Az EU-tagállamok vészhelyzetekre való felkészültsége és reagálóképessége legfeljebb a nemzetközi nukleáris eseményskála 5-ik fokozatának megfelelő nukleáris balesetekre van kalibrálva, és általánosságban véve képtelen lenne megbirkózni egy 7-es fokozatú nukleáris katasztrófával, ami Csernobilban és Fukusimában volt. Ez az egyik fő következtetése annak a jelentésnek, amit a múlt héten mutatott be az Európai Parlamentben a Nukleáris Transzparencia Figyelő (NTW).
A szervezet tíz uniós tagállamban - Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Svédországban, Szlovákiában és Szlovéniában - és Ukrajnában nézett utána annak, hogy milyen a készültség foka az atomerőművek területén kívül, ami egy nukleáris baleset esetén kulcsszerepet játszana az emberek egészségének a megvédésében.
A jelentés aláhúzza, hogy miközben a 2011. márciusi fukusimai katasztrófát követően az Európai Bizottság és a nukleáris biztonságért felelős szabályozó hatóságok európai csoportja, az ENSREG tűrőképességi próbákat (ún. stressz teszteket) rendelt el Európa valamennyi működő atomerőműjében, addig ez a folyamat nem terjedt ki a tágabb értelemben vett vészhelyzeti készenlét és reagálóképesség felmérésére. Bár az Európai Bizottság később tett egy kísérletet arra, hogy a vizsgálatok erre at aspektusra is kiterjedjenek, ez a kísérlet az NTW szerint a hamvába holt. Annak dacára, hogy a szervezet szerint ez a hozzáállás ellentétes a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) mélységi védelmet előíró nukleáris biztonsági koncepciójával.
Az NTW által folytatott vizsgálatok számos hiányosságot tártak fel a vizsgált országok vészhelyzetekre és az azokra történő reagálásokra vonatkozó rendelkezéseiben és rávilágítottak a problémák kiküszöbölésének fontosságára.
A jelentés egyik sarkos megállapítása, hogy számos régiós és helyi hatóság nincs megfelelően felkészülve egy esetleges nukleáris balesetre. Gyakran hiányzik a megfelelő számú és felkészült stáb, nem állnak rendelkezésre pontos kitelepítési tervek és a helyi lakosság egészét bevonó teljes körű gyakorlatokat sem tartanak időről-időre. Az NTW meggyőződése, hogy a jogszabályi keret változtatásra szorul annak érdekében, hogy a civil társadalmat minden szinten jobban bevonják a vészhelyzetekre való felkészülést és az ilyen esetekben teendő válaszlépéseket érintő döntésekbe az Aarhusi Konvenció szellemében.
Az NTW szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a vészhelyzeti tervek nincsenek eléggé aktualizálva, és sokszor nem veszik figyelembe a települési szerkezetben végbement változásokat: új lakónegyedek, bevásárlóközpontok, oktatási intézmények, egészségügyi központok, utak megjelenését. Ugyanez az észrevétel érvényes az új technológiák, az internet, a mobilhálózat, a közösségi oldalak, lakossági sugárzásmérő készülékek ilyen esetekben történő használatára. A jelentés szerzői emlékeztetnek rá, hogy a közösségi médiahálózatok milyen fontos szerepet játszottak a fukusimai katasztrófa idején a helyi lakosság tájékoztatásában.
A transzparencia figyelő szerint ez a dinamika nem tükröződik a nemzeti vészhelyzeti tervekben. Hasonlóan a tervek nem fordítanak kellő figyelmet a határokon átnyúló aspektusokra (az atomerőműveket gyakran egy másik országgal közös határ mellé telepítik) és a modern európai társadalom többnyelvűségi, többnemzetiségű és multikulturális jellegére. "Hogyan fogják a hatóságok ezeket a kommunikációs eszközöket felhasználni arra, hogy villámgyorsan eljuttassák a releváns információkat a széles közönséghez? Hogyan kezeli majd az egymásnak ellentmondó információkat és a híreszteléseket? - teszik fel a kérdést a jelentés készítői.
További részletek a BruxInfo cikkében.