki” – mondta Christian Egenhofer, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának munkatársa. A szakértő szerint ezek a bilaterális egyezmények egyértelműen tisztázzák a jogi kérdéseket, a kártérítést, a pénzügyi, de az infrastrukturális korlátokat is.

Az orosz gázleállításra egyre nagyobb az esély

A Gazprom már június közepén jelentősen korlátozta az Európába irányuló gáztranzitját, leállították az Északi Áramlat 1. gázvezetéken folyó szállítások 40 százalékát. Ugyan egy állítólagos karbantartás után újraindultak az áramlások, de azóta a Gazprom jelezte, hogy 20 százalékra csökkenti majd az Északi Áramlaton folyó szállítások mennyiségét a teljes kapacitáshoz képest. Az EU-ban viszont már azzal számolnak, hogy az ősszel már biztosan teljesen leállhatnak a gázáramlások.

Attól tartva, hogy Oroszország teljesen levágja a gázszállításokat, az uniós országok kedden megállapodtak abban, hogy a tél folyamán 15 százalékkal visszafogják a gázfelhasználásukat, hogy feltöltsék a tárolókat és felszabadítsák az üzemanyagot, amelyet egy ellátási válság esetén megoszthatnak. De mivel Magyarország megvétózta a gázmegosztási megállapodást, az egyes országokon múlik, hogy az energiahordozók megosztása a gyakorlatban hogyan fog történni.

Az uniós jogszabályok arra kötelezik a tagállamokat, hogy küldjenek gázt egy olyan szomszédos államnak, amelynek háztartásai vagy alapvető szolgáltatásai, például kórházai súlyos hiányt szenvednek. Ennek érdekében a kormányok kétoldalú megállapodásokat kötnek. Az eddigi hat megállapodás azonban csak nyolc országra terjed ki, köztük Németország és Ausztria, Észtország és Lettország, valamint Olaszország és Szlovénia között.

„Ez nem elegendő” – mondta Kadri Simson, az EU energiapolitikai vezetője a múlt hónapban, és sürgette az országokat, hogy kössenek több megállapodást.

Zajlanak tárgyalások az EU-ban a gázmegosztásról

Német kormányzati tisztviselők szerint néhány ország tárgyalásokat folytat új kétoldalú megállapodásokról. A német-cseh megállapodást télen írják alá, Németország pedig további megállapodásokon dolgozik Lengyelországgal és Olaszországgal – közölte a berlini gazdasági minisztérium.

Néhány, az orosz gáztól nagymértékben függő ország – például a tengerparttal nem rendelkező Magyarország – azonban nem rendelkezik ilyen megállapodással. Olaszország és Franciaország az EU legnagyobb gázfelhasználói a gazdasági nagyhatalom Németország után. Olaszországnak csak egy kétoldalú megállapodása van a gáz sürgősségi megosztásáról, Franciaországnak pedig egy sincs.

A szolidaritási megállapodások célja, hogy egy esetleges ellátási válság esetén elkerüljék a pánikszerű reagálást, és csökkentsék annak kockázatát, hogy az országok üzemanyagot halmozzanak fel és megtagadják szomszédaik segítését.

Ha nincs megosztás, bedőlhet az EU

Simone Tagliapietra, a Bruegel agytröszt vezető munkatársa azt javasolta, hogy az EU-nak egy szélesebb körű kompenzációs rendszert kellene bevezetnie, amelyben az országok fizetnek más tagállamoknak azért, hogy megtakarítsák és megosszák a gázt.

„Egy ilyen kompenzációs mechanizmus nélkül nehéz lesz biztosítani a szolidaritást” – mondta, hozzátéve, hogy Európa legnagyobb gazdaságának, az orosz gáztól nagymértékben függő Németországnak kellene elsőként hozzájárulnia ehhez. 

A kompenzáció gondolata vonzó lehet az olyan államok számára, mint Görögország és Spanyolország, amelyek kezdetben ellenálltak annak, hogy Brüsszel arra kérje őket, hogy kevesebb gázt használjanak, hogy segítsék azokat az országokat, amelyek évek óta szorosabb energiakapcsolatokat ápolnak Moszkvával.

Spanyolország nem függ az orosz gáztól, és uniós diplomaták szerint Brüsszel szolidaritásra való felhívása felháborította néhány fővárost, amelyek még mindig neheztelnek Németországnak a déli államok gazdaságpolitikáját a korábbi pénzügyi válságok idején ért éles kritikái miatt. Miután azonban az uniós országok kedden jóváhagyták a gázkorlátozást, Teresa Ribera spanyol energiaügyi miniszter békülékenyebb hangot ütött meg, és készségét fejezte ki, hogy „mindenki javára” megerősítse Spanyolország cseppfolyósított földgáz importkapacitását.

A gyenge pont Magyarország lehet: az Orbán Viktor vezette kormány masszívan ellenállt a gázmegosztás gondolatának, miközben a régió egyik legnagyobb gáztárolási kapacitásával rendelkezik. Azonban a magyar gazdaság azért is gyenge láncszem, mert hagyományosan 90 százalékban függ az orosz gázszállításoktól. Tehát egy leállás a Török Áramlaton is azt jelentené, hogy az Orbán-kormány képviseletében Szijjártó Péter külügyminiszter hiába kért 700 millió köbmétert Oroszországtól, ha azt még Moszkva el is adná, akkor sem jutna ide, így Horvátországból, Krk-ből tudna LNG-t behozni, vagy a nyugati interkonnektoron keresztül.

Csak kérdés, hogy ki segítené Magyarországot kétoldalú megállapodások nélkül. Főként azután, hogy az Orbán-komrány ebben a hónapban közölte, hogy leállítja az üzemanyag-exportot más országokba. Lengyelország szintén szkeptikus hangot ütött meg a szállítások megosztásával kapcsolatban.

Németország döntheti a dominót

Robert Habeck német gazdasági miniszter szintén ígéretet tett arra, hogy „az európai szolidaritás részeként” továbbra is biztosítja a gázszállítást szomszédai, köztük Ausztria és a Cseh Köztársaság felé. Viszont lehet, hogy pont fordított helyzet áll elő, miután Németország is orosz gázvásárló, az egyik leginkább kitett tagállam.

Eddig Németország volt a legaktívabb ország a szomszédos országokkal való szolidaritási megállapodások megkötésében. Amellett, hogy Németország Európa legnagyobb gázfogyasztója, a német vezetékek révén számos középső és keleti államba is eljut a gáz.

Egy uniós diplomata szerint végső soron az országok saját érdeke, hogy segítsenek egymásnak, mivel egy gazdasági válság vagy gázhiány az egyik országban – különösen Németországban – az egész blokkra kihatna.

„Ha Németország elbukik, akkor mindannyian Németországgal együtt bukunk el” – mondta a diplomata a Reutersnek. Ráadásul a német gazdaság a második negyedévben már stagnált, miközben Olasz-, Francia- és Spanyolországok gazdasága bővülni tudott.