A moszkvai vezetés önbizalmát megtépázták az Oroszország egyik végétől a másikig mindenütt kirobbant márciusi korrupcióellenes tüntetések. A demonstrációkon megjelent egy nagyon fiatal, politikailag tájékozott, a propaganda iránt közömbös generáció, ami arra utal, hogy az autoritáriánus rendszer csak akkor maradhat fenn a 2020-as évek derekáig, ha Vlagyimir Putyin államfő képes lesz valamilyen jövőképet nyújtani ezeknek a fiataloknak.

Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy semmije sincs - írja Borisz Grozovszkij gazdasági elemző a Moscow Timesban megjelent cikkében.

Kapcsolódó

Meglepetés a meglepetésben

A társadalom politikai aktivitásának hirtelen felerősödése váratlanul érte a közvéleményt, és elérte az utca emberének ingerküszöbét. Még meglepőbb volt azonban, hogy a korrupcióellenes demonstrációkon megjelent tömegben sok volt a fiatal, akik közül sokat még az iskolapadokat koptatják. Ez a benyomás világos statisztikai adatok híján szubjektív lehet, de nem a pontos szám az érdekes.

Akárhányan is voltak, egy biztos: az orosz fiatalok politikailag sokkal láthatóbbá váltak, mint bármikor korábban. Aktívak és nem félnek hangot adni a véleményüknek. A 2011-2012-es tüntetések résztvevői a Facebookon szerveződtek, míg a mostani tiltakozók a közösségi site orosz versenytársán, a Vkontaktyén, amely az ifjú generáció körében rég átvette az előbbi helyét.

Beszélgetnek országszerte

A Vkontaktye más szempontból is fontos szerepet játszik: teret ad a fiataloknak arra, hogy megmutassák egymásnak, hogyan papolnak nekik tanáraik a patriotizmusról. Lefotózták és felrakták a site-ra azokat a kérdőíveket, amelyeket az állambiztonsági szervek köröztetnek az oktatási intézményekben, hogy kiderítsék kik a szélsőséges vagy csak ellenzéki aktivisták a diákok között.

Az öt évvel ezelőtti demonstrációk óta nem változott a hatóságok magatartása: megfélemlítéssel akarják féken tartani az embereket. A rendőrség és a speciális szolgálatok leginkább az állásuk elvesztésével, egyetemi kirúgással fenyegetik az embereket. Úgy tűnik azonban, hogy ez a taktika egyre kevésbé működhet.

Mit akarnak?

A tüntetők és különösen a fiatalok valódi fellépést akarnak a korrupció ellen, nem színjátékot. Azt akarják, hogy le lehessen váltani a kormányt. A sajtónak nyilatkozó Z generációs fiatalok (nagyjából a kilencvenes évek közepe és az ezredforduló utáni évek között eltelt évtizedben születettek) csak Putyint látták az ország élén, amit unnak.

Az az érzésük, hogy ha nem lehet elmozdítani a hatalomból az ország első emberét, akkor semmi esélye annak, hogy másként menjenek a dolgok Oroszországban mint eddig. Igazuk van. A jelenlegi vezetés nem állít pozitív jövőképet az ország elé. Ha ez így van, miért támogatnák Putyin újraválasztását jövő márciusban?

További újdonság az ifjak gondolkodásában, hogy a politikusok személyénél fontosabbnak tartják a mindenkire egyformán kötelező szabályokat és a független intézményeket. Végül elegük van a riogatásból. Unják a külső ellenségekről és ötödik hadoszlopként az országon belül működő kiszolgálóikról szóló szövegeket. Nem hiszik, hogy a rendszer bárkitől megvédi őket.

Nem néznek tévét

A Z generáció tagjai nem néznek tévét, a rezsim fő propagandaeszközét. Fontosak nekik a társasági programok, az egyéni szabadság, elegük van a rendőrség zaklatásaiból. Szemben a szovjet rendszer kisemberével, nem szeretnének mások diktátumai szerint élni. Nem a szovjet időkhöz hasonlítják a jelenlegi orosz életminőséget, amiből pozitívan jöhet ki, hanem a nyugatihoz.

A Z generáció mintha vonzódna az anyagi jóléten túli értékekhez, bár ez még nem egyértelmű. Tagjai nem tapasztalták, meg az 1990-es évek oroszországi pénzügyi összeomlását, ezért személyes jogaik érvényesítése legalább olyan fontos nekik, mint az anyagi jólét. Míg elődeik ideológiák nevében csatáztak egymással, őket - megint csak - személyes jogaik érdeklik. Az autoritáriánus rendszert addig viselik el, amíg ezeket nem veszélyezteti.

Harc lesz

Tartanak attól a rendszertől, amely inkorrekt szabályokra épül. Elegük van abból, hogy egyesek kisebb bűnét felfújják és börtönbe vetik őket, miközben mások mindent megúsznak. Aggasztja őket, hogy egy totalitáriánus hatalom alatt kell leélniük az életüket, amely megsemmisíti a személyiségüket.

Nem valószínű, hogy megoldást találnak ezekre a gondjaikra egy olyan rendszerben, amelyben a hatalom végeláthatatlanul egy kézben van és az ellenzéket megsemmisítik.

Ezért aztán akárcsak a múlt évezred végén, Oroszország most is válaszúthoz érkezett. Vagy reformokba kezd, amelyek fokozatosan javítják az emberek életszínvonalát, hogy egyre nagyobb lesz a társadalmi elégedetlenség, amely politikai felforduláshoz vezet. Az új generáció új politikát követel, de az orosz vezetés képtelennek látszik a változásra.